Bernard Wood a Föld 4,5 milliárd évvel ezelőtt megkezdődött fejlődése legelső szakaszát kielemezve jutott el a meglepő eredményig, amit a Nature magazin június 15-i számában publikált. A sydney-i Macquarie Egyetem professzora brit kollégáival elsősorban bolygónk olvadt fémmagjának kialakulására összpontosított.
Wood szerint alaposabban szemügyre véve azokat a közeli csillagokat, melyek jelenleg a mi Napunk állapotát tükrözik, ellaposodott por és gáz korongokat figyelhetünk meg körülöttük, melyek 10 000 év leforgása alatt kis, körülbelül 10 kilométer átmérőjű testekké formálódnak. A radioaktív kormeghatározás bebizonyította, hogy az ezt követő 100 000 és 1 millió év közötti időszakban ezek az apró objektumok egymással összeütközve Hold-Mars méretű bolygókezdeményeket építenek fel, melyek 10-100 millió év alatt kisebb-nagyobb bolygókká érnek, magyarázta a professzor, hozzátéve, hogy a Föld esetében ez a folyamat megközelítőleg 30 millió év alatt zajlott le.
Bolygónk történetének hajnalán az elméletek szerint több száz méter mély folyékony kőzettenger borította a Földet. A földtörténet fejlődése során ez a magmaóceán kölcsönhatásba lépett a porból és gázokból kialakult kis objektumokkal, számos fontos elemet, többek között aranyat nyerve ki belőlük, melyek végül leülepedtek a Föld fémben gazdag magjában.
A magban felhalmozódott arany mennyiségének kiszámításához Wood összehasonlította a Föld kérgének összetételét a fent említett objektumokat megtestesítő meteoritokéval.
Kutatótársaival megállapították, hogy a meteoritok és a kéreg hasonló szinttel rendelkezik a vasban nem oldódó anyagokból, viszont a meteoritok magasabb arányban tartalmaznak egyes elemeket, mint az arany, a platina vagy a nikkel.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a Föld vegytanát tekintve rendkívül hasonló a meteoritokhoz, kérgében azonban kevés olyan elem maradt meg, amit felolvaszthat a vas. Így egyetlen hely maradt, ahová ezek az elemek távozhattak, az pedig a bolygó magja. A számítások szerint a Föld aranykészletének több mint 99 százaléka a magban rejtőzik.
