A jegesmedvék többsége egész életét a jég hátán tölti. Ott van a lakhelyük, ott nevelik kicsinyeiket, ott vadásznak fókákra, a jégborította szárazföld közelében fognak halat. Minél nagyobb jégfelszín áll tehát rendelkezésükre, annál jobbak az életkilátásaik, a jégpáncél zsugorodása viszont komoly veszélyt jelent számukra.
Egy, a Beaufort-tengeren 1986 és 2005 között végzett felmérés kimutatta, hogy a megfigyelt jegesmedvéknek mindössze 4 százaléka merészkedett ki a nyílt tengerre, ami érthető is, hiszen ezek az emlősök – bár kitartó és jó úszók – elsősorban a part mentén szeretnek haladni a vízben. Múlt szeptemberben azonban a megfigyelt 51 jegesmedve 20 százaléka kiúszott a nyílt vizekre.
Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az 1950-es évek óta 2-3°C-nyit melegedett az Északi-sarkkör átlaghőmérséklete. Ez a melegedés a sarki jégpáncél visszahúzódásához, megfogyatkozásához vezet. Évtizedenként 10 százalékkal csökken a jégréteg területe. Az elmúlt négy évben 1,3 millió négyzetkilométernyivel (ez Kanada területének háromszorosa) lett kisebb a jégpáncél!
Veszélyes vizeken
A jegesmedvéknek tehát úszniuk kell, ha táplálékhoz akarnak jutni. A korábban csak a jégréteg partjai mentén vadászgató állatoknak ma gyakran akár 95 kilométernyit is haladniuk kell a jéghideg vízben, hogy újabb jégtáblára leljenek. A nyílt tengeren ki vannak téve a kimerülés és a lehűlés veszélyének, valamint annak, hogy a hullámok maguk alá temetik, elsodorják őket.
Alaszka északi partjai mentén, egymáshoz igen közel, egy hónapon belül négy jegesmedvetetemet találtak a tengerben, melyek a legnagyobb valószínűséggel vízbefulladtak. Ez a tendencia emelkedni látszik. Yakutia partvidékén nemrégiben első ízben figyelték meg környezettudósok a jegesmedvék kannibalizmusát, vagyis azt, hogy kínjukban egymást ették meg.
A jégréteg zsugorodása tehát erősen fenyegeti a jeges medvék életkilátásait. Ennek következtében hamarosan felül kell bírálni veszélyeztetettségi besorolásukat, hiszen az eddigieknél jóval nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
