A fekete-afrikai államban 1980-ban még a Tai erdőben – a Libériai határhoz közel – fordult elő a legnagyobb tömegben a legnagyobb szárazföldi emlős, az itteni elefántok számát háromezerre becsülték. 2002-ben – az utolsó elefántszámláláskor – már kevesebb mint száz elefánt élt a Tai erdőben. Mostanra pedig már senki sem tudja, hogy mi a helyzet ebben a régióban.
Kormányzati tervek
Mindeközben az elefántcsontparti kormány igyekszik újraegyesíteni az országot, és ezzel együtt terveket dolgoz ki arra, hogy miként lehetne megóvni a megmaradt elefánt populációt.
A Tai erdő kormányzati kézben van jelenleg is, ugyanakkor ez az egyik fő bázisa annak a katonai milíciának, amely a jelenlegi elefántcsontparti elnököt, Laurent Gbagbót támogatja. Az elefántok másik nagy gyűjtőterülete a Comoe Nemzeti Park észak-keleten, a Burkina Fasóval (az egykori Felső-Voltával) közös határ közelében.
Nem igazolt optimizmus
Ez a terület azonban végképp kicsúszni látszik a kormányzati ellenőrzés alól, hiszen a lázadók tették rá a kezüket, így aztán a természetvédelmi hatóságok képtelenek érdemi intézkedéseket tenni itt.
A szakértők szerint az elefántok félnek a zajtól, a fegyverek által keltett hangoktól, ezért elmenekülnek Elefántcsontpartról, s alighanem a szomszédos országokba vándoroltak át. Mások szerint ez csak egy optimista bizakodás, nem több, miután a környező államokban nem tapasztalták az elefántok számának gyarapodását, sokkal feltűnőbb viszont, mennyivel növekedett az elefántokat legyilkoló vadászok, orvvadászok száma, akik nagyban hozzájárulhattak az állomány pusztításához elefántcsontparton.
