Noha azért utazunk Körmendre, hogy négy évvel ezelőtti riportunkat folytatva beszámoljunk egy fideszes belharcról, előbb betérünk az egykori Batthyány-kastélyban berendezett városi múzeumba, ahol régi álmunk válik valóra: velocipédre ülhetünk. Ha valaki nem tudná: 1889 augusztusában bizonyos Udvary Ferenc, a körmendi Vasparipa Egylet vezetőjeként Jenő fivérével egy-egy velocipéden tizenhét nap alatt a párizsi világkiállításig és a frissen avatott Eiffel-toronyig kerekezett. Aztán onnan haza Vasba, közben benéztek Torinóba is kezet rázni az emigrációban élő Kossuth Lajossal. Menő.

Az amúgy is rendkívül kalandos sorsú Udvary velocipédjéről készíttetett hiteles másolatot a múzeum (59 collos első kerék!), és mert ez olyan hely, ahol nem csupán nézni szabad, hanem tapogatni, sőt felülni és tekerni is, hát felülünk és tekerünk. Közben remek történeteket hallgatunk mások mellett az épület egykori tulajdonosairól, a Batthyány család tagjairól, arról, hogy „a Lajos” simán megúszhatta volna a kivégzést, de ő inkább tartotta az őt Laibachba kísérő osztrák katonáknak adott szavát, és lecsillapította a kiszabadítására szervezkedő jobbágyait.

A kedvenc históriánk 1945 márciusából való. Amikor a németeket kisöprő szovjet hadsereg elfoglalta a települést, főhadiszállásul a kastélyt választotta, ahol a felszabadító és elszabaduló katonák, zömmel közép-ázsiai regruták, törtek-zúztak, könyveket, évszázados festményeket égettek. Ám a lépcsőházban ma is látható, lovát Pozsonyban ugrató Mária Terézia képéhez nem nyúltak. Ami annak köszönhető, hogy egy az első világháborús orosz frontot és a hadifogságot megjáró, a szépre, kultúrára fogékony plusz az orosz nyelvet beszélő körmendi apó azt füllentette a parancsnoknak, hogy a mű II. Katalin cárnőt ábrázolja, s mögötte a szentpétervári, illetve hát leningrádi Péter-Pál erőd, valamint a Néva folyó látható.

Azokban a napokban csekélyebb impertinenciákért végeztek ki civileket, de a parancsnok, mázli, vélhetően sose járt se Szentpéterváron, se Pozsonyban, és védelme alá helyezte az alkotást.

Ilyen sztorikból legalább tízet kapunk a múzeumban (további úgy százat helyi kiadványokba zárva hozunk magunkkal), és ekképpen feltöltekezve fordulunk rá aktuális történetünkre, melyben nyomokban szintén felfedezhető a bátorság, vagy a vakmerőség, vagy a valami.

Körmend fideszes város, 2002 óta riportunk egyik főszereplője, a négy ciklusban is országgyűlési képviselő, Bebes István vezeti. És vezetné is még egy darabig, hiszen bejelentette, hogy a jövő évi önkormányzati választáson is indul a tisztségért.

Ellenfele a pártokon kívüli Patonay Imre lehet. Patonay a körmendi sport élő legendája, aki a legutóbbi önkormányzatin, 2019-ben kóstolt bele a politikába: a Változás a Városért Egyesület polgármesterjelöltjeként, az ellenzéki pártok támogatását is bírva mindössze kilencven szavazattal maradt el Bebestől. Patonay jövőre is indul.

Bebes és Patonay közel négy évtizedes közös drámáját már megénekeltük (riportunkat előtanulmányként ajánljuk a mostanihoz), itt most csupán annyit idézünk fel, hogy mindketten kosarasok és mindketten tagjai voltak annak az 1987-es Körmendnek, mely első vidéki csapatként magyar bajnokságot nyert, ezzel egyszer s mindenkorra kosarasvárossá szentelve a települést. Patonay volt az edző, Bebes a játékosa.

Patonay a ’87-es döntőn padoztatta Bebest, egyetlen másodpercre sem küldte pályára. Aki ezt sose bocsátja meg.

Húsz évvel később, 2007-ben Patonay a Körmendi Dózsa szakmai igazgatójaként dolgozott, Bebes pedig polgármestere volt a városnak. Úgy alakult, hogy Patonay kiszorult a Körmendi Dózsa vezetéséből, ami mögött Bebes bosszúját látta felsejleni a mester. És ezt nem bocsátja meg, amíg él. Olyannyira, hogy a nagycsapat meccsére azóta sem tette be a lábát, annak ellenére, hogy a lelátóról gyakran hallani a klasszikus szurkolói dalt: „Jó Körmendi Dózsa, te sosem leszel árva, / mindig a szívünkbe leszel zárva / Patonay Imre, meghajlunk előtted, / a Körmendi Dózsát a fellegekbe emelted!”

Azt hittük, kettejük rivalizálása az idők végezetéig uralja a körmendi közéletet, ám Bebesnek a minap új kihívója támadt, ráadásul párton belül.

Merthogy felnőtt egy új generáció a városi Fideszben, sportos harmincasok szűk öltönyben, harcias perzsaszakállal, ez az aktuális egyenruha, s ez a sereg a nyár derekán világossá tette, hogy inkább vezetőjüket, a jelenlegi alpolgármestert, a harminchetedik évét taposó, civilben sokadik generációs családi késmanufaktúrában iparkodó Belencsák Istvánt akarja polgármesternek.

A két fideszes, Bebes és Belencsák azt mondta/csetelte nekünk, hogy majd csak akkor beszél, ha „kitisztul a kép”, értsd, amikor a Fidesz országos vezérkara eldönti, melyikük mellé áll – a döntés, úgy tudjuk, a nyári szabadságok után, szeptemberben születik meg.

Illetve azt olvasni, hallani, hogy valami döntésféle már született, ami az ifjú Belencsáknak kedvez. Ám a hatvanhét éves Bebes ellenszegül. Ahelyett, hogy eljátszaná, hogy saját akaratából nyugdíjba vonul, berágott, és a színfalak mögött kijelentette: ha a Fidesz nem őt indítja, akkor függetlenként indul, akár a pártja ellenében is győzni fog, és 2024 nyarán megkezdi hetedik ciklusát.

A lázadás és az ellenszegülés híre Körmenden közszájon forog, ám nem hivatalos.

Az viszont tény, hogy:

• Bebes számos alkalommal jelezte, hogy indul 2024-ben, nekünk is ezt mondta (és semmi mást), amikor telefonon beszéltünk vele,
• Belencsák pedig azt nyilatkozta a nyugat.hu azon kérdésére, hogy ambicionálja-e a jövő évi polgármester-jelöltséget, hogy „valóban van ilyen irányú szándékom”; nekünk pedig a következőt írta: „Egyelőre ezekről a dolgokról nem szeretnék nyilatkozni, viszont megígérem, hogy amint hivatalos dolgokról beszámolhatok, állok majd a rendelkezésére.”

Meg persze az is tény, hogy a Fidesz csak egyetlen embert indíthat Körmenden polgármesterjelöltként: vagy Bebest, vagy Belencsákot.

Azt nem tudni, vajon a körmendi fideszes ifjak ötlete volt-e rástartolni a polgármesterségre, vagy föntről biztatták/szólították föl őket erre. Mindenesetre körmendi beszélgetőtársaink azt állították, hogy a Fidesz országos vezetésének úgy általában nincs ellenére a helyhatósági fiatalítás, legfőképp azon településeken, ahol 2019-ben veszített vagy csak hajszállal nyert a párt.

Súlyos extraérv a csere mellett, ha a regnáló vezető nem képes egységet teremteni az övéi között. Márpedig Bebesről sok jót nem hallottunk se politikán kívüliektől, se ellenzékiektől, se fideszesektől. (Segítőink zöme ragaszkodott a névtelenséghez, amiért egyrészt okoljuk a magyar félfeudalizmust, másrészt megértjük, hogy amíg nincs döntés a jelölt kilétéről, addig nem praktikus letenni a garast.)

Ami a struktúrát illeti: Körmendet tizenkét tagú testület vezeti. A 2019-es helyhatóságin a nyolc egyéni választókerületből négyet a Fidesz nyert, hármat a Patonay vezette ellenzék vitt el, egy függetlennek jutott; a kompenzációs lista mandátumaiból kettőt a Fidesz kapott, egyet a Jobbik. A szumma az, hogy az önkormányzatot megosztó szavazásokon 7:5, olykor 8:4 arányban a fideszes álláspont kap többséget.

Miután Patonay csupán a polgármesteri posztért indult, képviselői helyért nem, így ő nincs a testületben; bent ül viszont egy másik volt játékosa, a szintén kosaras Szlávik Csaba.

Szlávikot a Rába-parton érjük utol, gumicsizmásan menti a menthetőt a minapi árvíz után. Nem kedveli a polgármester politikáját. „Bebesék folyamatosan ignorálták az ellenzéki javaslatokat. Már a legeslegelső testületi ülésen, ahol bizottsági tagokat választottunk és szmsz-t módosítottunk, leszavazták az összes javaslatunkat. Bebes négy év alatt egyszer sem hívott fel, de a minap megtört a jég. Kritikus helyzetbe került a város egészségügye, a gyermek-, a felnőtt és a fogorvosi ellátásban is kevés az ember, az öt háziorvosi körzetet jelenleg három doktor látja el. Bebes kitalálta, hogy a probléma kezelésére állítsunk fel önálló egészségügyi bizottságot, és ennek vezetését ajánlotta fel nekem. Nemet mondtam, nem is lett új bizottság. A problémát az én javaslatomra a már létező szociális bizottsághoz utalta, de úgy adta elő, mintha ez az ő ötlete lenne.”

Szlávikék sérelmei számosak és a ciklus elejéig nyúlnak vissza:

• „Civilek vagyunk, nincs közünk oldalakhoz, országos politikához, csupán a 2019-es kampányban tudomásul vettük, hogy Bebes megbuktatása érdekében az ellenzéki pártok csak az egyéni választókerületekben indítanak képviselőjelölteket, polgármesterjelöltet viszont nem, a Fidesz-média mégis azt sulykolta, hogy a baloldal jelöltjei vagyunk.”
• „A megalakuláskor a Változás Körmendért nevet adtuk maguknak, de Bebesék jelezték, hogy a város engedélye nélkül a Körmend szó nem használható, azt az engedélyt pedig meg kell szavazza a testület, amire várni kell. Minket viszont sürgetett az idő, és inkább nevet változtattunk, mi lettünk a Változás a Városért Egyesület. Sajnos nem tudtuk, hogy így viszont lecsúszunk a listaállítási határidőről, ezzel együtt a kompenzációs mandátumokról.”
• „A helyi sajtóba sose kerültünk be, sem a rádióba, sem a lapba, ráadásul Bebes anyagi okra hivatkozva leállította a testületi ülések tévés közvetítését, így aztán a választók a közpénzből fizetett helyi médiából semmit sem tudhatnak meg az ellenzéki képviselők tevékenységéről.”
• „A Fidesz kitalálta, hogy minden magyar önkormányzat csatlakozzon az ő békepárti nyilatkozatához, mi meg azt mondtuk, hogy van ENSZ-határozat és országgyűlési határozat is, ami elítéli a háborút, és tán nem egy magyar kisváros képviselő-testületének levele változtat a világtörténelmen, koncentráljunk inkább a településünkre. Erre másnap kikiáltottak bennünket háborúpártiaknak. Ami egyrészt aljasság, másrészt aggasztó, mert a körmendi közéletben ugyan mindig is voltak viták, de a nagypolitika címkézéseit nem eresztettük be.”

Más forrásaink is ekézik Bebest, bosszúállónak, hisztérikusnak ítélik, „akiben még a fideszesek felé sincs meg a konstruktivitás szikrája sem”. De már csak azért is indokolt távolságtartással kezelni a névtelen kritikákat, mert nemigen akad olyan a körmendi politikában, legyen bármilyen oldali, akinek nem Bebes sarazása áll az érdekében.

Bebes pozícióját gyöngíti az is, hogy úgy tudni, a térség fideszes országgyűlési képviselőjével, V. Németh Zsolttal is fagyos a kapcsolata; olyannyira, hogy rendezvényekre egyszerre mindkettejüket állítólag jó ideje nem hívják.

Nagyon kéne ide Bebes István reakciója az őt ért kritikákra – ha majd úgy ítéli, hogy ideje előállni a saját verziójával, szívesen meghallgatjuk. Különösen arra vagyunk kíváncsiak, honnan a bátorsága ahhoz, hogy akár a Fidesz jelöltje ellen is elindul.

Bebes feltételezett motivációjáról így másokat kérdeztünk. Van, aki szerint a polgármester politikai realitásérzékét olyannyira elhomályosította a sértettség, hogy nincs tisztában ellenszegülése lehetséges retorzióival, vagy ha mégis, akkor dühében nem érdeklik a következmények. Egy még ennél is kevésbé jóindulatú, de elterjedt vélemény szerint „vannak ügyei” Bebesnek, melyek nyilvánosságra kerülését csak városvezetőként tudja blokkolni; beszélgetőtársaink konkrét történeteket is sorolnak, de azokkal álljanak elő majd ők, már ha bizonyítani tudják azokat.

A körmendi ifjú fideszes narráció szerint Bebes azzal futott neki a 2019-es választásnak, hogy ez lesz az utolsó ciklusa, és a 2024-ig tartó öt évet egyebek mellett az utódja felépítésének szenteli. Ha így történt, azzal a polgármester bizonyára motiválta Belencsákékat, akik elkezdték vágni a centit, és átverésként élték meg, amikor kiderült, hogy Bebes mégiscsak maradna.

Az elégedetlenség egy július végi testületi ülésen csúcsosodott ki, amikor a polgármester a városi rádió éléről megkísérelte leváltani azt a Molnár Dánielt, aki évekig a kabinetfőnöke, bizalmasa volt, de aztán Belencsákék mögé sorolt. Az ülésen Belencsákék nyíltan szembeszegültek Bebessel, aki kénytelen curikkolt.

A belháború fontos, üzengetős felülete a közösségi média.

Az ifjú Belencsák július elején Facebook-oldalt indított, és bejegyzéseiben, noha sosem nevesíti Bebest, mégis sorra támad hozzá köthető problémákat; pontosabban: létező problémákat igyekszik minél szilárdabban Bebesre szigszalgozni, nem biztos, hogy teljesen alaptalanul.

Július 20-ai posztjában a körmendi ipari parkra lőtt: „Köztudott, hogy sajnos nem a város tulajdonában áll, így ott a mozgástér is viszonylag szűk az önkormányzat számára. Azon, hogy ez miért alakult így a múltban, lehetne vitatkozni természetesen, de úgy gondolom, hogy a következő városvezetésnek az ott tapasztalható viszonyokat mindenképpen rendeznie kellene, hiszen látható, hogy Körmend lemaradt ezen a területen a szomszédos városokhoz képest. (…) Véleményem szerint a város vezetésének sokkal aktívabb szerepet kellene vállalnia a munkahelyek idecsábítása, valamint a munkahelyteremtés érdekében.”

Július 24-én a háziorvostalanságot kifogásolta: „A háziorvosi ellátás (…) valóban nem felel meg a kívánalmaknak, hiszen komoly hiányosságok vannak jelenleg az ellátásban. Én a magam részéről személyesen egyeztettem szakmabeliekkel, hogy a helyettesítés és ezáltal az ellátás megoldott legyen. Jelen pillanatban egy konkrétumot tudok mondani azoknak, akik érintettek Körmend III. számú háziorvosi körzetre vonatkozóan, a helyettesítés itt már körvonalazódni látszik… Bízom benne, hogy minél hamarabb rendeződik ez a méltatlan helyzet.”

Utóbbi bejegyzése tartalma és jelzőzése („méltatlan”) nem érdektelen, az igazán érdekes benne mégis az, hogy időközben eltűnt Belencsák oldaláról – ha majd szóba áll velünk, megkérdezzük, ki és mi bírta rá az elrejtésére. (Amúgy eltűnt még egy poszt, július 5-én a pozsonyi csatáról értekezett Belencsák, jelezve, hogy „a csata következményeként a magyar határ az Enns folyó lett; Ober Enns – innen a meséink Óperenciás tengere, idegen sereg ezt követően 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni”. Hogy ez a gondolatkísérlet min vérzett el, na, arról végképp fogalmunk sincs.)

Belencsák közösségi médiás aktivitása láttán Bebes is rákapcsolt: többször jelentkezett az áradásról, beszámolt szúnyoggyérítésről, kátyúzásról, jótékonysági főzésről, kosaras és labdarúgó eseményekről, tanuszoda-javításról, sportcsarnoképítésről, feddett vandálokat, emlékezett elhunyt barátaira. És megosztotta Belencsák háziorvosos posztját, s egyebek mellett a következő bizonyára ironikus szöveget írta fölé:

Az út még nagyon hosszú a végleges megoldásig. Ehhez pedig számítok a város képviselő-testületének támogatására.

A körmendi Fidesz-szavazó pedig kapkodja a fejét, hogy „most akkor ki is a mi emberünk”.

Hogy merre tart a város, arról valamit elárul, hogy a lélekszám az ezredfordulós 12 800-ról idénre 10 500 alá esett; az ipari park valóban kihasználatlan, a foglalkoztatottságot pedig az határozza meg, hogy közel a határ, sokan Ausztriában vállalnak munkát, ami egyéni megoldásnak jó, a város viszont nem profitál belőle: a kint megkeresett és nem kis részben kint elköltött pénzből nincs itteni fogyasztás, és nincs belőle iparűzési adó, ami finanszírozhatna közprojekteket.

Említettük, hogy 2019-ben Bebes az ellenzéki sutaságokkal együtt is csupán kilencven szavazatot vert Patonay Imrére. Ha 2024-be belekalkuláljuk, hogy az ellenzékiek szereztek némi rutint a politikában, és feltételezzük, hogy nem négy héten, hanem, mondjuk, négy hónapon át kampányolnak, plusz jövőre minden papírt időben leadnak, akkor:

• a polgármesterségért zajló küzdelemben simán eltüntethető a minimális hátrány,
• és testületi arány is borulhat egyrészt a választókerületek átrendeződésének, másrészt annak köszönhetően, hogy kompenzációs listán is juthat mandátum a Változás a Városért Egyesületnek.

Vagyis az örökfideszesnek elkönyvelt Körmend színt válthat.

Ami nyilván extra motivációt jelent nemcsak Patonay Imrééknek, hanem az ifjú Belencsákéknak és a Fidesz országos vezetésének is ahhoz, hogy elküldjék a várost huszonéve narancsban tartó, ám elszigetelődött Bebest, és helyére Belencsákot tegyék.

De hogy sikerül-e meggyőzni a visszavonulásról az egyelőre az esopusi két kiskecske egyikét játszó Bebest („fordulj vissza te!”), egyelőre rejtély.

Pedig a matek egyszerű:

• ha Bebes egymaga indul Patonay ellen – van esélye a Fidesznek megtartani Körmendet;
• ha Belencsák egymaga indul Patonay ellen – szintén;
• ha Bebes és Belencsák is indul Patonay ellen – akkor nincs esélye a Fidesznek arra, hogy megtartsa Körmendet.

Hogy mi a helyzet Patonay Imrével?

Fontos dolgokkal van elfoglalva: rockkoncertekre jár, augusztus 7-én (és a környező napokon) alaposan megünnepelte hetvenedik születésnapját, pár héttel korábban pedig megnősült.

Politikusféleként pedig azt teszi, amit ilyenkor tenni kell: vár.

Nekünk is csupán azt nyilatkozta egy szerény menzaebéd fölül, amit ilyenkor nyilatkozni kell: „Minket nem érdekel a fideszes purparlé. Minket nem érdekel a hatalom. Minket csak az érdekel, hogy végre változzon a mi szeretett városunk élete.”

És ha jövő június 9-én bedobja a ziccert, akkor ismét ő állítja össze a körmendi csapatot – Bebest újfent padra küldve.