Úgy tűnik, tényleg minden relatív: amiért egy adott nép mindenét odaadná, az a másik számára szinte teljesen értéktelen is lehet. Valami hasonlóval szembesülhettek az első spanyol konkvisztádorok illetve azok a kubai őslakosok, akiknek sírjait nemrégiben vizsgálta meg a University College London régészprofesszora, Marcos Martinón-Torres.
A Journal of Archeological Science című tudományos folyóiratban megjelenő cikk szerint a kutató maga is meglepődött, amikor többtucat sír feltárása után egyikben sem talált arany díszeket a halottak körül.
Német sárgaréz a bennszülöttek nyakán
Előzetes feltételezése szerint ugyanis Kuba őslakosai, a taino-ok, akik az első felfedezők megjelenését követő fél évszázadon belül teljesen kihaltak, mérhetetlen mennyiségű arannyal rendelkeztek és ennek tükröződnie kellett volna a temetkezési szokásokban is. Csakhogy a halottak körül egyetlen gramm aranyra sem bukkantak a kutatók, annál több sárgarézötvözetből készült apró tárgyra.
A radiokarbonos vizsgálatok megmutatták, hogy ezek a sárgaréz tárgyak valamikor a Kolumbusz megjelenését követő évtizedekből származhatnak, sőt Martinón-Torres és munkatársai azt is megállapították, hogy Európa mely területéről érkeztek az ötvözetek.
A tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a sárgaréz fémdarabkák a mai Németország területéről, egészen pontosan Nürnberg környékéről származhattak. Természetesen előbb a mai Spanyolországba jutottak el, onnan pedig az első földrajzi felfedezők és konkvisztádorok jóvoltából a tengeren túlra. A vörösréz és cink ötvözetéből készült sárgaréz Európában ekkoriban igen népszerű volt: igen sok tárgyat készítettek belőle, és egész Európát ellátták a különféle ötvös mesterek kiválóbbnál kiválóbb sárgarézötvözetekkel.
A tengerentúlon ismeretlen volt az ötvözet
Európával ellentétben az Új Világban teljesen ismeretlen volt a sárgaréz: érthető, hogy a bennszülöttek lelkesedhettek a csillogó anyag láttán, és Martinón-Torres-ék elképzelése szerint tényleg mindenüket odaadták volna egy kisebb darab ötvözetért. A kutatók most azt feltételezik, hogy Kuba őslakosai mérhetetlen rajongással tekintettek az új anyagra, és a szigeten nagy mennyiségben előforduló, éppen ezért értéktelennek tartott aranyból készült tárgyaikat előszeretettel cserélték el a sárgaréz fémdarabkákra. Olybá tűnik tehát, hogy talán egyedi és ritka esetként mind a bennszülöttek, mind a hódítók kölcsönösen jól jártak ebben az üzletben.
Még meglepőbb azonban, hogy milyen sárgarézből készült tárgyakat találtak a régészek a nemrégiben feltárt kubai sírokban. A leggyakrabban előforduló tárgy ugyanis nem volt más, mint a 15. század végétől Európában elterjedt cipőfűzővég, amely a cipőfűző kirojtosodását és felbomlását volt hivatott megakadályozni. Ez a kis fém hengerecske a bennszülöttek szemében hihetetlen értékkel bírt: a sírokban olyan nyakláncokat és különféle ékszereket találtak a régészek, amelyek nem álltak másból, mint egymásba fűzött, ám korábban cipőfűzővégként használt sárgarézhengerekből.
Szagos és színes
„Minden bizonnyal a hengerek szaga és színjátéka ragadta magával az őslakosokat, ennek nem tudtak ellenállni” – nyilatkozta Martinón-Torres a BBC News-nak. A régész azt is megemlítette, hogy a sárgaréz furcsa jelentőségére egy megjegyzésében már Kolumbusz is rávilágított, ám hogy ilyen mérteket öltsön a bennszülöttek sárgréz-rajongása, arra senki nem gondolt eddig. A felfedezők feljegyzései arról ugyan tanúskodtak, hogy a bennszülöttek számára az arany nem igazán bírt értékkel, de hogy mely más fémért adták oda mindenüket, arról már szűkszavúbban szólnak a források.
A mostani elemzések is elsősorban a technika fejlődésének köszönhetőek. A sírokat ugyanis már a nyolcvanas évek közepén felfedezték El Chorro de Maíta környékén, ám alaposabb vizsgálatnak csak most tudták alávetni a sírokban talált tárgyakat. Martinón-Torres szerint a mostani vizsgáltok révén tulajdonképpen a fém tárgyak „DNS” mintáját tudták megállapítani, ami hatalmas fejlődés a korábbi kutatásokhoz képest.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
