amerikai, 2005; 120 perc
Eredeti cím: V for Vendetta Rendező: James McTeigue Forgatókönyvíró: Andy Wachowski, Larry Wachowski, Alan Moore, David Lloyd Operatőr: Adrian Biddle Zene: Dario Marianelli Producer: Grant Hill, Joel Silver, Andy Wachowski, Larry Wachowski Szereplők: Hugo Weaving (V/William Rookwood), Natalie Portman (Evey), Stephen Rea (Finch), Stephen Fry (Deitrich), John Hurt (Adam Sutler), Rupert Graves (Dominic), Tim Pigott-Smith (Creedy) Mozistart: április 20.
Forgalmazó: InterCom Honlap: http://vforvendetta
.warnerbros.com
Nyomasztó vízió
A V mint vérbosszú nyomasztó egy vízió, amelyben a rendszer (vörös és fekete) totalitariánus leglényegét az egyszerű (némiképp ártatlan és naiv) televíziós riporternő, Evey (Natalie Portman) akkor érti meg és éli át, amikor maga is szenvedő alanyává válik (kínozzák, haját nullásgéppel gyalulják) stb. Az egyszemélyes ellenállást vezető, tőrrel-karddal harcoló titokzatos V (Hugo Weaving) – idővel kiderül persze a személyes motiváció – menti meg a lányt, és nyitja fel a szemét. Hogy aztán együtt rontsanak a gonoszra. Itt nem beavatás van, hanem szenvedés által kényszerűen megérlelt döntés.
Karcolgat – de azt jól
A film világa tagadhatatlanul képregényi, ebből adódóan egyszerűsítő, ami a cselekményre is átsugárzik. Nem forradalmi, mint a Mátrix volt, de összehasonlíthatatlanul jobb, mint annak folytatásai. A V-t megformáló Weaving kétszeresen nehéz helyzetbe került: úgy kellett, menet közben átvennie a feladatot James Purefoytól (Róma című tévésorozat), másrészt – és sokkal inkább – a film nagyobb részében egy vigyori (és „v” betűt formázó) maszk takarja az arcát. Hozzá képest sokkal jobban járt Portman, beszédes-szép arca és tekintete nyújtotta lehetőségekkel élhetett (és élt is).
A film kicsit többet kínál, mint képregény-gondolkodású társai, a nézőt megérinti a félelem, mellét nyomasztja a lehetséges baljós jövendő, de végül is, mély szándékai ellenére nem éri el az 1984 vagy A fal mélységét. Karcolgat – de azt jól csinálja.
