A Publicus Intézet Népszava megbízásából készített reprezentatív kutatása szerint a Tisza Párt – csak 1 százalékponttal –, de minden kategóriában vezet a Fidesz előtt. Magyar Péterék a teljes népességen belül 25, a kormánypárt 24 százalékon áll. A biztos választóknál 28-27, a biztos pártválasztóknál 39-38 százalékot mutatnak az adatok. A teljes népességet alapul véve rajtuk kívül csak a Demokratikus Koalíció lépné át a parlamenti küszöböt (6%), míg a biztos pártválasztóknál a DK (9%) mellett a Mi Hazánk (5%) is bejutna az Országgyűlésbe.
Az MSZP, a Kétfarkú Kutyapárt 2-3 százalék, a Momentum 1-2 százalék körül mozog, a Jobbik, az LMP és a Párbeszéd még a biztos pártválasztók között sem tudott 1 százalékot produkálni.
Pulai András, a Publicus vezetője a lapnak azt mondta: megvizsgálták, mekkora lenne a népszerűsége egy hipotetikus ellenzéki összefogásnak, amit a DK, az MSZP és a Momentum alkothatna. Az „ellenzéki összefogást” preferáló szavazók csak a „biztos pártválasztó” ellenzékiek 14 százalékát teszik ki, 92 százalékuk e formációra szavazna a Tisza Párt helyett. Hívei 70 százaléka ragaszkodik Magyar Péterhez, 22 százaléka hajlik rá, hogy az „ellenzéki összefogást” válassza. Ez az arány a körükben az elmúlt három hónapban 20-25 százalék körül volt, míg a nyár folyamán meghaladta a 40 százalékot.
Azaz a Tisza Párt szavazóinak egy (amúgy csökkenő), de szignifikáns részére valóban igaz, hogy „opportunista” módon szavaz a Tiszára. Elsősorban Orbán Viktor leváltásának lehetőségét látják Magyar Péterben és pártjában. Ez a szavazói bázis nem szervesült identitássá. Hasonló jelenséget mértünk a DK-nál, amikor a Tisza Párt előtt erősödött. Az a tábor láthatóan már a Tiszánál van – közölte Pulai András.
A Publicus felmérése november közepén készült, amikor már szivárogni kezdtek Magyar Péterről titokban rögzített hangfelvételek, amelyeken saját szavazóiról, politikustársairól és a sajtó munkatársairól beszélt. A korábban a Fidesz 12 százalékpontos előnyét mérő Nézőpont Intézet vasárnap számolt be arról, hogy kutatása szerint a magyarok 55 százaléka nem tartja szimpatikusnak Magyar Pétert, a kiszivárogtatott hangfelvételeken elhangzottak miatt 45 százalék szerint a közélettől is vissza kellene vonulnia.
Egyértelműen a Fidesz vezeti a pártversenyt
A Magyar Társadalomkutató szintén hétfőn közölt felmérése alapján a teljes felnőtt lakosság bázisán meggyőző (12%) a Fidesz–KDNP előnye a Tisza Párt előtt. Azt írták: a kormánypártok többi párthoz képest jóval erősebb társadalmi beágyazottságára utal az, hogy míg a szavazókorú magyarok 38 százaléka adná voksát a jelenlegi koalícióra, a Tisza támogatottsága 26 százalék ezen a bázison.
Másfél évvel az országgyűlési választások előtt a Magyar Péter szimpatizánsai magasabb arányban ígérik biztosra választási részvételüket a többi pártnál, ennek köszönhető, hogy a pártot választani tudó aktív szavazók bázisán valamivel kisebb (8%) a párt hátránya, de ez is bőven hibahatáron túli távolságban van a Fidesztől, amelyről megállapították, hogy a választásokra hagyományosan jól mozgósít, jelentős tartalékokkal rendelkeznek.
Az aktív szavazó pártválasztók válaszai alapján csak négy párt érné el az 5 százalékos bejutási küszöböt. A Fidesz–KDNP (45%) és a Tisza Párt (37%), a Mi Hazánk (6%) és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (6%) jutna csak be az Országgyűlésbe.
A legtöbb közvélemény-kutató a közelmúltban már azt mérte, hogy a Tisza Párt beérte vagy meg is előzte a Fideszt.
Török Gábor az elefánt és a kisegér vetélkedéséről
Török Gábor éppen egy hete a 24 Extra Törökülés című podcastjában elképzelhetetlennek nevezte, hogy a választásig olyan közvélemény-kutatás lásson napvilágot a Fidesz-szavazókhoz eljutó nyilvánosságban, amelyik azt mutatná ki, már nincs Fidesz-előny. A politikai elemző szerint távolabbról nézve viszont abban minden kutatás megegyezik, hogy a Fidesz és a Tisza Párt már egy ligában játszik. Messziről úgy látszik, a magyar politika egy olyan futópálya, ahol két versenyző fej fej mellett halad, ám valójában az elefánt (Fidesz) és a kisegér (Tisza) vetélkedik.
Ezzel azt akarom mondani, hogy teljesen más a két szereplő. Az elefánt hatalmas, azt érezzük, hogy bármikor ráléphet szegény kisegérre, és el is fogja tudni söpörni, mert minden az övé. Ugyanakkor nyilván azt is látjuk, hogy sokkal nehézkesebben mozog, túlsúlyos – ezt jelentik például a gazdasági problémák.
A két szereplőt nem lehet úgy elemezni, ahogy egy hagyományos váltógazdálkodásban. Egy domináns pártrendszerben egy nagy domináns pártról beszélünk, amely minden hatalmi erőforrással rendelkezik, amely a nyilvánosság jelentős részét kontroll alatt tartja, amely egy fegyelmezett, kipróbált, tapasztalt politikai hadigépezettel működik, amelyik nem fog megijedni, elfutni. A hatalomgyárral együtt tényleg egy hatalmas elefánt, amelyikről azt feltételezzük, hogy a következő másfél évet jól megtervezi, képes lesz arra, hogy megint témákat találjon, képes legyen azokra a karaktergyilkosságokra, amelyeket korábban is le tudott folytatni más szereplőkkel szemben.”
