Az megvan, amikor az És megint dühbe jövünk című vígjátékban Johnny Firpo (vagyis Terence Hill) öt centbe fogad Bobbal, a Zöld Béka gyorsétterem tulajával, hogy több narancslevet iszik meg, mint amennyit Bob kifacsarni képes? Úgy tíz pohár felhajtása után Firpo mosolyogva elismeri a vereséget, letesz a pultra egy ötcentest, Bob pedig boldog. Egész addig, míg a másik vendég, a kamionos Charlie (Bud Spencer) fel nem hívja a figyelmét, hogy más vendég poharanként tíz centért kapja a dzsúzt.
Charlie konklúziója: „Tízet öt centért… Nagy koponya vagy.”
Hogy miért idézünk ide egy közel félévszázados moziremeket?
Hát mert a Magyar Evő versenyzők Országos Szabadidős Szövetsége által rendezett Magyar Országos Evő Bajnokság első selejtezőjén, ahol épp vagyunk, nincs nevezési díj – s ez magában rejti a kockázatot, hogy átlagos gyomorkapacitású honi Johnny Firpók a megméretés komolyságát erodálva, versenyt szimulálva ingyen ebédeznek tíz-húsz százaléknyit az eléjük halmozott ételből, aztán csá.
A pesti szervezők annyiban résen vannak, hogy ugyan a tizenkét előregisztrált csúcsevőből csupán nyolc érkezik meg, de az üresen maradt székek egyikére pályázó madárcsontú, mackónadrágos, láthatóan gyakran éhes negyvenes asszonyt nem kvalifikálják, noha szegény kijelenti, hogy „én simán megenném az egészet”.
Rizikó persze marad, hiszen a nyolc versenyzőből is tán négyet ismernek a szervezők, a többiekről nem tudni, mennyit képesek beburkolni fejadagjukból, a három kiló csirkés tésztából.
Veszély alapból is adódik, amire az is utal, hogy az indulás feltétele, hogy a résztevő aláírásával igazolja, hogy saját felelősségére versenyez. Komolykodás? Fenét. Szakmai körökben számos tragédiáról tudni, egy indiai férfi fánkfalástól szenvedett agykárosodást, pár éve, Kaliforniában pedig egy baseballcsapat mérkőzésének részeként rendezett tacóevőversenyen fulladt ételébe egy fickó, mire a család beperelte a klubot, hogy a versenyzőket tájékoztatni kellett volna a kockázatokról. A fulladásnál enyhébb kínt okozó malőrről is számolt már be lapunk a következő címmel: A folyamatos fingás miatt változtatni kellett egy evőverseny receptjén. Itt az a sztori, hogy 2018-ban Wigan városában, a Harry’s bárban rendezték a húsospite-evő világbajnokságot, ahol is az étterem tulajdonosa korábbi tapasztalatokból kiindulva úgy döntött, változtat a tradicionális húsospitén, hivatkozva arra, hogy az originális recept túl sok vöröshúst tartalmaz, ami egészségtelen, ráadásul, „hatalmasakat lehet fingani tőle”.
Szóval számos szempontból indokolt az óvatosság.
A helyszín a Kálvin térnél található Ha Mo Bisztró, ahol úgy általában gyorsétteremi keretben, nyugatosított távol-keleti ízalapokra építkezve eheted (hamózhatod-flamózhatod) magad degeszre.
Ahogy említettük, ez itt a Magyar Országos Evő Bajnokság első selejtezője. Amit a következő bő három hónapban további hét selejtező követ: a hamburgertől a pizzáig különböző kategóriákban és helyszíneken lehet versenyenni a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Üllőin, Tatán, Debrecenben, Kiskunhalason, Lellén s Dunaföldváron. A nyolc győztes augusztus 25-én, a Bikás parki Burger Blues fesztiválon méri össze emésztőkapacitását, éhesen a magyar bajnoki címre.
Amatőrszinten, alkalmi jelleggel jóideje virul Magyarországon az evőverseny szubkultúra, egymást érik az óvodai palacsinta- és gofrifalások, a települési pörkölt-, kolbász-, chili- s mindenféle fesztiválok, melyeken kiemelt attrakció a kajálási viadal. Indokolt hát professzionalizálódni, szövetségbe tömörülni, aminek persze elemi hozzávalói az elhivatott, rutinos alapítók – ambícióból szerencsére nincs hiány, olyannyira, hogy a főszervezők némelyike nemcsak kifőzdét és szövetséget, hanem akár országot is irányítana.
Itt az idő, hogy bemutassuk Blazovich Tímeát, aki evőszövetségi pozíciója mellett a Szabad Magyarország Mozgalom alapító elnöke. Dacára annak, hogy a közelmúltban alakult e politikai formáció, áprilisban az MTI-be is bekerült a következő, általunk betűhíven közölt szöveggel:
A Szabad Magyarország Mozgalom SZOM bejelenti főpolgármester jelöltünk Kajtor Gábor volt készenléti rendőr(18év), testépítő -body builder, mellette több polgármestert is indítunk.Elég a körforgásból és a retro pártokból.Az emberek újakat szeretnének, és változást!Budapestet tönkre tette az egész bagázs, olyan mint a putri,a gyönyörű fővárosunk, semmi nincsen megoldva a városban.Elég! Megvannak a programjaink hogyan fogjuk megoldani a Főváros rendbe rakását.2hónappal ezelőtt kihívtunk minden jelöltet nyílvános vitára amit senki sem fogadott el.Jelenleg Vitézy Dávid keresi ellenfeleit,melyet mi elfogadtunk,de meghátrált .Karácsony Gergelyt külön MTI ben hívtunk ki,de beijedtek vagy sok a takargatni valójuk?! Tönkre tettétek a fővárost,mi újjá építjük, hogy ne kelljen szégyenkezni a turisták előtt, ha már az egyik legszebb főváros volt a világon.
Blazovich Tímea kérlelhetetlen kőszegi amazon, a politikai periféria őslakosa, nekünk régi ismerősünk: 2015 áprilisában, a Veszprém megyei 3. számú választókerületben rendezett időközi választás kampányában interjúztunk vele, akkoriban a Földművelők- Gazdálkodók és az Új Élet Rendszerváltó Pártja alapítójaként magabiztosan indult a gazdátlanná vált országgyűlési mandátumért, ám a leadott bő harmincezer szavazatból mindössze negyvenöt darabot szerzett.
Ma is derűsen emlékezünk riportunkra, az a címe, hogy Íme a tapolcai jelöltek tetkói, kedvenc szereplőnk Tímea, olyan dumákkal, mint hogy:
- „Az Orbán menekülni fog előlem, ezt most mondom! Előrehozott választást akarunk egy éven belül!”
- „Ezt az országot én fogom tudni megmenteni.”
- „Ha én megszólalok, akkor jönnek az emberek! A nép jön utánam, azt hidd el! Ha bárhol kiadom, hogy megyek, ott vagyok én, Blazovich Timi az FGRP-től, ott van mindenki. Több százezer ember!”
- „Én nagyon kitartó vagyok! Bejutok a Parlamentbe, olyan nincs, hogy nem jutok be! Ez a párt be fog jutni! Mert a nép velünk van. Az elnyomott nép.”
- „A célom a kormányváltás és a diktatúra megszüntetése. Megcsinálom, ha beleszakadok is, még akkor is, ha a következő három évben csak ezzel foglalkozom. Ez biztos, száz százalék.”
Kilenc év telt el a találkozásunk óta, Tímeának csak a frizurája más, a harciassága töretlen. Meséli, 2018 tavaszáig húzta a Földművelők- Gazdálkodók és az Új Élet Rendszerváltó Pártja szekerét, tüntetéseket szervezett, már nem is emlékszik, mi minden gazemberség ellen, de hiába a megfeszített munka, nem jutott nemhogy a törvényhozásba, még egyről a kettőre sem. Hitte, hogy legkésőbb a ’18-as országgyűlésin tarolhat, és elzavarja Orbánt meg a komplett ellenzéket. Amihez először is egyéni jelöltet kellett állítani a százhat választókerületben, mindben összegyűjteni kellő számú ajánló aláírást, de mivel aktvistáknak híján volt, arra jutott, profi csapatot bíz meg a feladattal. S meglepődött. „Eláruljam, mennyit kértek? Harmincmillió forintot! Na, ekkor lett elegem, és bezártam a pártot.”
Aztán nyert is Orbán kétharmaddal.
Tímea szerint a kudarc oka a sajtó: „Az újságírókat csak a retropártok érdeklik, a kispártok kurvára el vannak nyomva. Én kiadom a közleményemet és leszarják. Pedig, ha van sajtómegjelenés, akkor jönnek az aktivisták ingyen, az aktivistákkal eljutunk az emberekhez, akik nyilván megválasztanak, mert értek a nyelvükön, és lehet kormányozni. A retrók azt hazudják, hogy hú, de nehéz dolog a kormányzás. Pedig egyáltalán nem az. Az a titka, hogy olyan szakembereket kell megtenni miniszternek, akik dolgoztak adott területen. Ennyi.”
Tímea politikai csömöre a közelmúltig tartott.
Aztán egyszer csak kipattant a fejemből, hogy itt az ideje ismét pártot alapítani. A nevet is én találtam ki, hogy Szabad Magyarország Mozgalom. Azért nem pártnak, hanem mozgalomnak nevezzük, mert az emberek nem szeretik a pártokat, de ha azt hallják, hogy mozgalom, akkor rögtön megbíznak benne.
Tímea talált magának főpolgármesterjelölt jelöltet a fönt említett Kajtor készenléti rendőr és testépítő személyében. Meséli, kilenc aktivistája éjjel-nappal küzdött azért, hogy összejöjjön a szükséges ötezer támogató aláírás, ám másfél hét múltán még alig kétezernél jártak. Ekkor ismét besokallt, dolgavégezetlenül lezárta a gyűjtést, Kajtorból nem lett budapesti kandidáns.
Viszont a párt, a SZOM marad. „Most már 2026-ra építkezünk. És tényleg építkezünk ám! Mi nem kamupárt vagyunk. Rosszindulatú emberek már az FGRP-re is ráfogták, hogy kamupárt, pedig százszor többet dolgozunk, mint a parlamenti pártok képviselői. Most is szervezzük a pártot, éjjel kettőkor rakjuk le a telefont, és hajnal négykor már megint kezdjük. Megállás nélkül. Kispárt vagyunk, a kisemberekért dolgozunk, hogy felépítsük nekik az országot. Csak az a baj, hogy annyira le van butítva ez a nép, hogy a mi generációnk még úgy-ahogy rendben van, de a következő generáció már tök hülye lesz. Mi cselekszünk!”
Ha már evőversenyen vagyunk, megkérdezzük Tímea asszonyt és pártos jobbkezét, Lengyel Attilát:
„Alexandra esélytelen, csak csipegetne. Karácsony és Vitézy is kevés, ők még ahhoz is gyávák, hogy vitára kiálljanak ellenünk. A Magyar Petit bírom, ő próbálkozna rendesen, de sajnos kákabélű, az adag harmadánál feladná. Orbán enne a legjobban, megvan hozzá a térfogata, meg egyébként is állandóan győzni akar, még akkor is enne, amikor kijön hozzá a mentő.”
Na de hagyjuk a fantáziálást, koncentráljunk a versenyzőkre, különösen közülük háromra.
Kezdjük Tóth Ferenccel, Freddie-vel, aki nem mezei jelentkező, hanem egyúttal a Magyar Evő versenyzők Országos Szabadidős Szövetségének stratégiai vezetője.
Freddie ötvenéves, 176 centi magas és 116 kiló.
Pesti közgazdasági szakközépben érettségizett, de taszította az íróasztal. A média viszont érdekelte. „A kilencvenes évek közepén elmentem bohóckodni a Budapest tévéhez, csinálhattam, amit akartam, extrémsportos, autós, műkereskedős riportokat forgattam.” Ismerősön keresztül Dániába került, ott is videózásból élt, idővel Cipruson, majd Spanyolországban is növesztett egy lábat, dolgozott Németországban és Angliában is. „Sztárokat kísérünk a turnéjukon, divatbemutatókról készítünk összeállításokat, ilyesmi.” Kikapcsolódásként amerikai focizott, „egész magas szinten, de két bénulás és egy gerincműtét után eltiltottak, maradt az edzősködés és a szaktanácsadás, részben Madridban, részben Tenerifén, plusz van egy sajátmárkás pólókollekcióm, most is abból van rajtam egy darab, engem ábrázol, neten rendelhetsz belőle”.
Olykor hazajár, Blazovich Timi régi barátja, együtt találták ki, hogy megszervezik a magyarországi evőversenyzést, hogy aztán Freddie kapcsolatain keresztül becsatornázzák azt a nemzetközi vérkeringésbe.
Freddie profi szervezőnek és amatőr evőversenyzőnek vallja magát. Respekt, hogy magas pozíciója ellenére is rizikózik, beül a tésztázók közé.
Mostanában nem volt időm edzeni, aligha kerülök dobogóra. Múlt héten teszteltem magam, barbecue sült oldalast ettem, két kilót, hasábburival, jólesett, de ez a mai más nagyságrend. Tisztelem az ellenfeleimet.
Kérdezzük Freddie-t, hogyan edz és hogyan taktikázik. „Az a lényeg, hogy folyamatosan tágítsd a gyomrodat. A versenyen először azokat az összetevőket edd, amiket kevésbé szeretsz, plusz igyál, hogy minden szépen lecsússzon.” Freddie a langyos vízre esküszik. „Segíti az emésztést. És bizonyos ételeknél az se mindegy, hogyan nyúlsz hozzá. Nyáron díszvendégünk lesz egy világsztár, James Webb, ő úgy eszi a csirkeszárnyat, hogy betolja a szájába, ráharap, egyből húzza is ki a két csontot, lényegében rágás nélkül nyel, és jöhet a következő darab. A rekordja tíz perc, vagyis hatszáz másodperc alatt kétszázhuszonnégy szárny. Három másodperc sincs darabja. A tésztát is úgy érdemes enni, hogy egy harapás egy nyelés.”
Freddie nemcsak elnyel, hanem teremt s kalkulál is: „A selejtezők költsége még úgy is közel hárommilió forint, hogy a versenyzők által elfogyasztott ételt mindenütt a hely állja, plusz van a végső győztes amerikai útjának költsége, ami még egyszer hárommillió, plusz van még Webb ideutaztatásának ára. Nem kevés, de előteremtjük.”
Nézzük a leghatalmasabb versenyzőt.
Ha ránézésre kellene győztest hirdetni, mi Sándor Lacira fogadnánk. Ő első ránézésre olyan, mint Deák Bill Gyula. Második ránézésre pedig még inkább olyan, pláne, ha a második ránézés iránya a jobb felkar, ahol a következő tetovált szöveg olvasható: Kőbányán születtem, ott is nőttem fel, vannak jobb helyek, de nekem megfelel.
A billi párhuzam Laci bal fölső négyesén csúszik meg kissé, ott ugyanis aranyfog virít, ami a Harlemmel inkább kompatibilis, mint a Zalka Máté térrel. De ennek is van története: „Mondta a doki, hogy kétmillió forint lesz az implantátum, én meg rávágtam, hogy annyiért már aranyból is készülhet, mire visszaszólt, hogy csinálhatjuk abból is. Lecsaptam rá. Csak harmincezerrel kellett többet fizetni. Anyagár. És tök jól csillog.”
Laci 45 éves, 187 centi és 162 kiló.
Arányos, formás testalkat. Ahogy elnézem, itt én leszek a legnagyobb csalódás.
Nem győzni jött, hanem bulizni. „Egy barátom hívott, amúgy nem járok evőversenyre, nem is vagyok nagyevő. Mindjárt délután három, de még csak nem is vagyok éhes, pedig nem reggeliztem, nem szoktam, nem is ebédeltem, csak egy kávé. Előttem este nyílik meg a hűtőszekrény, mondjuk olyankor jöhet hat-hét csirkemell, kis pörkölt, nokedli, dödölle, szalonna kolbásszal.”
Laci vagyonvédelmi vállalkozó. „Százhúsz emberrel dolgozom, telephelyeket, üzlethelyiségeket őrzünk. És van egy különleges küldetésünk, a tinifelügyelet. Ha a gyerek bulizik, vigyázunk rá, addig apu és anyu nyugodtan foglalkozhat egymással. Kérhető láthatatlan védelem, akár olyan is, hogy még a gyerek sem tud róla, csak ha bajban kerül, leereszkedik az égből a védangyal, aki megvédi akár a környezettől, akár saját magától, drogtól, túlivástól. A szabályokat a szülő állítja fel, mi betartatjuk. És lehet kérni látható védelmet, alkalomhoz illő megjelenésűt, a munkatársaim már nem a kilencvenes évek makkos cipős, kopasz kidobóemberei, nincs rájuk írva, hogy tinifelügyelők vagyunk.
Akad kollégám, aki úgy néz ki, mint Harry Potter harminckilósan. De azért van neki varázspálcája, amit nem fél használni.
Vállalunk házibulit is, és garantáljuk, hogy csak az megy be, akinek a neve szerepel a listán, és csak azt visz be, ami bevihető.”
Az ár baráti, a látható őrzés 30-40 ezer forint per éj, a láthatatlan egy tízessel hosszabb.
Laci tik-tokker, tinifelügyeletét hatvanezren követik, „illetve várj, nézem… még csak 59900.”
Kereskedelmi érettségi után tanfolyamokat ült végig, zömmel vagyonvédősöket. „Aztán negyven felett rájöttem, hogy csak azzal kéne foglalkozni, ami ad. Akár anyagilag, akár lelkileg.” Utóbbi jegyében szinkronszínész stúdiumot végzett.
Eddigi egyetlen szerepem egy dagadt kocsmáros egy számítógépes játékban. Még nem fektettem energiát abba, hogy szinkronszínészi munkát találjak, de majd annak is eljön az ideje.
Tetkóban ő se gyönge: bőre családi motívumoknak ad otthont, három gyereke épp úgy kapott felületet, mint zanzásított és latinosított életfilozófiája, úgymint „rám senki nem irigykedhet” és „nincs harmadik esély”. Előbbi a kőbányai küzdelmes proletáréletet sűríti, utóbbi pedig arra utal, hogy két életveszélyes szitut már átvészelt, sorkatonaként szétlőtték a lábfejét, majd alkoholista lett, „mindkettőből talpra álltam”.
Nyakában 54 dekás ezüstlánc. „Kőbányai csóró proli gyerekkori álma. Megvalósult.”
A pad thai-jal különleges kapcsolatot ápol: „Soha még csak nem is kóstoltam.”
Bezzeg Váradi Bence! Ő az a srác, aki sose kóstol, hanem elfogyaszt. Anyukák álma: az ő tányérján soha semmi marad.
A Ha Mo Bisztró rendszeresen hirdet cselendzseket: ha egy ültő helyedben megeszed az aktuális kihívást, akkor nem kell fizess. A háromkilós pad thai is szerepelt cselendzsként, illetve az még a mai versenymenünél is durvább volt, 3,7 kilogrammot nyomott, és a rengeteg próbálkozóból egyetlen vendég bírt el a tésztaszörnyeteggel: ő Váradi Bence.
Az nekem is csak másodjára sikerült, az első próbálkozás végén maradt 14 deka. Ám egy héttel később visszamentem, és teljesítettem. Mondjuk az utolsó háromnegyed kilót nehezen toltam le, de ha végig könnyű lenne, azt nem kihívásnak neveznék, hanem zabálásnak, nem?
Bence harmincéves, kispesti fiú a Wekerléről, az ELTE-n szerzett diplomát alkalmazott közgazdaságtanból, aztán a Corvinusra iratkozott be, öt éve megpályázott egy barcelonai állást, felvették, azóta ott dolgozik, illetve oda dolgozik, mert zömmel Pestről hómofiszol; hamarosan saját tanácsadó céget indít, „folyamatelemzés nemzetközi piacon, kis cégekre fokuszálva”.
Amúgy meg amatőr ultrasportoló, fut, triatlonozik, a minap szűk 23 óra alatt körbeért a Balatonon;
Az extrém sportterhelés fűtőanyaga extrém mennyiségű táplálék, szeret és tud enni, tizenéve jár evőversenyekre, és ahol megjelenik, általában győz is.
Testsúlya 83-85 kiló. Legalábbis most. „Ha megeszem a három kiló tésztát és iszom hozzá a szükséges folyadékot, akkor, mivel egy gramm szénhidrát négy gramm vizet köt meg, reggelre kilencven kilós leszek, de semmi gond, pár edzéssel lemegy, a zöme folyadék.”
Szereti jól érezni magát, amihez neki célok kellenek, kitűzve és elérve, s erre tökéletes platform a sport „a fizikai és mentális egészségem megőrzése, valamint a célorientáltságom kielégítése érdekében”.
Taktikája egyszerű:
Nekiállok enni, és eszem, míg el nem fogy.
Aztán persze, amint tálaltatik a nyolcszor három kiló csirkehúsos, zöldhagymás, reszeltrépás szélesmetélt, és a szpíker kimondja, hogy „evés!”, azonnal látszik, hogy egyetlen igazán profi ül az asztalnál: Bence.
Hamar szakad a mezőny, Bence elhúz. Az üldözőbolyban Freddie és még két úr egyre inkább leszakad. A többiek, köztük a kőbányai Laci kezében már az első falatok után alibizik az eszcájg, idetol, odatol, tíz perc után részükről lényegében megszűnik a fogyasztás, ki komoran maga elé vagy döbbenten Bence apadó tésztahalmára mered, ki poénkodással emészti a kudarcot, ami persze legföljebb annak kudarc, aki nem bulinak fogja föl a küzdelmet.
Laci vigyorogva a mobiljába kamuzza: „Halló, mentők? Ha Mo bisztró. Szarul vagyok.”
Bence 19 perc 45 másodpercnél veszi szájába az utolsó falatot.
Eltelik még egyszer ennyi, lepereg a negyvenperces szintidő, de senki más még csak a közelében sincs a finisnek.
A további sorrendről az dönt, kinek mennyi maradt a tányérján.
Ez alapján a második Nagy Viktor 1573 gramm maradékkel, a harmadik minimális hátránnyal, 1577 grammal Kardos Károly.
Freddie, ahogy jósolta, leszorult a dobogóról, de éppen csak, ő 1626 grammot hagyott meg.
Ötödik a sülysápi Bukta Zoltán 2166 grammal, hatodik a füzesabonyi Veres Gábor 2304 grammal.
Hetedik Sándor Laci 2482 gramm maradékkal, vagyis fél kiló pad thai-jal gyarapítja 162 kilós korpuszát, és mindössze egyetlen grammal előzi meg a testtömegében hozzá képest kétharmadakkora Hudák Ádámot, aki 2483 grammot hagyva tányérján zárja a legeslegelső magyar profi evőverseny nyitóselejtezőjét.
Laci a legbüszkébb, megfontolandót összegez:
Időben megálltam, így emberként, és nem összehányva lépek le a színről.
Bence boldogan újságolja, hogy „ez most bőven a jó érzésen belül volt”, aztán ismerteti napja hátralévő részének programját: „Hazasétálok, felülök az országútira, irány a Margitsziget, két óra föl-alá, az ötven-hatvan kilométer, végül egy fagyi.”
A többi versenyző is cuccol, egyikük csöndesen megkérdi a bisztróst, hogy becsomagolható-e a maradék.
Persze, be.
