Az ÉS következő számaiban orkánszerű forgószél kerekedett. Legelébb is Török András felelt a 30. számban, mint megszólított, aki menedzseli a CD-sorozatot, s mint ilyen, Fischer egyik megbíráltja. Ő is a miniszterelnöknek címez, mert a Fesztiválzenekar karnagya „lerántotta a leplet magam és kicsiny kulturális ügynökségünk, a Summa Artium üzelmeiről – voltaképpen az egész Kocsis Zoltán-maffiáról”.
Az összkiadás háttere
„Az az igazság, hogy bűneim nagyobbak – folytatja Török. – Kihasználva ugyanis politikai kapcsolataimat, mint egykori NKA-elnök (ebben is igazat állít a karnagy úr!) rábeszéltem egy magántámogatót, hogy a közelgő Bartók évforduló okán kezdjünk el előkészíteni egy új Bartók CD-összkiadást. Ez a bőkezű és rejtőzködő mecénás eredetileg arra akart pénzt adni, hogy az évforduló napján Kocsis Zoltán játsszon a Carnegie Hallban. Én azonban ekkor már hallottam a zenei életben kavargó vágyakról, egy új összkiadásról, melynek eljött az ideje, technikai és interpretációs értelemben egyaránt.” És hozzáteszi: ő kérte fel azt a csoportot, akiket Fischer Iván így nevez: „A Hungaroton köré csoportosult (…) zenetudósok”, akik “agresszívan arra törekednek, hogy magukat Bartók egyedüli letéteményeseként tüntessék fel, és maguknak kiemelt állami támogatást biztosítsanak”.
Egyben állítja viszont, hogy az NKA vezetése maga döntött úgy, hogy a Bartók-összest támogatni érdemes. Mert például: „Tervünkben a három Bartók-zongoraversenyt Kocsis szólójával, Fischer vezényletével, a Fesztiválzenekarral szerepeltettük (igaz, hogy ezek jó húszéves felvételek, de Kocsis azt mondta, jobbat el sem tud képzelni).” Török András szerint arról már csak pályázatuk beadása után értesültek egy újsághírből, hogy a Fesztiválzenekar is nyújtott be pályázatot, illetve nevükben az “Egyesület a Bartók-CD-összkiadásért” nevű szervezet.
Ugyanekkor jelent meg Biri Barnabás bírálata is, melynek lényege tömören ez: „Üdvözlöm döntését, mely szerint lemond a Bartók Emlékbizottságban betöltött tagságáról. Azért helyeslem ezt a lépését, mert Ön alkalmatlan egy közös ügy képviseletére. Nem képes objektívan tekinteni olyan ügyekre, melyekben Ön is érintett.”
Megbánt ügyek
S megszólalt még a 30. számban Nádori Péter egy nyílt levélben, melyet Kárpáti Jánosnak, Somfai Lászlónak és Vikárius Lászlónak címzett: „Tisztelt Tanár Urak! – írja. – Bocsánatot kell kérnem Tőletek: felelősnek érzem magam azért, hogy egy kontrollját vesztett ember durva rágalmakat szórt – ha nem is Rátok, de Felétek. Felelősségem kettős: egyrészt megkértelek Benneteket és javasoltam a szervezőknek, hogy mint a Bartók-kutatás megkerülhetetlen személyiségei, vállaljatok szerepet az új CD-sorozat (kizárólag) tudományos előkészítésében. Másrészt annak idején részt vettem a Budapesti Fesztiválzenekar létrehozásában, és ily módon a magam szerény eszközeivel Fischer Iván magyarországi karrierjének egyengetésében. Tettem ezt abban a tudatban, hogy jó ügyet szolgálok, mit sem sejtve arról, hogy negyedszázaddal később ez az ember a zenei élet hírhedett feljelentője, zsarolója és botránykeltője lesz. Az utóbbit bánom, az előbbit nem.”
A múlt heti, 31. számban azután Körner Tamás a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatója felel a támadásokra. Pontosabban a szakmán kívülieknek is bepillantást enged a vita tényei mögé. Lényegében bemutatja azt a helyzetet, amely Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) vezetője és Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok (NFZ) vezetője közötti feszültséghez, illetve a két zenekar közötti vetélkedéshez vezetett. „A két vezető közötti igazi feszültségek akkor kezdődtek, amikor Kocsis zenekara Rockenbauer Zoltán minisztersége idején hatalmas állami segítséget kapott, és a két zenekar támogatottsága aránytalanná vált.”
Ki, miért kap többet?
A legfontosabb mozzanat Körner szerint: „A két zenekar különböző funkciót tölt be. A BFZ-t, amely magánalapítványként működik, ma a világ 10-12 legjobb zenekara közé sorolják, a világ legjelentősebb koncerttermeiben és fesztiváljain lép fel. (…) … lemezeit külföldi lemeztársaságokkal készíti. Tulajdonképpen a BFZ koncertsorozata a nemzetközi zenei élet élvonalának budapesti fóruma lett. Az NFZ a régi állami intézmények hagyománya szerint az állam protokoll zenekara, amely szoros szálakkal kötődik a hazai szakmához, zenetudósokhoz, szólistákhoz, lemeztársaságokhoz, a szakmai szövetségekhez, amelyekben az NFZ igazgatója számos funkciót tölt be. A két vezető közötti vita zenekaraik támogatásáról szól.” Mert az NFZ államtól kapott támogatása duplája annak, amit a BFZ kap.
„Fischer nem vitatja Kocsis kiváló képességeit, viszont szerinte semmi nem indokolja a kivételezést, amely a BFZ-t újra és újra nehéz helyzetbe hozza.” Ez az oka Fischer kifakadásainak. A vita itt tart.
