Árak, menük
Az uszodába és a női-férfi termál gőzfürdőbe külön is váltható jegy, mindkét helyre 3000 forintért. Az uszodajeggyel igénybe vehető a termál gőzfürdő is, az ugyanannyiba kerülő termáljeggyel viszont az uszoda nem látogatható. Ráadásul, ha uszodajegyet váltunk, és két, illetve három órán belül elhagyjuk a fürdőt, hatszáz, háromszáz forintot visszakapunk. Az épületben két helyen fogyaszthatók frissítők. Az egyik a galérián működő büfé, árai: szendvics, ásványvíz 350 forint, a gépi üdítő decije százas, kávé 250, capuccino 350 forint. A rétes 250 forintba kerül. A másik büfé az aulában áll, leülni nem lehet, a kiszolgálás ablakon keresztül történik, az árak viszont kávéháziak. Ásványvíz 280 forint, kakaó 240. A körözöttes stangli 300 forintba, míg a hot dog 350-be kerül. Egy melegszendvicset 300 forintért kapunk. Áll még egy műfajidegen automata a medencék mellett, ahol a dobozos kakaóhoz már 120 forintért hozzájuthatnánk, ha működne a gép, de nem működik. Viszont a vezetés nem diszkriminatív, mert ezt a külföldiektől hemzsegő fürdőben egy nyelven sem írják ki.
Belül tágas, színes boltozatos terem tárul elénk, a beléptető kapukon jobbra azonnal látható a képeslapokról már olyan jól ismert oszlopcsarnok és uszoda. Az öltözők felé lépcső vezet, melynek korlátja vastag vörösréz cső, olyasmi, melyen kapaszkodva a primadonnák lépkedtek lefele a Maxim mulatóban felcsendülő esztrádműsorokban, valamikor a hatvanas évek vége felé. Tovább haladva szűk, gyengén megvilágított folyosón lépked az ember, szakasztott mint egy metróállomáson. Szinte hallani a bemondó hangját: a Gellért fürdő állomás következik. A fényről, illetve a félhomályról hatalmas, ízléstelen, ovális, a fürdőt ábrázoló, hátulról megvilágított képek gondoskodnak, mint megannyi, a hetvenes-nyolcvanas évekből származó degenerált kártyanaptár. Az álmennyezetet eltérő hosszúságú, lazán egymás mellé rakott farudak alkotják – néhány hiányzik -, közöttük porcicák kergetőznek.
Kagyló alakú medence
Ez után a spontán retró nyitás után nem lehet csodálkozni azon, hogy kabinos néni várja a vendéget. Megy a jóasszony kis krétájával és megfeketedett, zsinóron lógó szivacskájával, a kabinokhoz kíséri a vendéget. Hogy végképp ne legyen kétség afelől, milyen korszakot írunk, a kabinokat fölülről kerítésdrót zárja le, kicsit olyan ez, mint valami magánzárka egy börtönben, csak a fejünk fölül hiányzik az őr.
A kabinok útvesztőjéből kikeveredve bemutatkozik az uszoda, és a mögötte rejlő meleg vizes medence. Sárga, elhúzható üvegtetőn áramlik be a napfény, megvilágítva a vizet, a díszes oszlopokat, a vízköpőket, ilyen környezetben öröm lenne úszni. Úszni azonban nem lehet, mert a medence kicsi, sekély, és idős hölgyekkel és urakkal van tele, akik rászólnak a gyorsan tempózóra, de a környezet kellemes. A kagyló alakú termálvizes medencéből szép kilátás nyílik a térre.
Öreg, de csodálatos a gőzkabin
Az úszómedence bejárattal ellentétes sarkainál – perifériára szorulva – kis nyílás mögött bújnak meg a gőzfürdők, ahol nők és férfiak szeparálva élvezhetik a szaunákat és a gőzkabint. Először a patinás, barátságos klímájú masszírozó mutatja meg magát, kis, fa pihenőkuckók egymás mellett, függönnyel, ágyakkal. Beljebb haladva viszont leharcolt zuhanyzókon és vedlett alumíniumajtókon haladunk át. Hirtelen gyönyörű csarnok tárul fel kék színben, gazdag díszítéssel, harminchat és harmincnyolcfokos termálvizes medencével. A gőzkabin öreg, de csodálatos élményt nyújt. Forróbb, mint máshol, ötvenöt-hatvanfokos, és rendelkezik egy belső hideg vizes zuhannyal. Élmény a hőségben kidagadt erekkel, felhevült testtel beállni a jeges víz alá. A szaunák állapota jócskán hagy kívánni valót maga után, a csempék és radiátorok fölött eljárt az idő. Három egymásba épített, különböző hőfokú száraz szauna található a Gellértben.
A fürdő kétszintes, az úszómedencét galéria veszi körbe, ahonnan remek kilátás nyílik. A galéria viszont a csalódások netovábbja. Sárga, megöregedett műanyag strandszékek és a sok átmázolástól hepehupás felületű, szürke, billegős vasasztalok képezik a pihenőteret. A székek támláján elől-hátul egy teacég reklámja olvasható, mintha a fürdő arra szorulna, hogy Ceylon támogassa, máskülönben nem telik berendezésre. A padló a galérián elkoszolódott és öreg, egyenetlen. A gazdagon díszített falakra olyan fényforrás került, mint egy teherliftbe, de mögüle is kilóg egy dugaszolóajzat – mintha mindenki arra szövetkezett volna, hogy bebizonyítsa: a fürdő rossz kezekbe került.
Még több fürdő
Az ország közel két tucat fürdőjéről tájékozódjon az FN fürdőkörképéből >>
De van ám itt más is, valami étkezdeféle. A küldetése szerint étterem – külseje szerint büfé – előtt egynyelvű, angol menü látható, néhány könnyűfém asztal és szék alkotja a berendezést. A pult fölött hajlított rézlemezekből összetákolt lámpasor, mintha egy garázsban hajlította volna satujában kézi módszerekkel egy kisiparos. A falakon már csak a szerényebb költségvetésből gazdálkodó állami intézmények vécéjében fellelhető gömblámpák. Ötszáz forintnál nem kerülhetnek többe, egész erdő van belőlük. Pont az i-n, hogy az ásványvizes és egyéb göngyöleget az étteremben tárolják az étkezőasztalok tőszomszédságában. Az ilyenfajta berendezéssel az Alacsony Tátra vidéki hoteljeiben találkozni. Meg az ország első számú fürdőjében. Az FN érkezésekor felszolgálónak híre-hamva nem volt. A hangos köszönésre előjött valaki, a sorok írója egy csokoládét kért, és mivel az ár nem volt feltüntetve a dobozon, az eladó bajban volt. Kénytelen volt telefonálni, hogy megtudja, mennyibe kerül a kakaós szelet, de senkit nem ért el, így száz forintért, bolti ár alatt jutottunk az édességhez.
Külön említést érdemel még a hajszárítókat rejtő zúg, melyet úgy eldugtak a kabinok labirintusában, hogy alig lehet rátalálni. Az élénkpiros, műbőr fotel a támlából kiálló búrával, a piros, régebben a hajszárítót működésbe hozó pénzbedobó berendezéssel és a piros tűzoltókészülékkel olyan, mint egy múzeum. Csak a zsinóros kordon hiányzik és a teremőr.
