Ezekben a hetekben, hónapokban osztották, osztják ki az általános iskolákban és a középiskolákban az ötödik, hatodik és kilencedik osztályosoknak azokat a laptopokat, amelyeket uniós pénzből szerzett be a Klebelsberg Központ a „digitális oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára” elnevezésű projekt keretében. Ebben a tanévben összesen 140 ezer laptopot vásárolt a Klebelsberg Központ bruttó 33 milliárd forint értékben a beszállítóktól.
Négyféle notebookot kaphatnak az érintettek attól függően, hogy melyik tankerülethez tartoznak:
- Asus BRF1100F (beszerzési ár: nettó 179 ezer forint),
- Dell Latitude 3140 (nettó 180,5, illetve 183,2 ezer forint, mivel több beszállító is volt),
- Lenovo 300w Gen4 (nettó 181 ezer forint),
- valamint HP Pro x360 Fortis 11 G11 (nettó 183,2–185,3 ezer forint, itt is különböző árakat adtak a beszállítók).
A gépeknek az alábbi (minimum) hardverspecifikációknak kellett megfelelniük:
- 11 hüvelykes, HD (1366 x 768 pixel) felbontású, érintésérzékeny kijelző,
- Intel Pentium Silver N6000 processzor,
- 4 gigabájt DDR4 memória,
- 128 gigabájt SSD,
- 2 darab USB type-A port, legalább az egyik USB 3.2 (vagy újabb) szabvány,
- HDMI 1.4 port,
- magyar nyelvű, cseppálló billentyűzet,
- beépített Wi-Fi (812.11 ac),
- USB Type-C töltési lehetőség,
- webkamera,
- valamint Windows 10/11 Pro operációs rendszer.
A felsorolt gépek mind teljesítik az előírt követelményeket, és bár az érintett modellekből léteznek erősebb hardverrel szerelt változatok is, a diákoknak kiosztott típusok mindegyike nagyjából ugyanolyan a hardvert illetően, nincs köztük jobb vagy rosszabb modell. Ebbe beleértendő a kialakítás is, ami az átlagnál strapabíróbb kivitelezést jelent, illetve olyan zsanérokat, amiknek köszönhetően az érintésérzékeny kijelző 360 fokban elforgatható, így a laptop akár táblagépként is használható.
Mindegyik notebook szinte pontosan ugyanolyan, nincsen nagy különbség köztük sem funkciókban, sem sebességben, sem kijelzőben. Ezek a gépek hajszálpontosan a pályázati kiírásban szereplő minimális műszaki követelményeknek felelnek meg
– erősítette meg a 24.hu-nak Erdős Márton, a PCW főszerkesztője, hozzátéve, hogy „az árak nagyjából reálisnak tűnnek, brutális túlárazást nem látok. Amúgy ennyiért erősebb, jobb kijelzővel szerelt klasszikus notebookot is lehet kapni, de azok nem érintőképernyősek, kevésbé strapabírók, és nem lehet azokat tabletként használni.”
Megkeresésünkre az Asus hazai képviselete elárulta, hogy a projektbe bekerülő Asus BRF1100F modell a BR11-es termékcsalád része, ami a cég kifejezetten oktatásra, azon belül az általános iskolai körülményekre optimalizált termékei közé tartozik. Ismerve a célcsoportot szükséges a termék megfelelő fizikai védelme, így a magyar iskolásoknak kiosztott laptop – több, az átlagos laptopoktól eltérő tulajdonsága mellett – rendelkezik MIL-STD 810H katonai minősítéssel, továbbá a termék négy külső élét és sarkait gumi ütközők védik, amik normál osztálytermi használat mellett egy átlagos notebooknál jóval nagyobb védelmet biztosítanak a fizikai behatások (például zuhanás utáni becsapódás) esetén.
Győri Attila, az Asus Magyarország Kft. vezetője kiemelte továbbá, hogy az ilyen jellegű terméket általában semelyik gyártó nem tartja raktáron, hiszen speciálisak a felhasználási céljai, és nagyon sok változó eleme van, hogy miként kell kinéznie egy végleges konfigurációnak.
Az Asus Magyarországon – szembe menve a trendekkel – megpróbálta ugyan az iskolai projektben részt vevő terméket a nyílt piacon is értékesíteni, de normál áron nem volt rá kereslet, így a gyártó – felelősséget vállalva a nagyker partnerre ráerőltetett speciális készletért – támogatást adott, és ebben az esetben ez a támogatás bőven túllépte azt a határt, amikor még keresni lehet egy ilyen terméken. Ennek eredménye, hogy az interneten rákeresve még elérhetők olyan – egykori – ajánlatok, amelyekben jóval kedvezőbb ár szerepel, mint amennyit a Klebelsberg Központ fizetett egy Asus BRF1100F modellért.
Erdős Márton az iskolás gyermeke révén egy az Asus-féle notebookkal került közelebbi kapcsolatba. Szerinte tanulási célokra megfelel, nyilvánvalóan nem játékra vagy filmnézésre tervezték. „Alapszintű Intel Celeron processzor van benne, a 11,6 colos kijelző a régmúltat idézi a mindössze 1366×768 pixeles, HD-felbontásával, szép színeket és jó képminőséget nem érdemes várni. Viszont a hibrid notebook nem kimondottan nagy, méretre és tömegre egy tankönyvnek felel meg, masszív, bírja a gyűrődést, nem törik el egykönnyen, ami fontos az iskolás gyerekeknél” – tette hozzá Erdős, aki szerint nem az eszközzel van probléma.
Ez az egész a légüres térbe jött: nincsen digitális tananyag, nem állt át az oktatási rendszer a digitális oktatásra, nem épült be a tanárok és diákok mindennapjaiba, hogy digitálisan adják és kapják a tananyagot. Ugyanúgy tankönyvekből tanulnak, füzetekbe írnak a diákok, így egyelőre elhanyagolható a notebook szerepe az iskolában. Nem készültek fel erre sem a tanárok, de a szülők sem, sőt a szülők és a diákok semmiféle tájékoztatást nem kaptak arról, hogy mikor és mire lesz hasznos ez a notebook a tanulás során. Nem véletlen, hogy csak néhány gyerek viszi be az osztályból a notebookját, és többnyire önszorgalomból használja tanulásra
– fogalmazott Erdős Márton.
A szerkesztőségünkbe egy Dell Latitude 3140-es jutott el az iskolásoknak kiosztott modellek közül. Az Asus megoldásához hasonlóan ez a gép is egy kifejezetten gyerekeknek, oktatási célra tervezett, az átlagnál jóval strapabíróbb gép, érintésérzékeny kijelzővel, aminek a képernyője elforgatható 360 fokban, így akár (robosztus) táblagépként is használható.
A tárgyalt kritériumoknak megfelelően egy négymagos Intel N100 800 MHz-es processzor található benne, 4 gigabájt memória és 128 gigabájt háttértár kíséretében, kiegészítve egy Windows 11 Pro Education operációs rendszerrel. A hardver nem túl erős, ezt a gépet tényleg arra tervezték, hogy lehessen rajta netezni, szöveget szerkeszteni, oktatási programokat futtatni, távoktatásban részt venni. Tehát tényleg egy oktatásba/oktatásra, gyerekeknek szánt, megerősített burkolattal bíró, strapabíróbb eszköz – a kérdés az, hogy idehaza az oktatási rendszer, az iskola és a tanárok felkészültek-e arra, hogy bármilyen módon kihasználják ezt az eszközt.
A laptopok tulajdonjoga marad az államnál, a gyerekeknek vissza kell adniuk az eszközöket, amikor elballagnak az iskolából, így a gépek átkerülnek a következő generációhoz. Ezzel kapcsolatban már szkeptikusabbak a szakértők: három-négy év alatt a strapabíróbb kivitelezés ellenére is teljesen leamortizálódhatnak a laptopok, emellett a technika rendkívül gyorsan fejlődik, nem biztos, hogy az erősnek már most sem nevezhető hardveren például futnak majd azok az operációs rendszerek, amik a gép továbbadásakor lesznek elterjedtek.
