Windisch Lászlót a szocialista Tóth Bertalan kérdezte arról, mi alapján gondolja, hogy az általa vezetett Állami Számvevőszék (ÁSZ) független, miután az egy politikailag elfogult személy állásfoglalására alapított döntést hozott az ellenzéki kampánypénzekről.
Az ÁSZ a jogkövetkezmények vonatkozásában – figyelemmel az ellenőrzött szervezeteknek a jelentéstervezetre tett észrevételeire, valamint az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalására – arra a következtetésre jutott, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása a pártoknak közösen nyújtott nem vagyoni hozzájárulás esetében sem mellőzhető.
Az ellenzéki politikus ezt az ÁSZ részjelentéséből, azt pedig az Alaptörvényből, illetve az ÁSZ-ról szóló törvényből idézte, hogy az ÁSZ az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve, tevékenysége minden más szervezettől független. Tóth Bertalan emlékeztetett arra is, hogy korábban az Alkotmánybíróság egyértelművé tette, jogszabályokat bíróságok értelmeznek.
Az idézett joghelyek és a jelentésben hivatkozott állásfoglalás között alapvető ellentét feszül.
A kormány alapvetően nem egy politikailag független szerv, különösen pedig a választási eljárás vonatkozásában nem az. A Kúria is rámutatott arra, hogy
a Kormány és a kormány tagjai a hatalommegosztás rendszerében természetüknél fogva az Országgyűlés és a Kormány politikáját hajtják végre, ez a funkciójuk, ekként jogszabályban meghatározott feladataik jelentős részben szükségszerűen politikai jellegűek, politikai döntéseken alapulnak, és politikai mérlegelés által meghatározottak.
Az MSZP frakcióvezetője szerint az Állami Számvevőszéknek eleve nem a kormánytól, hanem az Országgyűlés bizottságától kellett volna állásfoglalást kérnie, de az „állásfoglalás” még akkor is problémás lett volna, az Alaptörvény ugyanis „állásfoglalás” nevű jogszabályt nem ismer, így az eleve nem lehet olyan kötelező magatartási szabály, amelyre alapítva az ÁSZ döntést hozhat.
Tóth Bertalan magyarázatokat várt.
- Milyen jogszabályhely alapján kért állásfoglalást a kormány tagjától? Mi volt az
állásfoglalás jogalapja? - Milyen jogszabályhely alapján döntött arról, hogy a kormány tagjától és nem az
Országgyűléstől fog jogszabályértelmezési kérdésben állásfoglalást kérni? - Mi alapján tartja összeegyeztethetőnek a jogszabályértelmezési állásfoglalást a bíróságok
jogszabályértelmezési feladatával? - Milyen jogszabályhely alapján tartja az állásfoglalást a döntése meghozatalához
alkalmazhatónak? Miből gondolja, hogy annak „pszeudonorma” jellege nem zárja ki az
alkalmazhatóságát? - Mi volt az állásfoglalás pontos tartalma, mely konkrét jogszabályhelyekre vonatkozott?
- Mi alapján gondolja, hogy megtartották a függetlenségre vonatkozó követelményeket
akkor, amikor politikailag elfogult személy állásfoglalására alapított döntést hoztak?
Az Állami Számvevőszék elnöke nagyon hosszú és dörgedelmes választ adott. Windisch László
szerint az ellenőrzést most is minden más szervezettől függetlenül végezték. Az elnök úgy vélte
az, hogy
egy részletkérdés — a törvény szerint kötelező jogkövetkezmény összefogásban résztvevő hat pátt közti felosztása — tekintetében az ÁSZ a saját maga által kialakított jogértelmezés kapcsán a vonatkozó jogszabályt gondozó szakminisztérium állásfoglalását is kérte, az csak az ÁSZ gondos és körültekintő eljárását igazolja.
Az Igazságügyi Minisztérium (IM) az ÁSZ által kialakított jogértelmezést véleményezte, saját jogértelmezést nem alakított ki, állásfoglalása az ÁSZ-t semmiben nem köti, így függetlensége kérdése fel sem vetődik, tette hozzá. Windisch László is idézett Alaptörvényt, de hivatkozott egy kormányrendeletre is, amely szerint a pártok működésére és gazdálkodására vonatkozó jogszabályok előkészítése az igazságügyi miniszter feladatkörébe tartozik. Emiatt a jogalkotói cél — mint jogértelmezési szempont — értékelésekor releváns lehet az adott jogszabályt gondozó szakminisztérium álláspontja, írta.
A minisztériumi állásfoglalás-kérés széles körben alkalmazott napi gyakorlat, az ÁSZ-nak — mint valamennyi jogalkalmazó szervnek — saját eljárásában kötelező értelmeznie a jogot. Az IM állásfoglalását csak egy szakmai véleménynek tekintették, amely az ÁSZ eljárására vonatkozóan semmiféle kötőerővel nem rendelkezik.
Az ÁSZ az IM állásfoglalásának nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, mint az ellenőrzött pártok észrevételeinek. Az, hogy Tuzson Bence megerősítette az ÁSZ jogértelmezését, közel sem jelenti azt, hogy az ÁSZ döntését a miniszter állásfoglalására alapította volna. Az IM állásfoglalása az ÁSZ-t nem köti, így a függetlenség esetleges sérelme fel sem vetődik.
Windisch László a fentiek alapján kifejezetten visszautasította azt a feltételezést, miszerint az ÁSZ döntése politikailag elfogult személy állásfoglalásán alapulna, miután
az ÁSZ a tényállást maga állapította meg és jogértelmezését befolyásmentesen alakította ki.
Ebből következik az is, hogy az ÁSZ a függetlenségére vonatkozó követelményeknek minden tekintetben eleget tett, tette hozzá.
