• Másfél évtized alatt megfeleződött a magyar kocsmák száma. Ez jóval több, mint ágazati hanyatlás: ez pusztulás. Mi áll emögött? Hol a hiba? Mit mond el Magyarországról a magyar kocsmák története? 
• Erre kerestük a választ országszerte, és hamar kiderült: a probléma összetett. Éppúgy van köze nagyobb társadalmi változásokhoz (elvándorlás, a szociális életünk átalakulása), mint a szektort jellemző gazdasági nehézségekhez, például a vendéglátásban szokásosan alacsony fizetésekhez. Emellett, akárhány kocsmárossal is beszélgettünk, mindegyikük azt mondta: a Covid-járvány megváltoztatott valamit az emberekben.
• Van, aki egyenesen azt jósolja, hogy a kistelepüléseken meg van számlálva a kocsmák napja.
• Akad, aki szerint rendszerváltás zajlik a kocsmavilágban, és nem akkora baj, ha a színvonaltalan helyek bezárnak. Változik a világ, változnak az igények, ami most történik, az valójában a nem túl fényes szocialista kocsmakultúra pusztulása.
• Arra is kerestük a választ, vajon jó-e, ha egy településen van kocsma, illetve több-e az alkoholista a kocsmák miatt.
• Kocsmárosportréinkból kiderül, mit ad a szakma és mi mindent kell beáldozni érte. És bármilyen lesújtó képet is mutatnak a hivatalos számok: a helyzet cseppet sem reménytelen. 

*

Kamaszkoromtól ez a hely volt az álmom. 2020-ban vettem át a nagybátyámtól, most egy hete volt a búcsúbuli. Bezártam. Nem bírtam tovább, elkészültem, elfogytam.

Pannonhalmán ülünk, a városközpontban, a kocsmabezárásokról szóló riportunkat hol máshol kezdhetnénk, mint egy bezárt kocsma bejáratánál.

Gémes Balázs története csupán egy a sok ezer magyar kocsmárosé közül, akik a közelmúltban húzták le a rolót. Lassan már olyan sok az elhasalt hely, hogy a magyar vidék újabb szimbóluma lehetne a bezárt kocsma, miután az elmúlt másfél évtizedben megfeleződött a számuk.

Ha úgy fogalmazunk, hogy krízis van az ágazatban – még nem mondtunk semmit. Nem is látszik, hol lesz a bezárási hullám vége, mert az még odébb van – ebben minden forrásunk egyetért.

Gémes Balázs a bezárt kocsmája előtt mesél. A beszélgetés alatt néhányán még benyitnának a kocsmába, most szembesülnek vele, hogy vége. A kukás is elvinné a szemetet, de intenek neki, hogy nem kell.

Hűvös van, egész nap esik az eső. Ez az időjárás passzol leginkább első kocsmárosunk elmúlt négy évéhez.

„Volt, hogy 32 napot dolgoztam egyben”

„Múltkor a vodkás üzletkötőm azt mondta, hogy én vagyok a huszadik a megyében rövid időn belül. A pénztárgépes emberem pedig azt, hogy az enyém a negyedik kocsma, ami pár héten belül bezárt a környéken” – kezdi Gémes Balázs. „Pannonhalmán a 2000-es években még 22 kocsma volt, mostanra csak páran maradtunk, és most már bezártam én is. Nem is értem, mi ez. Jó helyen vagyok, benn a központban, kidolgoztam a belem, szívvel-lélekkel csináltam, szerveztem bulikat, és ez még a Dunántúlon belül is egy jó település, még turizmus is van. És mégis.”

Sorolja az okokat: elszálló árak és rezsi, a Covid-járvány, az örökös pultosprobléma, az alacsony haszonkulcs meg a sok-sok bürokratikus nyűg.

Úgy változnak az árak, hogy hetente kellett az árlistát szerkesztenem. Az emberek közben meg csak azt látják, hogy folyton emelsz. Sokan átszoktak a dohányboltozásra, ott megveszik a sört, aztán még ott megisszák, még beszélgetnek is egymással. Én 650-ért adom a sört, ott mondjuk 400, a különbség már tétel, főleg, ha kevés a pénzed. A Covid mérföldkő volt, sok szokást megváltoztatott, azóta kevesebbet jönnek, kevesebb a pénz, inkább spórolnak az emberek.

És négy és fél év alatt nem találtam egy fix, rendes pultost, pedig kerestem, hiszen nem akartam mindig itt állni. Kisgyerekem van, feleségem. Volt olyan jelentkező, aki eljött, és a nevét sem tudta leírni, de olyan is volt egy másiknál, hogy a telefonszámát én néztem ki az ő telefonjából, mert az meg már a számokat sem tudta leírni rendesen. Volt egyszer egy lány, az 100 ezer mínuszt csinált egy este alatt, ő sem értette, hogyan, pedig nem lopott. Teljesen alkalmatlan emberek akarnak pultozni. Aztán volt olyan pultosom, aki azt mondta, kimegy inkább Ausztriába mosogatni, háromszor ennyiért. Szóval így én voltam itt szinte mindig, reggel 7-től este 10-ig vagy 11-ig, hétköznap és hétvégén is. Volt olyan, hogy 32 napot dolgoztam egyben, napi 12–14 órát. Csoda, hogy vérnyomásproblémáim lettek? Arról nem beszélve, hogy itt napi 150 ember akar beszélgetni veled, vagy épp lelki szemetesládának használ. Záráskor sokszor olyan feszkó volt bennem, hogy be kellett dobjak pár sört, hogy lenyugodjak, aztán, mire hazaértem, csak az alvó gyerekemet láttam. Reggel meg már jöttem, mielőtt felkelt. Az a csoda, hogy eddig bírtam. Kimerültem, teljesen elkészültem az erőmmel. Stabil pultos nélkül, egyedül nem lehet vinni egy kocsmát.”

Az utolsó csepp a pohárban a brutálisan magas rezsiszámlák voltak, kisvállalkozóként Gémes Balázsnak is kiszámláztak visszamenőleg sok százezres tételeket. „Tavasszal kaptam egy 600 ezres számlát, ami két hét múlva már 1,2 millió volt. Most már közelítjük a kétmilliót, mert nem nyilatkoztam megfelelően.” Arról, hogy ez a jelenség milyen sokakat érint, bővebben is írtunk: a nyáron az MVM-hez került E.ON Áramszolgáltató bejelentette, hogy a 2022. augusztus 1. és 2024. március 31. közötti időszakra visszamenőleg módosítja az áramdíjat. Az energiaszolgáltató két éve nyilatkozatot kért a hozzá tartozó kisvállalkozásoktól, hogy továbbra is a jogosultak körében kívánnak-e maradni, a nyilatkozat szerepét azonban sokan nem értették, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták a felszólítást. Balázs több ismerőse is így járt Pannonhalmán.

„Nem önmagában ezért zárok be, ez inkább csak előrehozta azt, amit előbb-utóbb úgyis meg kellett volna lépnem. Meg is könnyebbültem igazából, már megvan a következő munkahelyem, ami ennél sokkal nyugodtabb, tervezhetőbb lesz. Nem kell izgulnom, van-e vendég, mínuszban maradunk-e hónap végére, és nem csak akkor látom a másfél éves gyerekemet, amikor alszik. Az elmúlt négy évben egyszer mentünk a feleségemmel nyaralni. Három napot Dömösre.”

Azért szeretett valamit a kocsmázásban? – kérdezzük végül.

„Szerettem, hogy jöttek az emberek. Mindig jöttek újak. Szerettem hallgatni a sztorijaikat. Saját magam ura voltam, és közel voltam az otthonomhoz. Szerettem ezt a helyet. Mégis azt mondom, hogy akinek csak egy kis esze van, az nem nyit ma kocsmát.”

Durván visszaesett az alkoholfogyasztás a vendéglátásban

A KSH adatai szerint 2010-ben még több mint 21,5 ezer volt az italüzletek száma, ám ez 2023-ra 11,5 ezerre zuhant. Csak összehasonlításképp: az éttermeknél jóval visszafogottabb volt az esés ebben az időszakban: a 2010-es 25 ezres szám 2023-ig 22 ezerre csúszott vissza. Ebben a szegmensben is volt egy 10 százalékos „fogyás”, ez azonban meg se közelíti a kocsmák csaknem lefeleződését.

Ami világosan jelzi, milyen súlyos válságban van a kocsmaszektor Magyarországon.

A szektor mélyebb adatai pedig megmutatják, hogy a hazai vendéglátásban – azaz nemcsak a kocsmáknál, de az éttermeknél, cukrászdáknál, kávézóknál is – a Covid-járvány valóban egy súlyos visszaesés kezdetét jelző mérföldkő lett. A Magyar Vendéglátóhelyek Ipartestületének (MVI) 2023-as jelentése szerint a vendéglátóhelyek összforgalma csaknem 10 százalékkal maradt el a 2019-es számoktól.

A KSH-adatokon nyugvó jelentés legfőbb megállapításai ezek:

• mintegy 5 százalékkal kevesebb foglalkoztatott van a szektorban: amíg 2019 első negyedévében 195,4 ezer fő dolgozott, addig 2023-ban már csak 183,7 ezer.
• A vendéglátásban továbbra sem éri el a szektoron belüli átlagkereset a nemzetgazdasági átlagkeresetet. Sőt, a kettő közti különbség nőtt 2020 óta. És – idézzük az MVI éves jelentését – a Covid óta tapasztalható növekedés ellenére „a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás területén alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete (a szociális ellátás után) továbbra is a második legalacsonyabb volt, a nemzetgazdasági átlag 64 százaléka”. Magyarán: az átlagkereset mindössze kétharmadát lehet megkeresni ebben a szektorban, ami részben meg is magyarázza azt, hogy miért olyan nehéz alkalmazottat találni a kocsmákba.
• Külön érdekes az rész, amely a vendéglátóhelyeken belüli fogyasztásra koncentrál. Eszerint 2019 óta visszaesett 25–30 százalékkal az alkoholfogyasztás, és mintegy 15 százalékkal a nem alkoholos italok fogyasztása, de a kávéé is – jó 10 százalékkal. Eközben az ételforgalom érzékelhetően megnőtt. Azaz: jóval kevesebbet iszunk a vendéglátóhelyeken, mint öt évvel ezelőtt. És főleg alkoholból, tehát a visszaesés épp a kocsmákat érintette a legjobban.

„A kocsmázás mint közösségi élmény sok helyen megszűnik”

A bezárási hullámról megkérdeztük Kovács Lászlót. A Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke azt mondja a 24.hu-nak, hogy 2023-ban naponta átlagosan öt vendéglátóhely zárt be Magyarországon. (Igaz, ebbe nemcsak a kocsmák, de az éttermek és a cukrászdák is beletartoznak.) Azt is mondja, hogy ma már a vidéki kocsmák vannak a legnagyobb veszélyben.

Vidéken – elsősorban a kistelepülésekre gondolok – lényegében el fognak tűnni a kocsmák. Kivételek, persze, lesznek, de a kocsmázás mint közösségi élmény sok helyen megszűnik, valahogy úgy, mint egykor megszűnt a kávéházi kultúra.

A szakember szerint több oka is van ennek. Az egyik, hogy hatalmas változás zajlott le a szórakozási kultúrában. „A társadalmi szórakozás a közösségi élményből az egyéni szórakozás irányába tart. Régebben az emberek unalmukban is elmentek a kocsmába, oda jártak beszélgetni, kártyázni, ott tudták meg a híreket. Ma ez teljesen másképp van. A fiatalok inkább otthon, sokszor egyedül szórakoznak, és rengeteg időt töltenek a digitális eszközökön, tulajdonképp ott élnek szociális életet, leginkább a mobiltelefonon. Ez is a spontán közösségbe járás ellen hat.” További okként említi Kovács, hogy a nemzeti dohányboltok részben átvették a korábbi kocsmák szerepét, főleg a kisebb településeken, sokan ugyanis ott veszik meg az italt, és az sem ritka, hogy azt a bolt előtt kihelyezett asztalnál vagy padon fogyasztják el.