Felvonulási tér jól választott helyszín egy egész hétre tervezett rendezvénynek, hiszen könnyen megközelíthető, közel a Hősök teréhez könnyen becsalogatja a magyar kulináris élvezetekre éhes turistát is. A helyszín nemcsak jól választott, de szépen megtervezett, egységes pultjaival, párhuzamosan több színpadon folyó rendezvényeivel megnyerő első benyomást tesz arra is, aki csak elsuhan a valamikori felvonulások helyszíne mellett.
Őszintén bevallom, nem tudom, mennyi pincészet, hány borral jelent meg a Borfalu egyhetes rendezvényén, nem is gondolom, hogy azoknak, akik egy kellemes estét szeretnének eltölteni, ez fontos lenne. Láthatóan itt van mindenki, aki szereti a bort, borászok, pincészetek és szerencsére a borkedvelő budapestiek szép számban.
A bejutás könnyű, nem kígyóznak hosszú sorok elriasztva bárkit is, a csinos, udvarias, és mosolygós hosztesz hölgyek láthatóan valamely egyetem padjait fogják koptatni a jövő héttől, de most még jól jön nekik is egy kis zsebpénz és egy vidám nyárvégi forgatag.
Tágas terek, magyar ízek
A belépőjegy mellé vásárolt pohárral a kézben vetjük magunkat a színek, illatok és ízek varázslatos világába. Elsőre feltűnik, hogy mindennek helyet hagytak a szervezők. A Borfalu utcáin nem tapasztalható a budapesti mindennapok csúcsforgalma, noha sokan sétálnak új élmények után kutatva. Tágasak a terek, a nagyszínpad eseményeit még óriási kivetítőkön is láthatják a látogatók, akkor is, ha a Borfalu másik sarkában kóstolgatnak. A „főtéren” pedig mindig történik valami. A szervezők valószínűleg úgy képzelték, hogy a borok kóstolása közepette a látogatók meg is éheznek, a jó borokhoz a magyar konyha ízes pörköltjétől, a sült csülökig széles a kínálat, elfogadható áron.
Az első bátortalan séta meglepetése, hogy nem csak borokat kínálnak a gazdák, de a magyar hungarikummá előlépett pálinka is méltó módon képviselteti magát a borok ünnepén. A kínálat lenyűgöző, a hagyományos ízek mellett bodza, birs, és kökény párlat illata csábít, és természetesen a pult mögött állók kedvessége is. Drákói szigorral meghozott döntéssel a pálinkakóstolást a végére időzítjük, és a szíves invitálást megköszönve továbbindulunk.
Kóstoló bilétára
A Borfaluban pénzünket kóstolójegyre váltjuk, amelynek barátságos, 50 forintos egységei mellé néhány 500-as címletűt sem haszontalan vásárolni a komolyabb tételek kóstolásához, vagy egy jó palackhoz, így nem kell többtucatot magunknál hordani.
Van már jegyünk, poharunk és a színek és illatok kavalkádja láttán egyre növekvő kedvünk is a kóstoláshoz. Itt kezdődik a neheze. A profiknak nem adhatunk tanácsot, hiszen őket is elhalmozzák itt programokkal, amelyek közül talán legérdekesebb a Depardieu által a rendezvényre küldött borok esti kóstolója.
Amatőrök és kíváncsiskodók a Borfaluban megismerkedhetnek a fröccskészítés titkaival; a különböző, régről fennmaradt receptúrák ki is próbálhatók. A műkedvelőknek azonban azt javasoljuk, hogy kezdetben csak sétáljanak, ismerkedjenek a forgataggal, csak utána kóstoljanak bele az idei ízekbe.
Nem szakavatott borkedvelőként inkább az érdekesebb, ismeretlenebb ízeket és illatokat kerestük a forgatagban. Első állomásunknak a szajki Hárs Pincészet pultját szemeltük ki. A szajki szőlőhegyen található, évszázados múltra visszatekintő pincészetet és a hozzá tartozó szőlőterületet két testvér, Tibor és József családi örökségként műveli. Az itt kóstolt Királyleányka és Juhfark illataival, színeivel és pompás ízével jó kezdésnek bizonyult. A koraősz színeit idéző könnyed Királyleányka kacérsága után, az ősi magyar ízvilágot képviselő testes Juhfark kellemes kontrasztot teremtett.
Napkirály, Kis családom, Barátságos
Sétánk az etyeki Velez-pincészet standjához érkezett. A kiszemelt palack egy Napkirály nevű, 2001-es késői szüretelésű chardonnay volt. A gazdagság és a pompa mulandósága keveredett az aranyszínű borban. A pincészet ezzel a borával nagyanyáink szalmaborának hagyományát szerette volna feléleszteni.
Az édes nedűt egy hamisítatlan mátraaljai, karakteres és szép chardonnay-val öblítettük le. Az igazság az, hogy ebben a borban pont az a jó, hogy rendkívüli illata mellett, az ízvilága is sokoldalú. A chardonnay igazi erőssége a mineralitás, amely ezen a borvidékünkön harmónikusan épül be a borok zamatába.
A forgatagban igazi meglepetések is vártak ránk. A nagynevű és méltán elismert tokaji borászatok mellett az 1999-ben indult mádi Lenkey pincészet fiatalos lendülettel és hihetetlen szeretettel kínálta tételeit, amelyek titkát az érdeklődőkkel is szívesen osztotta meg. A Kis családom és a Barátságos cuvee egyszerű, de elegáns palackjában igazi csoda lakik. Az ember ilyenkor érzi meg, hogy mitől olyan ízes nagymamánk főztje, mitől lesz varázslatos egy bor. A borcímke tanúsága szerint, „a gondolkodó furmint a feleségem, a kedves hárslevelű a Zalán fiam, és a pajkos sárga muskotály a kis Milán. Így képzeltem el én a bort kicsit kapatosan, egy jól sikerült kóstolás után.”
Szegszárdi cuvee, Öreg tőkék
A kökénylekvár ízeit rejtő tokaji után egy komoly döntéssel a szekszárdi Dúzsi Tamás pultját szemeltük ki egy jó vörösbor megízlelésének színhelyéül. A palackon itt is klasszikusokat találtunk. A borász felesége által kedvesen kínált 2000-es „Szegzárdi cuvee” zamatai jól harmonizáltak Babits alkalmi versével. A bíborszínű nedű, bársonyos ízeivel igazán jó választásnak bizonyult. Ezen az estén a magyar borászat nagy pillanatai sűrűsödtek egy-egy korty borba.
Továbbhaladva próbát tettünk az egyik bátran kísérletező somlói Kreinbacher Birtok Öreg tőkék borának keresztelt cuvee-jével, amely a készítők saját bevallása szerint is legalább 15-féle szőlőből készült. Noha fajtajelleget egyáltalán nem lehetett felfedezni a borban, az ízkavalkád érdekes, örömteli színfolt a fajtacentrikus magyar borászatban.
A Borfalu zsongása este 10 órakor még töretlen volt, az emberek jó borok mellett beszélgetve felejtették el a hétköznapok szürkeségét, a pultoknál kedves, mosolygó és készséges hozzáértők kínálták jobbnál jobb boraikat. Mi lassan elfáradtunk. Elment az este úgy, hogy észre sem vettük, és még legalább két nap kellene ahhoz, hogy az ismert borászok borait is végigkóstoljuk. Úgy döntöttünk, hogy a jelenlevő profik borcsodáit máskorra halasztva, a magunknak tett ígéretet váltjuk stampedlis pohárra.
A stampedlik éjszakája
Ez is – mint az este korábbi döntése – szerencsének bizonyult. A megkóstolt bodzapálinka után, egy korty birspárlat teljesen ismeretlen fogalmakkal gazdagította a pálinkáról alkotott ismereteinket. A jó sorsunk megint a készítőt sodorta elénk, aki munkájával mindennap azt a szeretetet adja tovább, amelyet még édesapja ültetett belé. A történeteket hallgatva azonnal megértettük, hogy mitől olyan ízes és illatos a sárgabarack és a körtepálinka, és hogy a szeretet mellett mennyi tanulás és tudás is szükséges ahhoz, hogy Európában is meglepetést okozhassunk azzal az itallal, amelyet nagyapáink is nagy műgonddal készítettek. Szicsek János, a magyar pálinka utazónagykövete varázslatos italaival és gondolataival feltette az esténkre a koronát.
A színek, illatok, és ízek kavalkádja, egy nagy adag szeretettel a kulináris élvezeteket igazi ünnepé emeli. A Borfalu ebből az érzésből ad át egy kicsit azoknak, akik ellátogatnak a vasárnapig tartó rendezvényre.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
