Amikor az ember valamilyen jelenségre jelzőt vagy inkább hasonlatot keres, érdemes néha felütni a magyar nyelv értelmező szótárát. Ezt tettem, amikor csütörtök este az egekig szökő vérnyomásom lassan visszatért a majdnem normális értékek közé. Ez utóbbi persze magánjellegű probléma lenne, ha nem országunk miniszterelnökének bejelentése váltotta volna ki nálam a szokatlan állapotot. Akkor találtam meg a megfelelő definíciót az említett jelenségre. Hályogkovács – írja az értelmező szótár –: „olyan személy, aki minden felkészültség és gátlás nélkül vállalkozik valamely nagy szakismeretet igénylő, gyakran veszélyes feladat megoldására, s ezt bravúrosan el is végzi.”
Belátom, nem vagyok olyan illedelmes úriember, mint Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter, aki Orbán Viktor alaptörvény-módosításának indítványozását akként jellemezte, hogy az egy kármentés, és azt a kormányfő „avatatlan kézzel” tette. Hogy ez mennyire így van – az előzmények talán fölösleges felidézése után – vegyük alaposan szemügyre ennek az immáron tizenharmadik módosításnak a pontos szövegét.
Azok kedvéért, akik téli álmot aludtak, vagy külföldön voltak az elmúlt napokban, röviden felidézem az előzményeket.
A történet úgy kezdődött, hogy véletlenül napvilágra került egy, Novák Katalin köztársasági elnök által adományozott kegyelem. A köztársasági elnök még tavaly, Ferenc pápa magyarországi látogatása apropóján/ürügyén adott kegyelmet többek közt a bicskei gyermekotthon korábbi igazgatóhelyettesének, K. Endrének is. A bicskei intézmény igazgatója 2004 és 2016 között legalább tíz kiskorú fiút zaklatott, a helyettesét, K. Endrét pedig kényszerítés miatt ítélték több mint 3 év börtönre, mert megírt egy hamis vallomást az egyik gyerek nevében, amit a pedofil igazgató jelenlétében akart aláíratni vele. Varga Judit – akkor még igazságügyi miniszterként – ellenjegyezte a kegyelmet, így az akkor már otthonában tartózkodó, de még mozgását követő elektronikus jeladót viselő elítélt végrehajtási kegyelme hatályba lépett, a büntetés hátralévő részét nem kell letöltenie.
Az országos közfelháborodás diplomáciai küldetésként egészen Katarig repítette Novák Katalint, tanácsadói közül – akik a sajtóból értesültek a kegyelemről – többen lemondtak, az emberek tüntetésekkel, petíciókkal folyamatosan tiltakoznak, a köztársasági elnök lemondását követelik, valamint azt, hogy jelenleg a nyilvánosság elől eltűnt Varga Judit – aki egyelőre a Fidesz listavezetője a júniusi EP-választásokon – ne lehessen európai uniós parlamenti képviselő.
És ekkor állt elő – a lemondások és felelősségvállalás helyett – Orbán Viktor a következő alaptörvény-módosítási ötlettel:
„az Alaptörvény 9. cikke a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
(8) A köztársasági elnök a (4) bekezdés g) pontjában foglalt egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja.
Az eredeti szöveg, amely csak felsorolja a köztársasági elnök jogait és feladatait, így szól: a köztársasági elnök „gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát.”
De még mielőtt ennek a szövegnek a jogi képtelenségét részleteznénk, foglalkozzunk a módosítási javaslat „általános indokolásával”, amely így kezdődik: „a köztársasági elnök kegyelmi döntése körül vita alakult ki”. Nem, kedves miniszterelnök úr, ami kialakult azt nem vitának hívják, hanem
Vita esetleg a jogászok között alakult ki, de ott sem arról, hogy ez a kegyelmi döntés felháborító, hanem csupán arról, hogy legyenek-e nyilvánosak a kegyelmi döntések vagy sem, hogy meg kell-e indokolni a döntéseket a közvéleménye előtt vagy sem.
„A gyermekek kárára elkövetett bűncselekmények tetteseit a törvény teljes szigorával kell büntetni” – folytatódik az indokolás. Tisztában vagyok vele, hogy Orbán Viktor jogot végzett, de minden bizonnyal hiányzott, amikor azt tanították, hogy a kormány és a kormányfő nem avatkozik bele a bíróság dolgába. Ráadásul senki sem beszélt itt a büntetésről, a kutya sem kevesellte a több mint három évi szabadságvesztést. És ha az elkövető nem fordult volna a Kúriához, és egy szemfüles ember nem talál rá a Kúria döntésére, akkor fény sem derül erre az érthetetlen, ámde minősíthetetlen kegyelemre. Igaz, akkor meg sem született volna
amit most sikerült létrehozni.
Mégis honnan vette Orbán Viktor azt az elképesztő ötletet, hogy a parlamenttel úgy korlátoztassa a köztársasági elnök kegyelmezési jogát, hogy a Büntető törvénykönyvben lévő mintegy 340 bűncselekmény között a sértettek életkora alapján szemezget. Az, hogy ennek Novák Katalin még örül is, az már őt jellemzi.
Én nem vagyok elméleti jogász, mindig is a gyakorlattal foglalkoztam, ezért annak a kérdésnek a megvitatását, hogy legyenek-e nyilvánosak a kegyelmi döntések, hogy legyen-e nyilvános az indokolás, azt a nálam okosabbakra hagyom, legfeljebb halvány kételyeimnek adok hangot ez ügyben: ha a kupi nem megy, nem az ágyakat kell kicserélni…
De hogy mit jelent valójában ez a beterjesztett módosítás, arról szívesen mondok néhány keresetlen szót.
Először is azt, hogy a szöveg kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményt említ. A bűncselekmény fogalmába mind a vétségek, mind a bűntettek beletartoznak. Ott van ez mindjárt a Btk. elején:
A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre e törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség.
Nézzünk akkor néhány példát. A szülők elválnak, a hatóság a kiskorú gyereket az anyjánál helyezi el. Az apuka látni akarja a gyerekét, anyuka ezt nem hagyja. Ezt úgy hívja a törvény, hogy „kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétsége.” Anyukát egy évre elítélik, a gyerek helyzete megoldatlan, apuka iszik, nagymama nincs. Anyuka kegyelmet kér, de mostantól kezdve nem kaphat.
Másik példa: a szülők elváltak, apukának az ítélet szerint gyermektartást kell fizetnie. Apuka elveszíti a munkahelyét, de nem is keres másikat, vagyis önhibájából nem fizet. A vétség miatt lecsukják, tölti a büntetését, amikor anyuka meghal, a gyerek ellátatlanul marad. Mostantól apuka nem kaphat kegyelmet.
Anélkül, hogy még számos vétséget felsorolnék, elég annyi, hogy nem kaphat majd kegyelmet az a sokgyerekes szülő sem, akinek valamelyik gyereke nem jár iskolába, elhanyagolt, ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, vagyis elköveti a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, amiért börtönre ítélik. Utóbb a másik szülő elhagyja a családot, az összes gyerek felügyelet nélkül marad.
És akkor még arról nem is szóltam, hogy melyik törvényre gondol a módosítás, amikor a „kiskorú” szót használja? A Polgári törvénykönyvre, amely szerint „kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik”. De a Ptk. amúgy kétféle kiskorút említ: „cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a 14. életévét nem töltötte be, míg korlátozottan cselekvőképes az a 14. életévét betöltött kiskorú, aki egyébként nem cselekvőképtelen.”
A Büntető törvénykönyv viszont a fiatalkorú kifejezést használja. Ráadásul a büntethetőség szempontjából máshol is húzza meg az életkori határokat: „fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.” Ehhez képest a legtöbb bűncselekményért a 14 év alatti fiatalkorúak sem vonhatók felelősségre. Kivéve néhány konkrétan felsorolt súlyos bűntett esetét (például emberölés, terrorcselekmény, rablás stb.), amikor a megfelelő belátási képességgel rendelkező 12 éves is büntethető.
Aki ezek után tudja, hogy „mire/kire gondolt a költő”, kérem, ossza meg a tudását velem is.
Azt már tényleg felsorolni sem érdemes, hány olyan bűntett van a Btk.-ban, ami hasonlóan súlyos vagy súlyosabb, mint – az egyszerűség kedvéért – pedofília, de bátran részesülhet kegyelemben az elkövető. Tapasztalatból tudjuk, hogy terrorcselekmény miatt adható kegyelem (persze csak akkor, ha itt jár a pápa), de ha valaki népirtást, emberrablást szexuális erőszakot követ el, és az áldozatok között nincs kiskorú, avagy hazaárulást, kémkedést, esetleg rablást valósít meg, az elvileg továbbra is kegyelemben részesülhet.
A rablásnál azért legyünk résen, mert ha egy 12 éves a Széll Kálmán téren egy pofon kíséretében elveszi egy másik 12 évestől a mobiltelefonját, az jogilag rablás, és történjék bármi, az a kiskölyök bizony nem kaphat kegyelmet.
A jog a politika szolgálólánya – tartja a régi mondás. Az azonban közel sem mindegy, hogy kinek, minek az érdekében és milyen szolgálatokra kényszeríti a politika ezt a „lányt”.
