Rengeteg bírálat érte az olasz szövetségi kapitányt, amiért behívta a támadót a keretbe. Az argentin vébén három gólt lőtt Rossi, de azt követően vesztegetési botrányba keveredett, s úgy tetszett ez a pályafutása végét jelenti. A torna végére azonban egész Olaszország nemzeti hősként ünnepelte a hat góllal a vb gólkirályi címét is elhódító Rossit.
Újabb változások
A FIFA a 82-as világbajnokság rendezését Spanyolországnak ítélte. A döntőben szereplő országok száma 16-ról 24-re emelkedett. Az új szabályozás értelmében 13 európai csapat vehetett részt a tornán, Dél-Amerikából hárman harcolhatták ki a szereplést, Afrikát és az ázsiai illetve óceániai zónát pedig két-két csapat képviselhette. Automatikusan kijutott a vébére a házigazda spanyol válogatott, illetve a címvédő argentinok.
A torna lebonyolítása a résztvevők számának növekedésével természetesen megváltozott. Az első körben hat csoportban négy-négy válogatott harcolt a két első, továbbjutást jelentő helyért. A következő körben négy csoportban három ország részvételével játszottak körmérkőzéseket. A négy csoportelső játszott a két elődöntőben.
Hamar búcsúztunk
A világbajnokságra nem kis meglepetésre nem jutott ki az elmúlt két torna ezüstérmese. A kvalifikáció során a hollandokat a franciák ejtették ki. A magyar válogatott ezúttal a világ legjobbjai között szerepelt, de nem sokáig, hiszen már az első csoportkörből sem lépett tovább az együttes. Belgiummal döntetlent játszottunk, Argentína nagyon elvert minket, és Hondurast pedig mind a mai napig rekordnak számító arányban 10-1-re vertük. A továbbjutáshoz ez azonban nem bizonyult elegendőnek.
A második csoportkör talán legemlékezetesebb mérkőzését az olaszok és a brazilok játszották. A találkozót megelőzően sokkal esélyesebbnek tartották a szakemberek a selecaót, de ők sem számoltak Paolo Rossi-val. A csatár mesterhármast lő a braziloknak, akik csak az első két gólra tudtak válaszolni. Az elődöntőben az olaszok egy másik csoportelsővel, Lengyelországgal találkoztak. Ismét Rossi góljai, pontosabban két gólja döntötte el a minden téren alárendelt szerepet játszó kelet-európai együttes ellen a meccset.
Az olaszok másik emblematikus figurája, Dino Zoff (Popperfoto)
A csodálatos Rossi
A fináléba a másik ágról a németek verekedtek be magukat. Néha a szó szoros értelmében kiütve az ellenfelet. A franciák elleni elődöntő, minden idők egyik legizgalmasabb és legdrámaibb összecsapása. Az 1-1-re végződő rendes játékidőben a németek kirohanó kapusa, Harald Schumacher valóssággal letaglózta Battistont, majd otthagyta a földön a jó néhány fogát elveszítő csatárt. A hosszabbításban hamar elhúztak a franciák két góllal, de a németek ismét bebizonyították, hogy soha nem szabad leírni őket. Vesztett helyzetből mentették döntetlenre a találkozót, és a tizenegyesrúgásoknál nekik volt több szerencséjük.
A fináléban az olaszok a gyors kontrákra építettek: az egyik elfutás után a német védők csak felvágni tudták Cabrinit, aki azonban kihagyta a tizenegyest. A feszültség mindkét oldalon egyre csak nőtt, és a félidő után is kitart. Az 57. percben aztán ki más, mint ismét Rossi volt eredményes. Tíz perccel később Tardellivel lövet egy másikat, és amikor Altobelli révén a 81. percben 3-0-ra módosult az eredmény, már biztos: Olaszország harmadszor ünnepelhetett. Az utolsó percekben a németek még becsületgólt szereztek, de ez akkor már nem sok olasz szurkolót érdekelt.
