A mag gyorsabban forog állapították meg amerikai kutatók. A különbség ugyan csekély, de azt jelenti, hogy a folyékony külső mag alatt megbúvó szilárd belső mag körülbelül 900 évente megtesz egy plusz fordulatot.
Xiaodong Song, a New Yorki Columbia Egyetem szeizmológusa 18 földrengés-pár dokumentációját vizsgálta át. Az egy párba tartozó rengések epicentruma pontosan megegyezett, időben azonban a két rengés között néhány naptól 34 évig terjedő különbség is lehetett.
Song többek között vizsgálta azt is, hogy az epicentrumokból kiinduló szeizmikus hullámok az Atlanti-óceán déli részén fekvő Déli-Sandwich-szigetektől mennyi idő alatt érik el az alaszkai College-ben található mérőállomást.
Gyorsabban forgó belső mag
A kutató megkülönböztette a Földnek csupán a külső magján, valamint a belső magon szintén áthaladó rengéshullámokat. Azt találta, hogy a belső magon áthaladó párok esetében, ha a két földrengés között eltelt idő meghaladta a négy évet, a második rengés rövidebb idő alatt érte el az alaszkai állomást.
Négy évnél nagyobb távolság esetén, a két hullám az utat még szembetűnőbben más idő alatt tette meg. Velük ellentétben a csak a külső magon áthaladó hullámoknál nem tapasztaltak ilyen különbséget, a párok tagjai azonos idő alatt „hullámoztak” végig bolygónkon.
A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy a belső magon áthaladó párok közül a második rengések a belső mag egy új régióján haladtak át. Ez pedig akkor lehetséges, ha a belső mag más sebességgel forog, mint a Föld külső rétegei. Song számításai szerint a belső mag évente 0,3° – 0,5° fokkal gyorsabban halad.
Bolygónk szerkezete
Ismert, hogy az olvadt állapotú, fiatal Föld ásványai lassan elkülönültek – olyasformán, ahogy a kész salátaöntet alkotóelemei is szétválnak némi állás után. A nehezebb anyagok, mint a vas és a nikkel lesüllyedt, s belőlük lett a gömb alakú földmag. A hatalmas belső nyomás megszilárdította a mag mintegy 2500 kilométer átmérőjű fémgömbjét, de a felszínhez közelebb, ahol a nyomás kisebb volt, a vas és a nikkel folyékony maradt. E folyékony külső mag mozgásai gerjesztik a Föld mágneses mezejét.
Még közelebb a felszínhez kikristályosodtak a könnyebb, szilikát- és oxidtartalmú ásványok, s belőlük formálódott ki a földköpeny. A legkönnyebbek, például a kvarc és a földpát a köpeny tetejére gyűltek – valahogy úgy, ahogy a forrásban levő leves tetejére gyűlik a hab -, és ezekből az alumíniumban, kalciumban és szilíciumban dús ásványokból alakult ki a Föld vékony kérge.
