- Az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetése,
- a védőnői hálózat,
- valamint a közellátásban működő magán MR- és CT-k államosítása,
- a háziorvosi rendszer átalakítása,
- az orvosbérek jelentős emelése,
- a hálapénz eltörlése
– ez csak néhány alapvető változás, amely az elmúlt három év alatt zajlott le az egészségügyben. Látszólag a kormány kapkodva hozta meg az ellátórendszer működését érintő döntéseket, valójában azonban a kabinetnek van egy sorvezetője: elutasította, mégsem távozott üres kézzel a közpénzek átlátható felhasználásáért is küzdő szervezet, amely megszerezte a tanulmány készítője és a minisztérium között kötött szerződést, de ezen túl a bírósági ítéletből is sok mindent meg lehet tudni az átalakítás hátteréről.
Ez a tanulmány volt annak a pernek a tárgya is, amit a K-Monitor indított, hogy közadatra hivatkozva megszerezze a Belügyminisztériumtól. A bíróság ezt a kérést ugyanA per fontosságának megértéséhez érdemes felidézni három dátumot.
- 2020 májusa. Már két hónapja megérkezett Magyarországra is a koronavírus-járvány. A kínai és az észak-olaszországi tudósításokból láthattuk, mennyire veszélyes az emberekre a vírus, a pandémia milyen brutális terhelést mér az egészségügyi ellátórendszerre. A magyar kormány két, látszólag ellentétes lépést tesz: a járvány terjedésének lassítása érdekében drasztikus szigorításokat vezet be, miközben úgy dönt, belevág az egészségügy átfogó átalakításába.
- 2020. október 3. A Magyar Orvosi Kamara elnöksége Orbán Viktorhoz látogatott a Karmelita kolostorba. A tisztségéből hamarosan távozó Kincses Gyula elnök, valamint a két alelnök, az azóta lemondott Lénárd Rita, illetve Álmos Péter láthatóan jó kedélyű találkozón vettek részt, az erről készült fotók bejárták a sajtót. Két óriási horderejű, évtizedek óta halogatott döntésről számoltak be: jelentősen emelik az orvosok bérét, és kivezetik a hálapénzt a rendszerből.
- 2020. október 5. A történelmi jelentőségűnek titulált találkozó után két nappal derült égből villámcsapásként érte a kamarát és az orvostársadalmat az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetéséről szóló törvényjavaslat megjelenése. A 2021-ben megszavazott törvény az addig különböző jogállásban dolgozó orvosokat, ápolókat terelte egy jogviszonyba, és mellesleg alapjaiban alakította át az egészségügyi rendszert. Sokan úgy értékelték, hogy ez volt az ára az orvosbéremelésnek.
A három, látszólag teljesen különálló történés hátterében egy belső használatra szánt munkaanyag húzódik, amelynek készítője a Boston Consulting Group (BCG). A nemzetközi tanácsadó céggel 2020 májusában arról szerződött a Belügyminisztérium, hogy elkészít egy átfogó tanulmányt a magyar egészségügy helyzetéről, illetve javaslatokat tesz a rendszer átalakítására.
Nehogy felesleges behatások érjék a törvényhozókat
Nemrég a Fővárosi Törvényszéken zajlott az a per, amelyben a K-Monitor közadat igénylésre hivatkozva bírósági úton próbálta megszerezni a Belügyminisztériumtól a szóban forgó tanulmányt, amiről már régóta rebesgetik, hogy az egészségügy jelenleg is zajló átalakításának a sorvezetője. A bíróság október 31-én elutasította a felperes, vagyis a K-Monitor keresetét, így a titkosított tanulmány egyelőre nem kerül nyilvánosságra, bár a szervezet fellebbez a döntés ellen, mivel szerintük a fontos döntéseket csak a társadalom bevonásával lehet meghozni.
Az ítélet ellenére számos olyan információ derült ki a per során, amelyek alátámasztják az eddig csak sejthető tényt, miszerint a BCG által 2020-ban készített tanulmány valóban fontos döntések alapjául szolgált – és szolgál jelenleg is. Azt, hogy mennyire releváns dokumentumról van szó, az ítélet indoklásában maga a bíróság is hangsúlyozza.
A Magyarország egészségügyi ágazatának nagy horderejű, gyökeres változásokat eredményező átalakításának alapjául szolgáló szerződés és a tanulmány jelentős társadalmi érdeklődésre tart számot
– írják, hozzátéve ugyanakkor azt, hogy
a tanulmány és a szerződés nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele felszínes következtetésekre adhatna alapot.
A bíróság szerint ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a törvényalkotásban résztvevőket „felesleges behatások érik”, ha nyilvánosságra kerül a dokumentum. Az indoklásban egész pontosan ez szerepel:
A változások alapjául szolgáló normatív szabályozást megalkotó köztisztviselők munkáját érő pozitív vagy akár negatív kritika felesleges behatásoknak tenné ki az átalakítás bármely szegmensében dolgozók munkavégzését a kritika irányultságával azonos módon, mely adott esetben a tanulmány alapján végzett átalakítási folyamatot hátráltatná, meghiúsíthatná a döntések hatékony végrehajtását, és legvégső esetben ellehetetlenítené az illetéktelen befolyástól mentes, független, hatékony köztisztviselői munkát.
De milyen tanulmányról is van szó, amelyet ennyire féltenek Pintér Sándorék a nyilvánosságtól? A Boston Consulting Group nemzetközi tanácsadó cég már több ország egészségügyi átalakításában részt vett. 2018-ban a szlovák egészségügyi reformban segédkeztek, de dolgoztak a dán, az izlandi, a holland, a svéd és a német egészségügyön is. A módszertan mindenhol ugyanaz: a BCG egy mindenre kiterjedő, adatokkal alátámasztott elemzést készít az adott ország egészségügyi rendszeréről, majd javaslatokat is tesz az átalakítás konkrét lépéseire. Ezek a javaslatok a kormányok számára persze nem kötelező érvényűek, mégis úgy tűnik, hogy a jogalkotók előszeretettel használják a tanulmányt sorvezetőnek. A szlovák kormány például 2019-ben nem is titkolta, hogy a BCG által készített tanulmány is segített a kórházreform kivitelezésében és egy hosszú távú egészségügyi koncepció kialakításában.
A Belügyminisztérium 2020-ban
kötött szerződést a BCG-vel, amely még abban az évben prezentálta is az egészségügy átalakítására vonatkozó javaslatokkal teletűzdelt dokumentumot. Azt nem tudni, pontosan hányan olvasták és kik ismerhetik ezt a tanulmányt. Korábban a Magyar Orvosi Kamara azt mondta, hozzájuk nem jutott el, és ezt a perben tanúként beidézett Kincses Gyula MOK-elnök meg is erősítette a bíróságon.A perben különleges volt az is, hogy nemcsak Kincses Gyula, hanem Jenei Zoltán országos kórházi főigazgató is tanúvallomást tett, a bírónő azonban jóváhagyta a Belügyminisztérium ügyvédjének kérelmét, így arra hivatkozva, hogy Jenei Zoltán titkosított adatokról beszélhet a vallomásában, azt csak a nyilvánosság kizárásával tehette meg. Az ítélet indoklása azonban kitér néhány olyan állításra, amelyeket Jenei Zoltán tett a közel egyórás vallomásában:
- Jenei Zoltán országos kórházi főigazgató ismeri a tanulmány tartalmát.
- A bíróság a szerződés és a tanulmány tartalmi vizsgálata alapján megállapította, hogy „a szerződés és a tanulmány címében is megjelenő stratégia a teljes egészségügyi ágazat átalakítására vonatkozó javaslatcsomagként, annak minden szegmensére kiterjedő jelenlegi modelljének átalakítását, az átalakítás teljes módszerét is jelenti, ezzel alapjaiban határozva meg a rendelkezésre álló eszközök jövőbeni hasznosítását, a felhasználás átalakítását is. Ezen átfogó stratégia több fázisos, bonyolult, mely összefüggéseinél fogva egyrészt nem bontható párhuzamos, egyedi eljárásokra, de azok összességére sem, másrészt azok egymással összefüggő, egymásra is épülő elemeket is tartalmaznak az egészségügyi ágazat átalakításával összefüggésben. E tényeket Jenei Zoltán tanúvallomása is alátámasztotta.”
- A bíróság szerint nem zárható ki, hogy az alperes (vagyis a Belügyminisztérium) az egyes döntések megalapozását a már meghozott döntésekkel azonos vagy hasonló, a tanulmány által is megfogalmazott elvek mentén érje el.
- „Ezen célok és elvek, módszerek, javaslatok összességét tartalmazza a kiadni kért tanulmány, amely alapján az áttanulmányozott kormány-előterjesztések tartalmával alátámasztottan folyamatosan központi irányítási feladatok végrehajtása is történik.”
- A bíróság azt is megállapította, hogy „a tanulmány egy koherens egészet alkot, abból nem ragadható ki egy-egy rész, amely a már megvalósult jogszabályalkotás alapjául szolgált, így nem volt jelentősége annak, hogy a felperesi állítással ellentétben a példálózó jelleggel az alperes által felsorolt jogszabályok közül valamely már hatályba lépett, és ekként a Magyar Közlönyben is megjelent.”
- „Az OKFŐ-vezető tanúvallomása is alátámasztotta azt a bíróság által is becsatolt bizonyítékok alapján megállapított tényt, hogy a tanulmány egyes részei egymástól nem elválaszthatók, nem kezelhető egy része sem olyanként, amelyre a továbbiakban az alperesnek a döntései meghozatalához már ne lenne szüksége, mivel azok alapján a döntések már megszülettek.”
- Jenei Zoltán vallotta, hogy jelenleg döntések folyamata zajlik, folyamatosan a tanulmány megállapításait figyelembe véve dolgoznak, több olyan előkészítés van jelenleg is, amely alapul veszi a tanulmányt. Ezek például a háziorvosi rendszer átalakítása, a praxis-közösségek átalakítása, az iskolai védőnők átvétele, a betegirányítás döntési jogosultságainak átszervezése, melyek most vannak folyamatban. Számtalan, a jövőben szükséges és tervezett intézkedés is várható, mint például a bérezési struktúra második fázisa és az egészségügy digitális fejlesztése.
- A bíróság azt is megállapította Jenei Zoltán vallomása alapján, hogy vannak olyan döntések, melyek már megszülettek és a végrehajtásuk is megtörtént, mint például az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény.
- Miközben van olyan terület, ahol a döntések folyamatban vannak, és akad olyan terület is, ahol a döntések megszülettek, de a végrehajtásukra még várni kell.
Miért éppen egy világjárvány közepén állt neki a kormány az egészségügy átalakításának?
A bírói ítélet indoklásán túl a BCG és a Belügyminisztérium között megkötött szerződés is tartalmaz érdemi információkat. A lapunkhoz is eljuttatott szerződésből kiderül, hogy a BM 2020. május 12-én szerződött a BCG-vel, amely augusztusra el is készült a tanulmánnyal, mely a teljes egészségügyi ágazat átalakítására vonatkozó javaslatcsomagot is tartalmazza. A dátum figyelemreméltó, ugyanis a szerződés megkötésekor már hazánkban is megjelent a koronavírus. Ekkorra a kormány már kihirdette a járvány miatti veszélyhelyzetet, és meghozott számos egészségügyi döntést, amelyek alapvetően érintették az ellátás menetét: mentesítették a 65 év feletti egészségügyi dolgozókat a közvetlen egészségügyi betegellátási feladatok alól, és gyakorlatilag bezártak a háziorvosi rendelők is, miután a háziorvosokat telefonon lehetett hívni nem sürgős egészségügyi problémával.
Ekkor még pontosan nem lehetett látni, itthon milyen erős lesz az akkor már Kínában és Észak-Olaszországban tomboló járvány, mindenesetre a kormány úgy ítélte meg, hogy alkalmas az idő az ellátórendszer átalakítását napirendre venni, és megbízni a BCG-t, állítson össze erről egy munkaanyagot.
Az időzítés okát maga a BCG magyarázta meg a szerződéshez csatolt, áprilisi keltezésű, Pintér Sándornak címzett ajánlatában, amiben lényegében azt írják, a járványhelyzet tulajdonképpen lehetőség az egészségügy átalakítására. Egész pontosan így fogalmaznak:
A Covid-19 (koronavírus) kapcsán kialakult nemzetközi és hazai gazdasági, társadalmi és egészségügyi helyzet csak tovább fokozza a magyar egészségügy lényegi problémáit, még inkább felszínre hozva az alapvető ellentmondásokat, és potenciálisan felgyorsíthatja az egyébként is negatív és fenntarthatatlanság felé mutató folyamatokat. Ezért érdemes nem veszni hagyni a jelenlegi egészségügyi válság teremtette helyzetet, és érdemes lehet azt kihasználni az egészségügyi rendszer újragondolására.
Bár az állítólag ezeroldalas, titkosított munkaanyag tartalma nem nyilvános, a BCG ajánlatából kiderül, hogy könyörtelenül górcső alá vette a magyar egészségügy helyzetét:
A magyar egészségügy évek óta halmozódó, komplex problématömeget hordoz magával, mely kritikus tömeget elérve veszélyezteti az ágazat egészének fenntartható működését, valamint táptalajul szolgál a társadalmi elégedetlenségre.
Többek között kidolgoztak olyan mutatókat, amelyek segítségével a jövőben az egyes intézmények és orvosok minősége mérhetővé válik. „Ezzel elősegítve a minőség tudatos irányítását, javaslatot teszünk a rendszeres teljesítménymérés összehasonlításra” – teszik hozzá.
Keményen beleálltak a magán- és a közfinanszírozott ellátás szétválasztásába is, amely kapcsán egyértelmű határvonalakat szabtak a tanulmány szerzői.
Ennek eredményeképp elkerülhető lesz magánegészségügyi tevékenységek folytatása közfinanszírozott intézményekben és eszközökkel
– írják.
Kiviláglik az is, hogy a nem nyilvános munkaanyagban olyan statisztikák és adatok szerepelnek az egészségügyről, amelyekkel eddig talán még senki sem rendelkezett. A tanulmány szerzői ugyanis kijelentették, felmérik az orvos- és ápolói állományt,
több szempont szerint: szakirányonkénti létszám, demográfiai adatok, képességek; stb. Emellett elemezni fogjuk az ide vonatkozó releváns munkaerőpiaci trendeket, mint a pályaválasztás, elvándorlás, karrierváltás stb. Ezek segítségével képet alkotunk az egészségügyi munkaerő-kínálat állapotáról és alakulásáról. Másrészről vizsgálni fogjuk az állalános demográfiai tendenciákat (pl. népesség elöregedése, betegségekre való hajlam) annak érdekében, hogy megértsük az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet változását. Végül a két tényezőt egybevetve modellezni fogjuk a várható munkaerőhiányt szakmákra lebontva.
Három hónap alatt dőlt el, új világ jön az egészségügyben
Különösen jól látszik a nyilvánosság számára láthatatlan döntési gépezet az egészségügyi szolgálati jogviszony kapcsán. Ahogy azt a cikk elején tárgyaltuk, az erről szóló törvényjavaslat 2020. október 5-én jelent meg, vagyis két nappal azután, hogy a MOK elnöksége Orbán Viktornál járt. Október 3-án még szó sem volt arról, hogy a béremelésen és a hálapénz eltörlésén túlmenően egységes munkaviszonyba terelik az egészségügyi dolgozókat. Arról, hogy a MOK semmit sem tudott az egészségügyi dolgozók munkáját alapjaiban befolyásoló döntésről, a kamara számos orvosa beszélt a törvényjavaslat benyújtása után. Nem is feltétlenül az új jogviszony bevezetésével voltak problémáik (bár a javaslatban szereplő kirendelhetőség és minősítés óriási ellenállásba ütközött), sokkal inkább azt sérelmezték, hogy a kormány a szakma teljes megkerülésével hozta meg ezt a fajsúlyos döntést.
Az október végi bírói ítélet alapján fel lehet állítani a döntés valószínűsíthető menetrendjét: a Boston Consulting Group tanulmánya, benne a szolgálati jogviszony „ötletével” augusztusban Pintér Sándor asztalán volt, októberben pedig a Karmelitában megejtett találkozón Orbán Viktor már pontosan tudhatta, amit a MOK nem, és senki más sem: új világ jön az egészségügyben.
A szlovák beteg
Arról, hogy miért szükséges évekre titkosítani egy olyan tanulmányt, amely az egész egészségügyi rendszer átalakításának az alapja, a BCG projektvezetője, Újlaki Ákos többször is beszélt interjúkban. Legutóbb például idén márciusban, nem sokkal az orvoskamara kötelező tagságának eltörlése után mondta azt,
A Boston Consulting Group közép- és kelet-európai projektvezető egészségügyi szakértője részt vett a szlovák egészségügyi reform előkészítésében is. Szlovákia ismerős gondokkal küzdött: túl sok kórház, kevés orvos, drága és rossz minőségű ellátás.
Kerestük a szlovák egészségügyi minisztériumot azzal, hogy a 2018-as szlovák tanulmány nyilvános-e, de választ egyelőre nem kaptunk. Annyi biztosnak látszik, hogy bár Pozsony nem mindent kötött a nyilvánosság orrára az egészségügyi reformot előkészítő tanulmányból, nem is kezelte azt teljesen titkosan, és az átalakítás főbb elemeit folyamatosan kommunikálta a közvélemény felé. A K-Monitornak egy szlovák kormánytisztviselő azt mondta, fontos grafikonokat és adatokat is nyilvánosságra hoztak a tanulmányból.
A szlovák egészségügyi átalakítás központi eleme a kórházreform, amelynek lényege az intézmények kategorizálása. A kórházakat öt különböző kategóriákba sorolták attól függően, hogy melyik intézményben mennyire kockázatos műtéteket végeznének. Az első, úgynevezett közösségi szintű kórházakban 2024-től csak az alapvető ellátás lenne elérhető, a legutolsó, ötödik szinten pedig már a legbonyolultabb műtéteket végzik, amelyeket más kórházakban nem tudnak megoldani.