Arra a kérdésre, hogy melyik lesz az idei Sziget legnagyobb koncertje, nagyon sok szakmabeli gondolkodás nélkül vágná rá: a The Hives a Nagyszínpadon.
A ’93-ban alakult garázsrock zenekar durván az ezredfordulóra fokozta odáig a hangerejét, hogy a 2004-es Tyrannosaurus Hivesjukat már az egész világ meghallotta. Nicholaus Arson, Chris Dangerous, Dr. Matt Destruction, Vigilante Carlström és Howlin’ Pelle Almqvist ötöse a svédországi Fagerstából indult hódító útjára. ’95-ben Oh Lord! When? How? címmel jelent meg debütáló EP-jük a Burning Heart Kiadónál, ’97-ben pedig az első nagylemezük, a Barely Legal, és még ebben az évben nekiveselkedtek első amerikai turnéjuknak. Aztán a ’98-as A.K.A. I-D-I-O-T című újabb EP-jük kiadását követően a csapat egy időre kivonta magát a forgalomból, bizonyára kizárólag azért, hogy erőt gyűjtsön az újabb, immár elementáris erejű rohamhoz.
A Nagyszínpad idei záróbuliját adó Good Charlotte-ot 1996-ban egy Beastie Boys-koncert hatására alapították a Madden ikrek (azaz az énekes Joel és a gitáros Benji), zenei iránymutatásért viszont már inkább a Green Day-CD-ikhez fordultak, s ezzel el is kezdődött minden idők egyik leggyorsabban pörgő pop-punk sikersztorija.
A Good Charlotte 2002-ben fészkelte be magát igazán a köztudatba a The Young And The Hopeless albummal, amelynek sikereit aztán a már Chris Wilson dobossal rögzített tavalyi The Chronicles Of Life And Deathtel fejelte meg. Ezen a felvételen a csapat érezhetően egyszerre igyekezett slágeresebbé és tartalmasabbá is válni, és a reakciók alapján úgy tűnik, be is jött a számításuk.
Ha hihetünk a legendáknak, akkor Kubában a legfinomabb szivarokat szűz lányok combján sodorják… Elképzelhető… Ám léteznek a szigeten olyan legendák is, amiknek (vagyis akiknek) a valódiságukban kevesebb okunk van kételkedni – tudniillik két lábon járnak és muzsikálnak, most kedden, a Pannon GSM Világzenei Nagyszínpadán.
Ők azok a veterán kubai zenészek, akiket Ry Cooder valószínűleg az utolsó pillanatban mentett meg a világ számára, amikor 1996-ban elindította a Buena Vista Social Club projectet. Az akkor felfedezett művészek egytől egyig világsztárok lettek, a globális world music mozgalom lendületével pedig a kubai, sőt mindenféle latin zenéknek revivalja kerekedett. Az ebben főszerepet játszó Buena Vista Social Club lemezsorozatnak továbbra is elsöprő sikere van, aminek feltehetően az a titka, hogy a világ ki volt éhez(tet)ve az évtizedekig mellőzött kubai tánczenék önfeledt életörömére.
Az algériai születésű Khaled maga mögött hagyva a nyomorúságos gyermekkorát és a zenei kifejezéseket szigorú korlátok közé szorító társadalmi környezetet, királyságát Frankhonba tette át, s ott mint a rai zene első számú apostola egy szempillantás alatt elsöprő sikert aratott.
A rai tulajdonképpen éppúgy lázadás, mint egykor a rock and roll volt. Az életről, a világmindenség dolgairól, meg úgy egyáltalán mindenről tett őszinte, zenei formába öltött véleménynyilvánítás. Az autentikus nyugat-afrikai zenei gyökerekre épülő dallam és ritmuskombináció, melybe lépten-nyomon belebotlunk – eredeti, lakodalmas vagy rockosított formában -, bárhol járunk a fekete földön, valójában sokkal több, mint egyszerű muzsika.
Különös disszonanciát kelt, amint a bajuszos férfi elképesztően magas, nőies hangon érzelmes, fájdalmas énekébe kezd – a melódiák mégis nehéz, édes illatokkal terhes levegőt terítenek fölénk és fellebbentik a lélek fátylát. Khaled most a Pannon GSM Világzenei Nagyszínpadán játsszhat érzékeinkkel, és varázslata minden alkalommal – legalább néhány órára – valósággá válik.
Bár a programban csak egy nemzetközi sztár Paul Van Dyk szerepel húzónévként, a hazai kiválóságok (Kühl, Sterbinszky, Goodspeed) is sokakat odavonzanak majd a Djuice Party Arénához, így az utolsó nagy ereszd el a hajam sem lesz kimondottan babapiskóta.
Paul Van Dyk (Matthias Paul) számára a karrierje szempontjából egészen biztosan az 1999-es év volt a legfontosabb: a DJ című vezető brit underground zenei szaklap megválasztotta a világ legjobb zenekészítőjének, a londoni Music Awardson pedig megkapta a legjobb nemzetközi DJ-nek járó díjat, mely címre egyébként a Ministry Of Sound magazin is jelölte. Ezekhez képest már nem is túl nagy szám, hogy legendás Gatecrasher-beli (hatórás!) szettjének ítélték oda a világ második legjobb klubestje elismerést is, vagy hogy a Mixmag – természetesen szintén ’99-ben – az év férfijának, a Muzik pedig a trance-generáció vezetőjének kiáltotta ki.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
