A Potter-mitológia legújabb filmes darabkáját úton-útfélen úgy hirdették, mint az eddigi legsötétebb, legrémisztőbb darabot, ami nem csoda: ez az első olyan rész, amelyben az írónő végre rávette magát arra, hogy megöljön egy roxforti diákot. Igaz, ami igaz, a sorozat valóban kellemes váltást jelent sötét tónusú, komor képeivel – de azért megijedni nem kell, hat év fölött szülői kísérettel simán abszolválható a feladat, és abszolválandó is, mert a Harry Potter és a Tűz Serlege tisztességes és élvezetes iparosmunka. Abból a fajtából, amiben egészen egyszerűen minden a helyén van: a sztorit (ami behozza a hatvannyolcadik csavart a Potter–Voldemort vonalba) Miss Rowling szállította szokás szerinti minőségben, a színészek kevés kivétellel ugyanazok, mint eddig, a díszleteket se kellett nagyon variálni, minden másra meg ott a jó öreg CGI, amit okosan és ízléssel használva remek hangulatot lehet varázsolni a vászonra.
Egyedül a rendezői székben történt (megint) változás: az első két részt jegyző Chris Colombus és a harmadikat instruáló Alfonso Cuarón után ezúttal Mike Newell foglalhatta el a direktor feliratú kempingszéket, akit a hazai közönség elsősorban a Négy esküvő és egy temetés, másodsorban a Fedőneve: Donnie Brasco miatt ismerhet. Newell szép komótosan látott munkához, nagyon jól tudta, hogy a Potter-filmeket két óránál hamarabb nem illik abbahagyni, nyersanyagra van pénz, úgyhogy szép nyugodtan ki lehet dolgozni minden apró részletet, meg lehet ágyazni a cselekménynek, hogy aztán annál komolyabban lehessen beindítani a filmet, hadd dübörögjön a rokkendroll. Pontosan ugyanezt csinálta Chris Nolan a Batman: Kezdődik! című munkájában, és igazán nagyszerűen sikerült neki.
Newellnek ez a pergős akciózás valahogy annyira nem fekszik, az események lanyhábban pörögnek, mint azt az ember várná, de lássuk be, abból, hogy két bűvész áll egymással szemben, és a pálcáját markolva próbálja lézerrel legyőzni a másikat, viszonylag nehéz látványos akciót varázsolni. Szóval egy akciófilmekben jártasabb rendező, egy kicsivel erősebb produceri kéz sokat dobott volna a film így sem csekély élvezeti értékén, de hát a Potter-filmeknél ez már nem érdekel senkit. A lényeg, hogy pörögjön a biznisz, az meg pörög úgyis emberesen, nincsen neki jobb dolga.
– LeChuck –
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
