Belföld

Gyógyíthatatlan betegség megoldásán dolgozik Karikó Katalin

Rosta Tibor / MTI
Rosta Tibor / MTI

A bevándorló életmód előnyeiről, a kritikus környezet szükségességéről és új kutatási érdeklődéséről is beszélt kedden az orvosi Nobel-díjjal kitüntetett Karikó Katalin, aki az RTL Híradójának adott interjút. A professzor a televíziónak azt mondta, egyelőre ideje sem volt, hogy felfogja a történteket, de annak örül, hogy látja, mások mennyire örülnek a sikerének. A telefonja – mint mondta – hétfőn ki volt kapcsolva, úgyhogy csak azokkal beszélt, akiket ő tartott fontosnak felhívni.

Közöttük említette Béládi Ilonát, aki a Szegedi Orvostudományi Egyetemen a Mikrobiológiai Intézetnek volt tanszékvezetőnője, illetve Tomasz Jenő kémikus professzort, aki Karikó Katalin doktori tanácsadója volt még a Szegedi Biológiai Központban. A Nobel-díjas kutató ugyanakkor hozzátette: jövő héten Magyarországra jön, és akkor lesz alkalma köszönetet mondania mindazoknak, akik segítették őt.

Kedden a héten már a második magyar származású kutató lett Nobel-díjas. A fizikai Nobel-díjat Pierre Agostini és Anne L’Hullilier mellett  a német egyetemeken dolgozó Krausz Ferenc érdemelte ki. Róla Karikó Katalin azt mondta, nagyon büszke rá.

Ezzel megmutatjuk, hogy otthon is lehet szorgoskodni, és remélem, hogy ketten jobban inspiráljuk a felnövekvő nemzedéket

– fogalmazott az orvosi Nobel-díjjal kitüntetett magyar kutatónő.

Karikó Katalin az iterjúban beszélt arról, hogy amikor 1985-ben eljött Magyarországról száz dollárral a zsebében gyerekkel és családdal együtt, az olyan volt, amikor az embert beledobják a mélyvízbe, és meg kell tanulnia úszni. A kutató szerint amíg otthon a nehézségekben az ember támaszkodhat a társára, osztálytársra, tanárára, rokonára, szüleire, addig idegenben nincs senki, akihez fordulhatna. Ez az embert szerinte átformálja.

Ezért van az, hogy a sok bevándorló, aki idejut, és megállja a helyét, az már akkora nagy küzdelem, hogy sokkal nehezebben ad föl valamit

– részletezte Karikó Katalin a bevándorlóként szerzett tapasztalatait. Mint hozzátette: az elején nagyon sokat számított neki a környezet. Ez alatt azt a „kritikus szürkeállomány-koncentrációt” értette, amelyekhez a különböző egyetemeken szerencséje volt.

„Kell egy kritikus környezet, a tudós kollégák, akikkel az ember beszélni tud” – villantotta fel a Nobel-díjas kutató a kritikus gondolkodásra késztető környezet hasznát.

Az interjúban Karikó Katalin végül arról beszélt, hogy a szakterületén szerzett ismeretei alapján úgy gondolja, megért egy másik betegséget is, „amire jelenleg semmiféle megoldás nincs”. Mint mondta, azért hagyta el tavaly a BioNTech céget, hogy erre koncentrálhasson. Hogy melyik betegségről van szó, azt nem árulta el, mondván, reményeket nem szeretne ébreszteni. Úgy fogalmazott:

Ha lesz valami, amit tudok mondani, akkor majd mondok róla.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik