A (nyugat)német alaptörvény, az 1949-ben elfogadott Grundgesetz idén lett 75 éves, harmincöt éve pedig „immár” az újraegyesített Németország alkotmányaként is szolgál – ebből az alkalomból a budapesti német nagykövetség szerdán egy tudományosnak induló fórumot rendezett. Itt szó esett arról is, hogy tizenhárom éve, 2011-ben fogadták el a magyar alaptörvényt. Ez a jogszabály azt a szintén 1949-ben elfogadott sztálinista alkotmányt váltotta, amely az 1936-os szovjet minta alapján készült és eltörölte a magyar történelmi alkotmányt.
Bár kezdetben a résztvevők a jogelméleti, jogtörténeti és politológiai részletekkel foglalkoztak, végül az aktuálpolitikába is átcsúsztak – főleg a német vitapartnerek. Elsőnek Ernst Hillenbrand politológusként és a német szociáldemokratákhoz kötődő Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodavezetőjeként vetette fel az egykori NDK, azaz a jelenlegi német keleti tartományokban lejátszódó politikai átrendeződést. Hillebrand szerint
a német lakosság nem gondolja azt, hogy ha részt vesz a választásokon, akkor befolyásolni tudja a politikát,
vagyis egyfajta „low intensity democracy”-ban, alacsony intenzitású demokráciában élnek, amit meg kellene változtatni.
A követség által felkért szakértők ezek után kitértek arra, hogy a szélsőségesen jobboldali AfD (az Alternatíva Németországért) nevű párt hogyan és miért válhatott az egész ország második legerősebb pártjává a hétvégi európai parlamenti választásokon. S persze arról is szó esett, hogy miként lett az AfD az egykori NDK területén a legerősebb politikai erő.
Az AfD 15,9 százalékos eredménye ugyan messze elmarad a kereszténydemokrata CDU 30 százalékos gőzelmétől, de a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes párt – amely az utóbbi időben számtalan botrányba keveredett bele – megelőzte a jelenlegi legnagyobb kormánypártot, a mindössze 13,9 százalékig jutó szociáldemokratákat, az Olaf Scholz vezette SPD-t. Ez 130 éve, 1891 óta a legrosszabb eredmény, amit a németországi szociáldemokrata párt általános választáson elért.
A két másik kormánypárt közül a Zöldek mindössze 11,9 százalékot kaptak, a liberális FDP pedig csak 5,2 százalékot. Azaz a három kormánypárt együttvéve is csak 31 százalékot ért el. Ezek után az uniós pártok, pontosabban a CDU-CSU pártszövetség bajor tagjának, a CSU-nak a vezére, Markus Söder hétfőn kijelentette: az SPD-Zöldek-FDP-kormányt a választók „de facto” (ténylegesen) leváltották.
Éppen ezért francia mintára, ahol Emmanuel Macron elnök a pártja vereségét látva előrehozott választásokat írt ki, Söder is rendkívül szavazást követelt a Bundestag újraválasztására. Hozzátette:
Olaf Scholz egy ország nélküli király.
A kormánykoalíció egyelőre elutasította Söder ötletét, és támogatásáról biztosította Scholzot és kabinetjét, de a WirtschaftsWoche szerint az ügy nem zárult még le, és csak a következő hetek mutathatják meg, mennyire lesz stabil a már eddig is számos működési problémával küzdő szocdem-zöld-liberális kormánykoalíció.
Ennek kapcsán a budapesti, alkotmányjoginak induló szerdai követségi fórumon a CDU veterán politikusa, a 87 éves alkotmányjogász professzor, Rupert Scholz (ő csak névrokona a szocdem kancellárnak) elemezte a hétvégi EP-választás nyomán kialakult német politikai helyzetet. Az 1988-89-ben Helmut Kohl harmadik kormányában védelmi miniszterként is fungáló jogászprofesszor hangsúlyozta, hogy
A BSW (amelyet egy egykori kommunista párttag, Sahra Wagenknecht alapított) egy baloldali bevándorlásellenes párt, amely most 6,2 százalékig jutott, Ukrajna támogatása ellen lép fel a 2022-es Kijev elleni orosz invázió óta.
A jobboldali AfD-ről pedig már nem is soroljuk vélt vagy valós orosz és kínai kapcsolataikat. Erről a pártról talán elég csak azt elmondani, hogy EP-listavezetőjüktől maguk szabadultak meg közvetlenül a vasárnapi választás után. Maximilien Krah ugyanis vállalhatatlan kijelentést tett arról, hogy az SS-ben sem volt mindenki bűnöző.
Ugyanakkor az AfD-vel szemben, vagy legalábbis a szavazóival szemben Rupert Scholz nem volt annyira elutasító a szerdai budapesti fórumon. Szerinte az AfD-jelenségre nem jó válasz az, ami az utóbbi időben felvetődött Németországban, mármint hogy kirekesszék a politikai életből.
A budapesti vitában egyébként több résztvevő is felvetette a kérdést, hogy a 75 évvel ezelőtt elfogadott nyugatnémet alaptörvény mennyiben járult hozzá ahhoz, ami most Németország keleti részén zajlik, azaz a szélsőséges bal- és jobboldali pártok rendkívüli megerősödéséhez. A vitában – és utána a magánbeszélgetésekben is – felmerült, hogy elszalasztott alkalom volt-e a Grundgesetz változatlanul érvényben hagyása a német újraegyesítéskor, amikor formailag az egykori NDK tartományai csatlakoztak a nyugatnémet államhoz. Rupert Scholz ezzel nem értett egyet, hiszen 1989-1990-ben a német egyesítést minél gyorsabban le kellett bonyolítani.
A budapesti német nagykövet, Julia Gross azt hangsúlyozta – még az eseményt megnyitva, tehát nem a vitára reagálva –, hogy a Grundgesetz egy „provizóriumnak”, azaz egy átmeneti jogszabálynak indult 1949-ben. Mégis megélt 75 esztendőt, vagyis számos krízist átvészelt. Ugyanakkor az alkalmazkodás szükségességét a nagykövet is hangsúlyozta, és mint elmondta, éppen ezért is rendezték meg a szerdai fórumot magyar és német résztvevőkkel.
Schanda Balázs jogászprofesszor, a magyar Alkotmánybíróság tagja mindezek után a magyar alkotmányjogi fejlődést tekintette át. Beszélt arról, hogy 2010-ben új politikai helyzet állt elő (a Fidesz kétharmados többségéről van szó, amely az alkotmányozást is lehetővé tette), és az országgyűlési többség felhatalmazást kapott egy új alaptörvény kidolgozására.
Schanda szerint is vannak viták a végül 2011-ben elfogadott és 2012. január elsején életbe lépett új Alaptörvénnyel kapcsolatban, természetesen egy alkotmány is lehet vita tárgya, de szerinte – jóllehet tökéletes demokrácia nem létezik és sosem létezett a világon.
Kérdés ugyanakkor szerinte, hogy egy alkotmány emberképe min alapul: a természetjogon vagy a korszellemen. Az egyik szempont, ami ezt mutatja lehet akár a nemek definíciója. Ezzel „az apa férfi, az anya nő” megfogalmazásra utalt feltehetően, aminek kapcsán megjegyezte, hogy szintén kérdés, mennyire változik a közvélemény álláspontja ezekben az alapvető jelentőségű ügyekben. Szerinte egyébként a jogok és a társadalmi értékek e területeken való fejlődésére talán Hollywoodnak és a Netflixnek nagyobb befolyása van, mint az Alkotmánybíróságnak.
