A Hamburgban bemutatott tanulmány szerint a lepényhal és nyelvhal-zsákmány 80 százalékát döglötten szórják a tengerbe a halászok, mert túl aprók vagy értéktelenek a kifogott halak. “Az emberek nem látják, hogy gyakran borzalmas ökológiai és szociális hatásokkal jár kifogni a szépen tálalt, ínycsiklandozó halakat” – emelte ki Heike Vesper, a WWF tengerbiológiai szakértője.
A szervezet elemzése szerint a kardhal élvezetének is súlyos következményei vannak: a vontatóhálóval folytatott illegális halászat során Marokkó partjainál egy kardhal kifogása két cápa pusztulását okozza. Csak emiatt évente 100 ezerrel csökken a cápaállomány, a tengerfenéken végighúzott garnélafogó hálók pedig számtalan tengeri csillagot és rákot irtanak ki, miközben felbolygatják a tengerfenék élővilágát.
Továbbra is nagy problémákat okoz az Atlanti-óceán északkeleti tájain az ipari méretű tőkehal-halászat. 1970 óta mintegy 80 százalékkal csökkent a kifogott halak mennyisége, és a teljes állomány kipusztulása fenyeget, ha nem tiltják be a halászatot azon a vidéken – figyelmeztetett a WWF.
„Aki meg akarja nyugtatni a lelkiismeretét, egyen inkább ökológiailag fenntartható módszerekkel kifogott halat” – hívta fel a figyelmet Vesper, és az ezt garantáló kékszínű MSC (Marine Stewardship Council – Tengergondnoki Tanács) védjeggyel ellátott termékek vásárlását javasolta.
A WWF tanulmányával egy időben a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet közzétette a németországi folyók angolna-populációjáról szóló jelentését, amelynek tanulsága szerint a halak erősen szennyezettek különböző vegyi anyagokkal. Különösen az Elbában, a Majnában, a Rajnában és a Weserben fogott angolnák fogyasztásától óv a szervezet az állatokban kimutatott magas tenzidkoncentráció miatt.
A halak szervezetében talált, rendkívül veszélyes, rákos megbetegedéseket is okozó tenzideket a textil- és csomagolóanyag-gyártásban alkalmazzák. A Greenpeace ezzel kapcsolatban a veszélyes kemikáliák helyett biztonságos vegyi anyagok alkalmazásának előírását szorgalmazza Európa szerte.
