Életfogytig tartó fegyházra ítélte a Budapest Környéki Törvényszék a 28 éves K. Jánost, aki 2020 nyarán módszeresen halálra kínzott egy 73 éves aszódi férfit az unokatestvérével. A brutális gyilkosságban részt vevő unokabátyja, K. Róbert 22 év fegyházat kapott. A bűncselekményt figyeléssel segítő nőt három év fegyházra ítélték.
A brutális bűncselekménnyel vádolt két férfit és az őket segítő nőt vezetőszáron, bilincsben hozták a bíróságra a büntetés-végrehajtás kommandósai. A bűnösségét már korábban beismerő H. Judit rá sem nagyon nézett volt párjára, K. Róbertre és az unokatestvérére, akik a tárgyalás előtt ugyancsak kerülték egymás tekintetét.
A vádirat szerint a többszörösen büntetett előéletű unokatestvérek elhatározták, hogy behatolnak az aszódi nyugdíjas otthonába, és ha kell, akkor erőszakkal is megszerzik pénzét és értékeit. Az ominózus éjszaka a két férfi a nyugdíjas családi házához ment H. Judittal. A férfiak a kerítésen keresztül bemásztak az ingatlanra, a nő pedig az utcán maradt, hogy veszély esetén figyelmeztesse társait.
A két férfi ezt követően átkutatta a volt zenész házát, és onnan 32 ezer forintot, valamint egy hangfalat vettek magukhoz, és a figyelő társukkal együtt leléptek a helyszínről. Áldozatuk a helyszínen meghalt. Holttestét két nappal később a látogatóba hozzá érkező testvére találta meg.
Az igazságügyi szakértő 30, többségében közepes erejű, metszett, vágott, illetve tompa tárgytól eredő, főként a nyugdíjas fejét, arcát, s jobb karját érő sérülést talált az áldozaton, aki ezeken kívül kétoldali bordatörést, valamint csigolyatörést is szenvedett. A két unokatestvér közül csak K. János vállalta a nyomozati szakban a hazugságvizsgálatot, ám minden lényeges kérdésben megbukott.
A bírósági eljárás során mindkét férfi a másikra próbálta kenni a gyilkosságot. Rokkó (K. Róbert beceneve – a szerk.) azt állította, hogy az idős férfi az udvaron gereblyézett, amikor nála voltak, de ő nem bántotta, hanem csak annyit tett, hogy a küszöbről benyúlva elvette az asztalról a pénzt és a zenegépet.
Állítása szerint pár méterről látta, hogy az unokaöccse földre vitte Rudi bácsit az udvaron, s befogta a száját. Elmondása szerint az idős férfi ezt követően felállt, sőt akkor is a saját lábán álldogált, amikor ő és Badi (K. János) távozott a helyszínről.
Az unokatestvérek az utolsó szó jogán is tagadták az emberölést. K. János azt mondta, hogy ő semmit sem követett el, s ezt alátámasztják a szakértői vélemények is.
Az ügyész perbeszédében életfogytiglant kért mindkét férfire nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés miatt azzal, hogy K. Jánost feltételesen se bocsáthassák szabadon. A rablásban bűnsegédként részt vevő nőre letöltendő szabadságvesztést kért az ügyész.
Szalay Csaba bíró életfogytig tartó fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte a más ügyben jelenleg is börtönbüntetését töltő K. Jánost társtettesként elkövetett emberölés, magánlaksértés és más bűncselekmények miatt azzal, hogy 25 év múlva bocsátható szabadlábra a leghamarabb feltételesen.
A többszörös visszaeső unokabátyját, a jelenleg is letartóztatásban lévő K. Róbertet 22 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélték társtettesként elkövetett emberölés, magánlaksértés és más bűncselekmények miatt azzal, hogy a büntetés háromnegyede után bocsátható szabadlábra a leghamarabb feltételesen. A rablásban és a magánlaksértésben bűnsegédként részt vevő volt barátnőjét három év fegyházra és három év közügyektől eltiltásra ítélték azzal, hogy a büntetés kétharmada után bocsátható szabadlábra a leghamarabb feltételesen.
K. Róbert fejét lehorgasztva hallgatta az ítéletet, majd néha ránézett volt párjára, és az unokatestvérére, aki kezét tördelve, gondterhelten nézett maga elé. Látszott rajta, hogy nem igazán hiszi, hogy életfogytiglant kapott, és bizony már jócskán az ötvenet fogja taposni, amikor kijöhet a fegyházból. K. Róbert az ítélet után is kitartott amellett, hogy nem bűnös.
Én nem vagyok egy gyilkos. Nem öltem meg Rudi bácsit. Kedveltem, mert egy jó ember volt. Nyugodjék békében
– mondta
Szalay Csaba bíró indoklásában hosszasan taglalta a harmadrendű vádlott H. Judit korábbi terhelő vallomását, és annak a tanúét, aki együtt élt a fiatalabb elkövető édesanyjával, és akiknek a vallomására épült a vádirat. A férfi ebben azt mondta, hogy a szobában tévéztek, amikor Rokkó belépett egy zenedobozzal a hóna alatt. Elmondása szerint 32 ezer forint volt Rokkónál, és ebből ötezer forintot adott az anyjának.
Másnap hallottam, ahogy János azt mesélte az anyósának, hogy jobb kezével a hóna alá szorította, a bal kezével pedig ütötte a férfi fejét. Aztán pedig azon dühöngött, hogy Rokkó miért hozta el a zenedobozt
– közölte vallomásában a férfi.
A bíró elmondta még, hogy mind a két férfi indulatvezérelt személyiség, akik csak nehezen tudják féken tartani az indulataikat. Szalay Csaba súlyosító körülményként értékelte, hogy mind a két férfi többszörösen büntetett előéletű, és ittasan követték el a bűncselekményt, míg enyhítő körülményként értékelte az időmúlást.
H. Juditnál enyhítő körülményként értékelte a bíró, hogy saját magára is terhelő tényfeltáró beismerő vallomást tett, amivel nagyban segítette a nyomozás és a büntetőeljárás sikerét.
Az ügyész a két férfi esetében súlyosabb büntetés kiszabásáért fellebbezett. Mindkét férfire életfogytiglant kért azzal, hogy K. Jánost feltételesen se bocsássák szabadlábra. H. Judit esetében viszont tudomásul vette az ítéletet. K. Róbert és védője enyhébb minősítésért, és enyhébb büntetésért, K. János felmentésért, védője pedig enyhébb minősítésért és büntetés kiszabásáért fellebbezett. H. Judit szintén enyhébb büntetés kiszabásáért fellebbezett.
