Szombaton szónokolt a nagygyűlésen, százezrek vagy akár milliók ismerték meg a nevét és a mondaivalóját, ez jó hír. Hétfőn a fellépése miatt kirúgták az állami állásából, ez rossz hír. Mire Magyar Péter felkérte, hogy szerepeljen a leendő pártja EP-listáján, ez megint jó hír. Összességében megérte a fölfordulás?
Igen, megérte.
Vállalja a listás helyet?
Át kell gondoljam.
Magyar Péter kikérte az ön véleményét, mielőtt a nyilvánosság elé állt azzal, hogy várja az EP-listájára?
Olyan sebességgel pörögnek az események, hogy nem volt idő érdemben beszélnünk erről. Semmiféle politikai jövőképet nem egyeztettünk. Ez a hír is, miszerint EP-listára tenné a nevemet, pár órája került ki. Az egész ügy embrionális állapotban van. Kérek néhány napot fölmérni, átgondolni a helyzetemet. Fölbolydult az életem, tegnap óta épp nincs munkám, miközben el kell tartsam a családomat, keresem a hogyan továbbot, szakadok szét, intézem a társadalombiztosításomat, varrom el az ügyeimet, és nem olyan abszurdokkal foglalkozom, hogy Brüsszel melyik utcájában kéne laknom ahhoz, hogy az iskola közel legyen a gyerekeimnek. Komolyan mondom, hogy
a politikai szerepvállalásról nem volt még módom elmélyülten gondolkodni. Felszínesen se nagyon.
A Válasz Online-nak adott hétfői interjújában azt nyilatkozta: „Politikai szerepre nem készülök.” Kedden este beszélgetünk. Még most sem készül politikai szerepre? Még most is kizárja, hogy politikusnak álljon?
Hétfőn azt gondoltam és azt is mondtam, hogy nem készülök politikai szerepre, és ma is ezt gondolom és mondom. De ma azt is mondom, hogy amilyen drámai sebességgel zajlanak az események, nem tartom kizártnak, hogy előáll egy olyan helyzet, melyben felül kell vizsgáljam az álláspontomat, és ha akkor úgy értékelem a helyzetet, hogy nincs más opcióm, mint belépni a politikába, akkor belépek. De ez nem több jóslásnál, márpedig én nem jós, hanem lelkész vagyok.
Befutó helyet ígért Magyar Péter, vagy csupán református jelvénynek kell az ön neve, és a leendő párt EP-listájának színesítése, hitelesítése a cél?
Ezekről se beszéltünk.
Marhaság azt kérdezni, hogy átfutott-e az agyán, hogy ebből 2026-ra országgyűlési képviselőjelöltség is lehet?
Fogalmam sincs, marhaság-e ezt kérdezni, azt viszont tudom, hogy én egyelőre ott tartok, hogy a közvetlen közösségemnek, a Magyarországi Református Egyháznak akarok segíteni az egyre időszerűbb megtisztulásban.
Esetleges EP-képviselőjelöltként arra az alapkérdésre mi az ön válasza, hogy utalja-e az EU a Magyarországnak dedikált pénzt akkor is, ha jogállamisági meg lojalitásbéli kifogások adódtak a magyar kormánnyal kapcsolatban, vagy inkább egészen addig tartsa vissza Brüsszel a maradék forrást, míg Orbán Viktor nem idomul a szövetségi elvárásokhoz? Mi tenne jót ennek a hazának, ennek a demokráciának?
Ebben a kérdésben van magánvéleményem, de az nem releváns, hiszen nem vagyok a téma szakértője.
Egy EP-képviselőjelöltnek válaszolnia kell erre a kérdésre.
Kicsit olyan ez az interjú, mint egy kihallgatás.
Nem direkt. Meg hát ezek az olvasók, a választók kérdései, az újság csupán közvetít. Ha marad a politikában és nem neresedik el, akkor kénytelen lesz hozzászokni a kérdésekhez, a „kihallgatásokhoz”. Szóval?
Egyelőre nem vagyok EP-képviselőjelölt. Nem tartok ott. Hanem ott tartok, hogy olyan egyházban szeretnénk élni, melynek működését nem akadályozzák a politika által rátett béklyók.
A hétfőn, vagyis a kirúgása előtt megjelent interjújában azt mondta a szombati fellépéséről, hogy „ha ennek lesz is negatív következménye mondjuk a munkahelyemre, akkor sem fogom bánni, hogy ott álltam a Kossuth téren”. Mióta számol az állásvesztéssel?
Másfél hónapja intenzíven foglalkozom a kegyelmi üggyel, benne Balog püspök szerepével, az egyház és az állam összefonódásával. Először az egyház keretein belül, levelek formájában fejtettem ki a véleményemet, s amikor ezek hatástalannak bizonyultak, akkor szólaltam meg egy interjú keretében a Szemlélek magazinban, de az is elhalt.
Közben az első perctől tisztában voltam vele, hogy az akciómnak nemcsak az egyházon belül láthatom kárát, hanem az egyháztól független, az államtól viszont nem független civil munkahelyem is áldozatul eshet. És áldozatul is esett.
Melyik az az állami cég, ahonnét ma elbocsátották?
A Nemzetgazdasági Minisztérium egy háttérintézménye, a Neumann János Nonprofit Kft.
Hogyan zajlott a kirúgása?
Korrektül. Öt nappal vagyok, illetve voltam a háromhónapos próbaidő lejártától, behívtak, a kezembe adták a papírt, indoklást nem fűztek hozzá.
Ez így korrekt?
Próbaidő alatt a munkáltató nem köteles indokolni a döntését, és esetemben a munkáltató élt ezzel a jogával.
Hogyan került a céghez? Hirdetésre? Ajánlásra?
Egy távoli ismerősöm kapta volna az állást, de az utolsó pillanatban visszakozott, és mivel nem akarta cserbenhagyni a céget, a feladatának érezte, hogy találjon valakit. Én épp munkakeresésben voltam, ráadásul van tapasztalatom adott területen, felvettek.
Nem volt fenntartása a Fidesz-kormánynak dolgozni?
Nem politikai, hanem izgalmas szakmai állásba jöttem, és szellemi kihívásként éltem meg, hogy részese lehetek a magyar gazdaság, a magyar versenyképesség számára lényeges ügyeknek, közösen gondolkodhatok nagyszerű szakemberekkel. Az pedig már nem az én felelősségem volt, hogy megalapozott szakmai álláspontok mentén milyen politikai döntések születnek.
Mi volt a konkrét feladata?
EU-s források felkutatásával, bevonzásával, megpályázásával és különböző technológiai, szakmai témákhoz kapcsolódó anyagok összeállításával foglalkoztam.
Ön szerint hogy végezte a munkáját?
Kifejezetten jól. Mondjuk világéletemben bárhol dolgoztam, dolgozom, a feladatomat nagy erőbedobással, komoly kötelességtudattal és felelősségérzettel végzem. A református egyház keretein belül is így jártam el. A hozzáállásom, a felelősségtudatom, a dolgok komolyan vétele a részemről soha, semmilyen módon nem kérdőjelezhető meg.
Milyen visszajelzéseket kapott a főnökétől? Mármint a Kossuth téri fellépése előtt.
Csupa jót mondott, érdemi panasz, negatív visszajelzés nem érkezett. Jó munkakapcsolat alakult ki köztünk, tudtunk együttműködni, a munkám az intézmény megelégedésére szolgált.
Bár az igaz, hogy amikor az első interjúm megjelent a Szemlélekben, behívtak és jelezték, hogy azért óvatosan mozogjak Balog Zoltán témájában.
Vajon akkor is kirúgták volna, ha nem áll ki Magyar Péter mellett?
Ezt nem tudhatom.
Miért nem azt feleli, hogy „ha nem ártom magam a politikába, biztosan megmarad az állásom”?
Mert nem ezt gondolom. Nem tudom, mi lett volna, ha.
Egy politikus rögtön hanyatt vágta volna magát az áldozati szerepbe.
Ebből is látszik, hogy nem vagyok politikus. Komolyan gondolom, hogy számos összetevője van annak, hogy az ember túléli-e a próbaidőt.
Szombaton a téren azt ígérte a tömegnek, hogy az egyházát megszabadítja Balog Zoltán püspöktől. Hol áll a folyamat a szombati állapothoz képest?
Az én szerepemet illetően szombathoz képest nincs változás. Szombathoz képest volt egy vasárnap, amikor az ember igyekszik visszavonulni, különösen a nem túl lelkesítő feladatoktól, hétfőn komoly munkanapom volt rengeteg feladattal, mígnem délután kézbe kaptam az elbocsátásomat, onnantól annak operatív következményeit kellett kezeljem, ma, kedden szintén. Nem jutott időm a püspökömre.
Az ön vasárnapi, hétfői és keddi tevékenységétől függetlenül szombathoz képest Balog Zoltán közeledett ahhoz, hogy elveszítse püspöki rangját?
Nehéz ezt meghatározni.
A püspök úr rendkívül immunis arra, hogy más emberek mit gondolnak az ő esetleges lemondásáról. E tekintetben kiismerhetetlen a gondolkodása.
Dacára annak, hogy szerintem nem csak a Kossuth téren összegyűlt tízezrek gondolták, hogy meg kell történnie a lemondásnak vagy a visszahívásnak.
Mi lesz önnel? Mi lesz önnel, ha nem áll politikusnak? Zsinati tanácsosként évekig részt vett az egyháza vezetésében, utóbb viszont fix lelkészi álláshoz sem jutott. Van esélye valaha is parókiát kapni?
Ha nem áll be változás a jelenlegi állapotokban, akkor a fellépésem aligha segíti az egyházi szolgálatba való visszakerülésemet.
És ha az ön és mások fellépése változást kényszerít ki az egyházában?
A fő cél az, hogy az egyházam megszabaduljon a Balog Zoltán püspök jelentette gyötrelemtől, béklyótól, és végre a küldetésére koncentrálhasson. Ha ez megvalósul, akkor visszakerülhetek, de csak ha a személyem nem jelent tehertételt.
A válaszos interjújában azt nyilatkozta: „a lelkészi jellegem megvan, temethetek, eskethetek.” Ebben a mostani politizálós etapjában is szándékozik esketni, temetni?
Eddig is úgy volt, hogy ha hívtak és az illetékes lelkipásztor engedélyezte, akkor megcselekedtem, amit kértek. Ha hívnak a jövőben és ezzel elfogadják, aki vagyok, szívesen megyek. Nem én keresem ezeket a lehetőségeket. Amúgy nem érzem politikainak a szerepvállalásomat.
Nem politikai szerep, hogy tízezrek előtt felszólalt egy pártalapításra és kormánydöntésre készülő politikus tömegrendezvényén?
Egy mozgalmi eseményen vettem részt, ahol komoly közéleti kérdésekről esett szó, és számos civil szólalt fel, köztük én, és az egyházam átalakításáról, a rengeteg embert foglalkoztató, felháborító kegyelmi ügyről és kezeléséről, Balog Zoltán püspökről és az ő ezzel kapcsolatos álláspontjáról beszéltem. Ezt nem érzem pártpolitikai szerepvállalásnak. Magyar Péter természetesen politikai állításokat, komoly és felelősségteljes kijelentéseket tett erős politikai céllal és határozottsággal. Én azért is szólaltam fel ezen a közéleti, mozgalmi eseményen, mert az egyház hitelességi válsága Balog püspök által és döntése révén a kegyelmi ügy kirobbanása nyomán azonnal a közéleti térbe is került. Ezért elvárható, hogy ebben a közegben is halljanak az emberek álláspontot az egyház és az állam összefonódásáról, a kegyelmi ügy elítéléséről, ám az egyház vezetői úgy döntöttek, hogy ők sem az egyházon belül, sem azon kívül erről nem kívánnak beszélni. Én ezért voltam kénytelen szólni. Ezzel együtt
elfogadom, hogy a fellépésem az egyházamban bizonyos emberek számára teher lehet. Ezért, ha érkezik is bármiféle felkérés, és úgy ítélem meg, hogy adott közösség egyes tagjaiban megbotránkozást keltenék, akkor kitérek a felkérés elől.
Mit felel majd, ha Magyar Péter már egy párt vezetőjeként kéri föl önt a párt nagygyűlésén szónoknak?
Egyelőre fogalmam sincs. Megtisztelő, ha úgy tűnik, hogy elképesztően végiggondolt, hihetetlenül megtervezett, minden eshetőségre felkészült szereplő vagyok, de ez sajnos nincs így. Ha majd egyszer párteseményre hívnak, akkor az akkori helyzetet elemezve fogom megfontolni a válaszomat. Remélem, képes leszek helyes döntéseket hozni, és egyetlen tettem sem kerül ellentétbe azzal, amit mondtam ma, két napja, három éve, és amire az életemet feltettem, amikor az egyház szolgálatába szegődtem. A Kossuth téri beszédemmel kapcsolatban szemernyi vívódás sincs bennem, amit ott elmondtam, harmonizál mindazzal, amit eddig csináltam. Nem kényszerből szólaltam meg, nem is ímmel-ámmalsággal, nem úgy, hogy kitoltak, és hebegtem-habogtam valamit, hanem beleálltam, mert komolyan gondoltam minden szavamat. Mostanáig sikerült önazonosnak maradnom, ami egyáltalán nem általános a mai közéleti palettán, ahol például a politikusok zöme annyiszor váltott színt, annyiszor cserélt köpönyeget és kalapot, hogy nem tudni, kik is valójában. Sőt, szerintem már ők maguk sem tudják ezt. A zömük elbukott. Én törekszem, hogy ne bukjak el, és remélem, hogy a Jóisten és a családom meg a körülöttem lévők segítségével a közéletben is sikerül megtartanom az önazonosságomat, és ha majd azt érzem, hogy elbukhatok, lesz bölcsességem időben visszalépni. A hitelesség számomra mindennél fontosabb. A hajamat elvesztettem, kis pocakot is eresztettem, de ennél nagyobb változásokat nem szeretnék átélni az identitásomban.
Azt mondta a hétfői interjújában, hogy: „A célom annyi, hogy az egyház a saját református hagyományaihoz hű közösségként tudjon működni, egyenlő távolságot tartva a pártpolitikai paletta minden oldalától.” Hogy fog ez menni? Hogyan fog ön Magyar Péter pártjától is „egyenlő távolságot” tartani?
Egyelőre erre sincs válaszom. Gondolkodnom kell. Ha dolgozhatok az egyházamban, akkor kétségtelenül Magyar Pétertől és a leendő pártjától is komoly távolságot kell tartsak. De egyelőre nem az én hozzáállásom, hanem az egyházam pozíciója a probléma, az, hogy noha az egyházunk ugyanolyan színes közösség, mint maga az ország, politikailag is mindenféle tagjai vannak, mégis a Fidesz hajójában ül, vezető lelkipásztora felvállaltan a kormánypárt gondolatait közvetíti, annak elvei mentén mozog. Ez tűrhetetlen és tarthatatlan.
Mikor beszélt legutóbb Balog püspökkel?
Tán tavaly ősszel egy a rendelkezési állományban lévő, nem aktív lelkészek számára rendezett találkozón.
Most volna értelme leülni egymással?
Az őszinte emberi beszélgetésnek mindig van értelme, most különösen volna mit megvitatni. Bár nem hiszem, hogy bármelyikünk meg tudná győzni a másikat, de minden beszélgetés magában rejti a meglepetés, a csoda lehetőségét.
Akkor ez most egy meghívó az ön részéről Balog püspöknek?
Én őt meg nem hívhatom, hiszen nem vagyunk azonos szinten. Ő a Magyarországi Református Egyház egyik egyházkerületének püspöke, míg én annak az egyházkerületnek rendelkezési állományú lelkipásztora vagyok.
Ő is egy ember, ön is egy ember.
Struktúrákban is élünk, és minden struktúrában vannak szabályok.
Balog Zoltán nekem mindaddig, míg le nem mond, a püspököm, és ha a püspököm lehetőséget biztosít beszélgetni, akkor boldogan beszélgetek vele.
Mi lesz a magyar református egyházzal? Lehet ebből szakadás?
Kizárt.
Lesz közös álláspont Balog szerepét illetően, és lesz közös álláspont a Fideszhez, az államhoz, a közpénzhez való viszony tekintetében?
Remélem.
Most nem úgy néz ki.
A Magyarországi Református Egyház a történelem során mindig megoldotta a belülről feszítő problémáit. Önszántából sosem szakadt, sosem tört, kizárólag az országhatár módosulásával állt be szakadás. A Magyar Református Egyház mint zsinati közösség 2009-es létrehozásával pedig újabb lépést tettünk e történelmi, földrajzi szakadozottság megszűntetése felé. A szakadás egész egyszerűen nincs benne az egyházunk genetikájában.
Ön tavaly egyesületet alapított, amit most átadott Magyar Péternek. A Válasz Online-on a szervezet 2023-as létrehozásáról azt mondta: „Nem célom, hogy alternatív református egyházat hozzak létre, de azt nem tagadom, hogy elméleti lehetőségként megfordult a fejemben ez is.” Mi ez, ha nem az egyházszakítás lehetőségének belengetése Balog püspökék felé?
Ez most az, ami gyakran bekövetkezik, ha van egy olyan mondat egy megnyilatkozásban, ami kontextusából kiemelve más értelmet is nyerhet, mint a megfogalmazás eredeti szándéka. Az interjúban elhangzott két válasz sajátos összefűzése a kérdés. Az egyesület létrehozása mögött semmiféle egyházi, egyházias szándék nem volt. Nem egyedül alapítottam, mert ilyet nem lehet. Akikkel alapítottuk, nem egyházi, talán nem is egyházias emberek. Azt feltételezni, hogy én velük is trükközve, igazából egy egyházi mozgalmat kívántam volna alapítani, a science fiction világába tartozik, valóságalapja semmi nincsen.
