Engem nem lepett meg ez a fejlemény
– kommentálta Magyarország korábbi washingtoni nagykövete, Simonyi András a 24.hu-nak azt, hogy Rogán Antal kedden felkerült az amerikai pénzügyminisztérium Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) szankciós listájára. A hivatalos indoklás szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjét a Magyarországon tapasztalható korrupcióban való érintettsége miatt sújtják a szankciókkal.
Simonyi András – aki 2002 és 2007 között volt washingtoni nagykövet – lapunknak azt mondta: „Ez egy borzasztó súlyos fejlemény. Magyarország második számú vezetőjével szemben hozott az USA egy nagyon kemény döntést. Ez szégyen. Ilyen döntést nem hoz meg könnyen az amerikai kormányzat.”
Azt ugyanakkor hozzátette Simonyi, hogy az időzítés a legkevésbé sem szerencsés, sőt már-már rossz ízű. „A Biden-kormányzattal kapcsolatos jogos kritika szerintem is, hogy túl sok mindenben hezitált akár évekig, sok mindenben vonakodó volt. Hogy csak egy példát mondjak, ott van Ukrajna háborús támogatása, amiről rendre kicsit későn döntöttek, és rendre kevesebbet adtak, mint amit adni lehetett volna. A Rogánnal kapcsolatos döntésnél is sok kérdést felvet, hogy az utolsó pillanatban lépték meg, és nem jóval korábban. Ettől függetlenül szeretném hangsúlyozni, hogy
szó sincs kapkodásról, nincs szó hirtelenjében összeeszkábált döntésről. Az amerikai törvényeknek megfelelő folyamat végén, alapos háttérmunka és mérlegelés után került fel a szankciós listára Rogán Antal.
Nem lehet ezt az esetet elhessegetni, nem lehet az időzítés ellenére sem bagatellizálni. A döntés előkészítéséhez minden lehetséges nyilvános és nem nyilvános forrást igénybe vesznek. Bemondásra, feltételezésre nem kerül fel valaki a listára” – fogalmazott a korábbi diplomata.
Simonyi úgy reagált azokra a kormánypárti felvetésekre, amelyek szerint a távozó amerikai nagykövet személyes bosszúja áll a döntés mögött, hogy „az Amerikai Egyesült Államok nem személyes szimpátia alapján hoz ilyen döntést. A folyamatba bekapcsolódik nemcsak a pénzügyminisztérium, de a külügyminisztérium is, két óriási apparátus. David Pressman főnöke pedig nem a listát kezelő pénzügy-, hanem a külügyminisztérium. Mondom, szerencsétlen az időpont, korábban kellett volna, de ez csupán az optika, van jelentősége, de nem ír mindent felül. Azzal elintézni a történetet, hogy mindez csupán David Pressman bosszúja, szerencsétlen megközelítés, és nincs köze a valósághoz.”
