A találkozót megelőzően a hispán gárdát tartották a szakemberek esélyesebbnek, de Raúlék nem tudták a csoportkörben mutatott formát a nyolcaddöntőre átmenteni. A vezetést egy francia hibát követően szerezték meg, de összességében alig adtak munkát Barthez kapusnak.
A franciák viszont a legjobbkor kapták össze magukat. A csoportból csak nagy nehézségek árán léptek tovább, és a legjobb tizenhat között végre megmutatták mire képesek. Az eddig halovány Zidane – nemcsak a mindent eldöntő gólja miatt – jól játszott, és az utódjának talán túlzott bizalommal kikiáltott Ribéry is végre bizonyított. A negyeddöntőben egy régi ismerőssel játszhatnak a franciák. Az 1998-as vébé döntőjében simán legyőzték a brazilokat, de most jóval nehezebb feladat vár rájuk.
Hibázni már nem lehet
A mérkőzést mind a két csapat idegesen kezdte: érződött a játékosokon a hatalmas feszültség, és ezért aztán az első percekben nem is alakult ki folyamatos játék. Mindkét oldal nagyon akart, de ennek erőlködés lett a vége. A jól megszervezett hátsó alakzatok különösebb nehézségek nélkül állították meg az ellenfél rohamait. A spanyolok ugyan enyhe mezőnyfölényben játszottak, de elől Raúl és Fernando Torres legalább annyira gyenge volt, mint a másik oldalon Thierry Henry.
Szinte a semmiből érkezett az első gól: egy szögletet követően teljesen feleslegesen rúgta le a kapunak háttal álló Villát a rutinos Liliam Thuram. A jogos – ezt az utóbbi napok után érdemes leszögezni – büntetőt a sértett magabiztosan értékesítette. Barthez ugyan jól érezte a sarkot, de a Valencia csatárának jól helyezett és erős lövése ellen tehetetlen volt.
Maradhat a kispadon? (AP)
Henry semmit nem csinált
Raymond Domenech csapata azt követően sem tudott változtatni. A társak rendre Zidane-t keresték, de ő sem tudott fazont adni a francia támadójátéknak. Ez részben annak is köszönhető, hogy az egyetlen francia csatár, Thierry Henry állandóan lesen feledkezett.
A lestaktika azonban a 43. percben csődöt mondott. Ribéry és a Togo elleni meccs hőse, Patrick Vieira egy egyszerű, de zseniális kényszerítőzéssel az egész spanyol védelmet átjátszotta, az Olympique Marseille fiatal sztárja pedig miután elfektette Casillas-t az üres kapuba gurított.
A szünetet követően Domenech együttese átvette az irányítást, és Aragones azonnal reagált: levette a ma is gyengén muzsikáló Raúlt illetve Villát. A spanyolok 29. születésnapját ünneplő csapatkapitánya, a 99 válogatottbeli mérkőzésen ismét adós maradt a tőle elvárható teljesítménnyel.
Francia feltámadás
A cserék ellenére egy ideig még a franciák irányítottak. Csak egy óra után kapta össze magát ismét a spanyol válogatott, a becserélt Joaquin a 80. percben azonban csak az oldalhálót találta el. A másik oldalon jobban csinálta Vieira, aki egy megcsúsztatott Zidane szabadrúgást pofozott be. Az utolsó percekben kétségbeesetten kitámadtak a spanyolok, és Zidane a hosszabbításban büntetett.
A spanyolok nem tudták megtörni a válogatottat évek óta sújtó átkot: a világbajnokságot megelőzően az esélyesek között emlegették őket, és a csoportkört az elvárásoknak megfelelően abszolválták is. Ahogy azonban komolyra fordult a helyzet begörcsöltek, és végül a megérdemelten kaptak ki a szintén nem túl meggyőző, de legalább hatékony franciák ellen.
Spanyolország-Franciaország 1-3 (1-1)
Hannover, 43 ezer néző
BÍró: Roberto Rosetti
Gól: David Villa (28. 11-esből), illetve Ribery (41.), Vieira (83.), Zidane (92.) Sárga lap: Puyol (82.), illetve Vieira (68.), Ribery (87.), Zidane (91.)
Spanyolország: Iker Casillas – Sergio Ramos, Carles Puyol, Pablo Ibanez, Mariano Pernia – Cesc Fabregas, Xabi Alonso, Xavi (Marcos Senna, 72.) – Raúl (Luis Garcia, 54.), Fernando Torres, David Villa (Joaquin, 54.)
Franciaország: Fabien Barthez – Willy Sagnol, Lilian Thuram, William Gallas, Eric Abidal – Patrick Vieira, Claude Makelele, Franck Ribery, Zinedine Zidane, Florent Malouda (Sidney Govou, 74.) – Thierry Henry (Sylvain Wiltord, 87.)
