Kőszeg Ferenc: Tölgyessy védelmében
Az elmúlt év utolsó napjaiban hosszú, másfél órás évértékelő interjú hangzott el a Partizánban Tölgyessy Péterrel, az Orbán-kormány 2023-as tevékenységéről. A beszélgetést a Facebookon sokan kommentáltták éles hangon, többször nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel. Írását sok helyeslő megjegyzés kísérte. Tömegük közepette szinte észrevétlenek maradtak a Tölgyessyt támogató megjegyzések. Nem hozakodtam volna elő ezekkel a húsz-harminc évvel ezelőtti történetekkel, ha a Tölgyessyre sújtó ostorcsapások nem azt mutatnák, hogy a hajdani SZDSZ mainstreamjének hívei ma sem tudnak szembenézni azzal, hogy pártunk, amelynek elődje, a demokratikus ellenzék keményen szembefordult a pártállami önkényuralommal, már a hatalom szomszédságában megfeledkezett arról, hogy demokratának lenni mindenekelőtt tisztességet jelent, továbbá azt, hogy a közösen megállapított eljárási szabályokat komolyan vesszük és tiszteletben tartjuk. Semmi kifogásom nem volna Tölgyessy bírálata, elmarasztalása ellen, ha hasonló szigort tapasztalnék a baloldal értékelésében.
Grád András: A hallgatók védelmében – egy tragikus hír margójára
Szeretném előrebocsátani, hogy az elég nagy port felvert ügy konkrét körülményeit nem ismerem, de abból a szempontból, amiket az alábbiakban leírok, ennek nincs is jelentősége. Nem magának az egyedi tragédiának az okaival szeretnék ugyanis foglalkozni, hanem egy saját magam által is tapasztalt jelenséggel, ami viszont sajnálatos módon általános (még ha lehet, hogy a fenti ügyben egészen más volt is a haláleset háttere).
Évtizedeken át oktattam, valamint államvizsgáztattam (legújabb kori nevén záróvizsgáztattam) az ország egyik legpatinásabb, legnagyobb jogi egyetemén, hogy melyiken, esetünkben szintén nem lényeges. Valaha magam is ezen az egyetemen végeztem, és – igaz, csak egyszer – voltam évfolyamelső, valamint köztársasági ösztöndíjas.
A fentiek tisztázását követően beszéljünk a lényegről!
A legjobb 2 százalék átlaga egészen biztosan máshol van, mint mondjuk a legjobb 20 százaléké, vagyis nem napjaink hallgatói „butábbak”, mint az évtizedekkel ezelőttiek, hanem a jóval szélesebb merítés folytán gyakran olyanok is bejutnak a felsőoktatásba, akiknek nem ott lenne a helyük. A hallgatói átlag hozzáállása az oktatáshoz szintén sok szempontból megváltozott az utóbbi évtizedekben, amit magam is észlelek. Számos kollégám panaszkodik arra, hogy a hallgatók kvázi „háttal ülnek” az óráikon, már persze ha egyáltalán megtisztelik őket azzal, hogy befáradnak azokra. A köztudomásúlag amúgy is alulfizetett oktatói kart mindez értelemszerűen frusztrálja.
A korábbiaknál gyengébb átlagú és a tanulással kapcsolatban gyakran negatív hozzáállású átlag érthető módon képes erősen frusztrálni az oktatói kart. A frusztráció-agresszió hipotézis régóta közismert: a frusztráció agressziót, az agresszió frusztrációt szül, ami könnyen alakul át egyfajta ördögi körré. Az oktatók közös felelőssége, hogy életkorukból fakadóan mégiscsak érettebb személyiségekként ne zúdítsák rá a bármennyire is indokolt frusztrációkjukból fakadó agressziójukat a hallgatóikra, főleg ne azokra, akik erről ráadásul még csak nem is tehetnek.
Dr. Szanyi János: Jereváni Rádió – a geotermikus projektekről
Az Energetikai Minisztérium tavaly év végi közleménye szerint: „Az egy évvel ezelőtt átalakított geotermikus energiakutatási területnek látványosak az eredményei (…) az új rendelkezések tavaszi hatályba lépésével kiszámítható és rugalmas jogszabályi környezet jött létre, amely lehetővé teszi a gyors és hatékony ügyintézést, jól tervezhető, ütemezhető beruházások indítására ösztönöz az ország minden részében” (Berobbant a geotermikus kutatások területe Magyarországon, Portfolio.hu, 2023. dec. 22.).
A hír igaz, de kiigazításra szorul. A jogszabályi környezet nem kiszámítható, hanem kaotikus; az ügyintézés nem rugalmas és gyors, hanem rendkívül lassú; befektetői szempontból a beruházások nem ütemezhetők és nem ösztönzők, hanem kiszámíthatatlanok.
A Bányatörvény tavaly márciusi módosításával a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) alá tartozó bányafelügyelethez került a geotermikus projektek engedélyezési eljárása. A Bányatörvény értelmében, az azonos területre benyújtott kutatási kérelmekről csak a beérkezés sorrendjében lehet dönteni, kizárólag a kutatási terv szakmai megalapozottságát vizsgálva. Ez nem ad lehetőséget egy „kitüntetett” pályázó érdekében a korábban benyújtott pályázat vagy pályázatok negligálására. Ezt „orvosolta” a 178/2023. (V. 12.) Korm. rendelet, mely az „Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktus”-ra hivatkozva létrehozta a minisztériumok képviselőiből álló Geotermikus Energia Bizottságot, amely a kérelmeket véleményezi, majd javasolja azok elfogadását vagy elutasítását.
Darvas Béla: Kacsa
Miről szól akkor ez az Ukrajna élelmiszer-biztonsága elleni vád? Szerintem gazdasági érdekről, aminek célja a magyar földesurak védelme. Veszélyes agrárpolitizálás ez, mert könnyen bizonyítható a valóság az európai hivatalos adatbázisokból. Itt nem tanácsos csak úgy a levegőbe beszélni! Könnyen érkezhet tényalapú cáfolat.
A MAGOSZ politikai lépése persze a hazai élelmiszerárak csökkentése ellen is szól. Az RASFF adatai szerint úgy néz ki, hogy az olcsó ukrán termények magyar piacon való megjelenését és árletörését akadályozza éppen Jakab úr. Vajon miért lényegtelen a kormánynak a lakosság fizetőképessége? Orbán Viktor szerint „…százezrével tenné tönkre a magyar gazdákat, ha az ukrán mezőgazdaságot beemelnék az uniós rendszerbe”. Ennek ellenszere Jakab István smoncája.
Raskó György agrárközgazda, a rendszerváltás kori nagy agrárprivatizátor, most a Momentum pénzügyi támogatója szerint az ukránok 20-25 százalékkal olcsóban állítják elő a szóban forgó terményeket (búza, kukorica és olajnövények). Miért lenne ez így? A háborús gazdaságnak esetlegesek az árai. Ukrajna ne legyen EU-tag – vonja le Orbánunk a következtetést, még csak ne is terjessze be csatlakozási kérelmét az EU-hoz.
A magyar fogyasztó hümmög. Lehetne 20-25 százalékkal olcsóbb a kenyér, az étolaj, valamint a kukoricás tej, sőt hús? Nem üdvözölnék ebben a tartósan lefelé tartó életszínvonalú országban az olcsóbb élelmiszereket? Kétlem. Ez a jég bizony roppant vékony; talán éppen most be is szakad.
Széky János: Szuverén barom
Apróság, már megint csak egy apróság.
A pozsonyi Napunk megírta, hogy 2023-ban egy ProRegia Cultura Polgári Társulás nevű, a szlovákiai közéletben addig ismeretlen és nem túlságosan létező civil szervezet 710 000 eurót kapott (kedd délelőtti árfolyamon kb. 280 millió forintot) „programjainak megvalósítására” és egy közvélemény-kutató intézet felállítására a gellérthegyi székhelyű, állami Bethlen Gábor Alaptól.
Ugyanez a ProRegia Cultura Polgári Társulás most segített Forró Krisztiánnak, a Magyar Szövetség nevű parlamenten kívüli szlovákiai párt elnökének, hogy összegyűjtse a szükséges aláírásokat a márciusi államfőválasztásra.
Nem untatom az olvasót a szlovákiai belpolitika gubancaival, és nem bolygatom, hogy a nulla esélyű, de a Várszínházban kedvelt Forró Krisztián miért akar indulni az elnökválasztáson, csak annyit jegyzek meg, hogy ez tipikusan az az eset, amelyre hivatkozva karácsony alkalmából meghozták a magyar szuverenitásvédelmi törvényt. Egy párt „politikai tevékenységet végző civil szervezeten keresztül használ fel külföldről érkező összegeket”. Illetve nem „tipikusan”, mert Magyarországon nincsenek szabad és tisztességes választások, amikbe egy külföldi kormányzat ténylegesen be tudna avatkozni, pontosan ez a helyzet tehát nem állhat elő, de azért a képlet föltűnően hasonlít arra, aminek örvén a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálatot kezdhetne, adatokat kérhetne ki, mint egy nyomozóhivatal, és szükség esetén tájékoztathatná a közigazgatási és bűnüldöző szerveket.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
