Naná, hogy a szerényen Greatest Hits Vol. 01 című anyag az ős-Kispál felvételeire hasonlít, hiszen a tagok háromnegyede – Ózdi Rezső (basszusgitár), Bräutigam Gábor (dob), Lovasi András (gitár, ének) – a 90-es évek elején induló pécsi zenekarban is játszott, a maradék egynegyed – a PUF-os Leskovics Gábor (gitár, ének) – pedig állandó vendégzenésze a Kispál és a borznak mind a mai napig. Csak nagyon szerény matematikai kompetencia kell ahhoz, hogy felfedezzük a humánerőforrás-különbséget az alap Kispál és a Kiscsillag között: mínusz egy Kispál András.
Ez az egy mínusz viszont alapvetően befolyásolja a zenekar muzsikáját, hiszen Kispál András híres „gitártémái”, akkordfutamai, jellegzetes szólói és a két András gitár-basszus összjátéka nagyban meghatározza az egyik legnépszerűbb alternatív csapatunkat. A másik lényeges összetevő a Kispál és a borz boszorkánykonyhájában, Lovasi András szövegvilága. Ez utóbbi adott a Kiscsillagnál is, az előbbit viszont pótolni kellett valamivel.
Ezt a valamit az egyszerűbb ütemekhez való visszatérésben, a szólógitár helyett inkább a ritmusgitár előtérbeállításában, a szinte nyers, majdnem próbaterem hangulatú hangzásban találta meg a csapat. Így viszont mégiscsak az ősidők Kispál és borzára hasonlít az új CD, és ez nagyon jól áll neki. A dalok erőteljesebbek, dinamikusabbak, mint az utóbbi évek Kispál lemezein található számok. A ritmus pedig általában a régi jó, nem túlbonyolított négynegyed. Ez jól áll Bräutigamnek is és Ózdi Rezsőnek is, akik így együtt a végül is beat-punk alapokat nyomnak. (Érdekes pályát futottak be a dobosok a Kispálban: Bräutigam nem volt elég jó dobos, ráadásul focistafrizurája volt, őt váltotta Csülök, aki túl jó dobos volt és nem volt focistafrizurája, majd lett a kicsit rosszabb Michael Zwecker, akinél már nem merült fel, hogy milyen a frizurája, most pedig újra Bräutigam játszik ott is, igaz ideiglenesen.)
Lovasi gitározik
Az örömzenélés mindig jót tesz a zenészeknek, ám a közönség számára ez kétesélyes. Egy örömzenekarban lehetőség van a végtelen szólózgatásra, az elnagyolt hangszeres kíséretre, a zenész „kiteljesedésére”: ez nagyon jó a színpadon, de sokszor a közönség számára középtávon is hallgathatatlan. A Kiscsillag koncertjein is volt némi jel arra, hogy inkább a maguk örömére játszanak az öregedő srácok (Lovasi magáról azt mondta: öreg, dagadt köcsög, ugye) és kevésbé a közönség számára, de szerencsére a lemezen erről szó sincs. A Kiscsillag debütáló CD-je igazi ütős anyag, Kispál rajongóknak kötelező, az ős-Kispál rajongóknak pedig az életben maradáshoz egyszerűen nélkülözhetetlen.
A szabadszájú dalok jórésze a férfiak libidó-túltengéséről szól, a nyitó számban rögtön állnak a férfiak, „nézik, kit lehet megdugni, sohasem fogják megunni”, s ennek B variánsa: a szerelem lovasis értelmezése, ahol „sok múlik a kémián”. A szöveggyáros most is több új elemmel gazdagítja a honi rockirodalmat: beemeli oda Jávor Pál smárolásait a ronda nőkkel, a nagyon fejlett kistérségekben tartott semmiről szóló konferenciákat, vagy az évekig tartó fölösleges orosznyelv tanulást. Ez utóbbit egyébként a PVSK kosárcsapatának edzője, Rátgéber László énekli, üvölti angolul.
“Meghívtak a stúdiójukba, ahol az új számokat játszották fel, hogy hallgassam meg a dalokat és utána menjünk együtt ebédelni. Amikor a stúdióba értem, abbahagyták a zenélést, és indultunk enni. Én fizettem. Már ekkor tudtam, hogy a Kiscsillag együttes nagy durranás lesz!” – írja a rockzenében való jártasságáról is ismert edző a klub honlapján.
Ez a Clasht idéző szám az album legzúzósabb darabja. A másik hasonló beindulást Leskovics Gábor vezeti elő. A Hú de sötét, az igazi hőskort, a Pál Utcai Fiúk legjobb napjait idézi fel. Van a lemezen lazulós reggea, egyszál gitáros szomorkás dal, a kései Beatlest idéző elszállt ballada, meg persze az első két-három Kispál zenei világát idéző darab.
Naná: mínusz Kispál András.
