Ármozgás
A gyógyszolgáltatást nyújtó szervezeteket jelentős társadalombiztosítási támogatásban részesülnek. Az egyes kategóriákba sorolt szolgáltatók esetében normatívan képzett, azonos szolgáltatási díjalapot határoztak meg, amelynek 85 százalékát térítette meg az OEP, függetlenül attól, hogy a fürdőszolgáltatónak milyen költségei merültek fel a gyógyfürdő ellátással kapcsolatban. A képzett ár 15 százalékát 2000. július 1-jétől a szolgáltatás igénybevevőjére háríthatták. Ez utóbbi azzal járt, hogy a gyógyfürdő ellátások ingyenessége szolgáltatónként differenciáltan ugyan, de megszűnt. Egyes, különösen a helyi kategóriába sorolt szolgáltatók ugyanis tartva a fizetőképes kereslet visszaesésétől, – bár azt 2003. október 1-jétől már az egészségbiztosítóval kötött szerződésben is vállalták – eltekintettek a 15 százalékos önrész igénylésétől, míg a fővárosi fürdőkben összességében még a 15 százalékos mértéket meghaladó hozzájárulás megfizetését is érvényesíteni tudták.
A tapasztalatok Európa-szerte azt igazolják, hogy az egészség turizmusban olyan komplex több célú fürdőlétesítmények és azok több generációs szolgáltatásai irányába mozdult el a kereslet, ahol a hagyományos gyógyászati kezelésre épülő gyógy- és termálturizmus mellett az egészség megőrzését szolgáló kikapcsolódási, felüdülési élményeket nyújtó fitness, wellness- turizmus került előtérbe. Az ÁSZ szerint azonban problémát jelent, hogy jelenleg nincs külön turizmusról szóló törvény. Hiányzik a turizmus jelentőségét megfogalmazó, alapdefiníciókat lefektető, működésének struktúráját, rendszerét megállapító szabályozás. Egy 1997-es országgyűlési határozat a turizmusról szóló törvény és fejlesztési koncepció elkészítésének határidejét 1997. szeptember 31-i időpontban jelölte meg, ennek elkészítésére azonban azóta sem került sor.
A gyógyfürdők fejlesztésének felgyorsítása 2000. évben a Széchenyi Terv részeként kidolgozott „Az Egészségturizmus Tízéves Fejlesztési Programja” keretében indult, megvalósítására évente mintegy 10-15 milliárd Ft-ot kívántak fordítani. A stratégiai célok azonban szakmailag nem voltak kellően megalapozottak. Nem tisztázták a turizmus és az egészségmegőrzés összefüggéseit, összehangolt fejlesztésének koncepcionális kérdéseit – sorolja a hiányosságokat a számvevőszéki jelentés.
A vizsgált időszakban a gyógyfürdők és szálláskapacitások fejlesztésére 32,7 milliárd Ft támogatási keret állt rendelkezésre, amelyből 74 db pályázatot 28,3 milliárd Ft összegben támogattak. Az utóbbiból – tekintettel arra, hogy 39 támogatott program még nem fejeződött be – 2004. év végéig 20,3 milliárd Ft került felhasználásra. A pályázati rendszer hatékonyságát kedvezőtlenül befolyásolta azonban, hogy a turizmus állami irányítása – ennek részeként a pályázatkezelés szervezeti rendje – az elmúlt hat év alatt négyszer változott. Az is negatívum, hogy elvárás hiányában nem kapott megfelelő hangsúlyt sem a létrejövő kapacitások, sem pedig a különböző üzletági tevékenységek eredményességi szempontú összehangolása.
