Vélemény

Úgy viselkedett a magyar kormány, mint az okos lány Mátyás király előtt

Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu
Van már panasztörvényünk, amit az Európai Unió irányelvei alapján dolgozott ki és vitt át a parlamenten az Orbán-kormány. Van okunk örülni? Sándor Zsuzsa szerint azért akad itt néhány probléma.

Vajon emlékszik még valaki a Cambridge Analytica-botrányra? Már persze az érintetteken kívül. 2016-ban ez a kis angol cég beszállt Donald Trump kampányába, majd azt állították magukról, hogy ők vitték sikerre a kampányt. Ez a politikai tanácsadó cég a „nemes cél” érdekében illetéktelenül szerezte meg 87 millió Facebook-felhasználó adatait. Amikor ez kiderült, hatalmas botrány kerekedett, amiből Mark Zuckerberg sem maradt ki, mert a közösségi oldal hanyagul kezelte a felhasználók adatait.

Ennek és az ehhez hasonló botrányoknak lett a következménye, hogy az Európai Unió rádöbbent: szükség van az úgynevezett „whistleblowing” törvényre. Az angol kifejezés szó szerint azt jelenti: „sípot fújni”, magyarul úgy mondanánk, „kongatni a vészharangot”. Jogi értelemben a közérdekű bejelentésekkel kapcsolatban használatos a kifejezés:

valaki azért „kongatja a vészharangot”, mert olyan cselekményt észlelt, amely az egész társadalomra nézve káros.

Az unió tehát 2019-ben kiadott egy irányelvet azzal a céllal, hogy azok a személyek, akik tudomást szereznek valamilyen visszaélésről, azt félelem nélkül merjék bejelenteni. Az uniós irányelvek kötelezők valamennyi tagállam számára. És nem csak a tartalmuk, de az abban megjelölt határidők is. Ezt nem véletlenül hangsúlyozom. Az EU irányelvét 2019. október 23-án fogadták el azzal, hogy az a kihirdetését (november 26.) követő huszadik napon (vagyis december 16-án) lép hatályba.

Magyarország nem kapkodta el a dolgot, három és fél év elteltével, ez év május 25-én hirdette ki a Magyar Közlönyben (78. szám)

a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló törvényt.

Marjai János / 24.hu

Ennek a késlekedésnek most nagyon sok cég, önkormányzat, szervezet issza meg a levét. Azoknak a cégeknek, amelyek legalább 250 főt foglalkoztatnak, mindössze 60 napjuk van arra, hogy létrehozzák az úgynevezett belső visszaélés-bejelentési rendszerüket, ami nem is olyan egyszerű. Ki kell jelölniük egy pártatlan személyt vagy szervezeti egységet, aki/ami működteti e rendszert. Persze megtehetik azt is, hogy megbíznak ezzel egy ügyvédet vagy valamilyen külső szervezetet. Ha bejelentés érkezik, arra 7 napon belül reagálniuk kell, és 30 napon belül érdemben ki is kell vizsgálniuk a bejelentést. Ez utóbbit ugyan meg lehet hosszabbítani, de az érdemi döntés akkor sem haladhatja meg a három hónapot. Célszerű létrehozni egy telefonvonalat, vagy egy hangüzenetküldő rendszert, amin szóban is megtehető a bejelentés. Ráadásul mindezt úgy kell megtenniük, hogy a bejelentő és a bejelentett személyes adatait csak az erre jogosultak ismerhessék meg. Természetesen informatikai rendszert is létrehozhatnak, de ezeket a feltételeket azon a platformon is teljesíteni kell.

Az állami és önkormányzati szervekre hasonló szabályok vonatkoznak, de azok például nem alkalmazhatnak ügyvédet vagy külső szervezetet a bejelentési rendszerük működtetésére.

Ezeken a belső visszaélés-bejelentési rendszereken kívül – amelyek a széles értelemben vett munka-, alkalmazotti, köztisztviselői stb. viszonyra vonatkoznak – a törvény felsorolja azokat az állami szerveket, amelyeknek „elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert kell működtetniük. Így például

  • a Gazdasági Versenyhivatalnak,
  • a Közbeszerzési Hatóságnak,
  • a Magyar Nemzeti Banknak,
  • de az Integritás Hatóságnak is.

Az egész visszaélés-bejelentési rendszer az alapvető jogok biztosának kezében fut össze. Ő kapja meg az összes statisztikai adatot, összesíti azokat, majd megküldi az Európai Bizottság részére. Persze a nála működő védett elektronikus rendszerben is lehet bejelentést tenni.

Ez talán a legmegnyugtatóbb része a törvénynek. Arról a Kozma Ákosról van szó, akinek a munkáját az ombudsmanok világszövetsége nem találta megfelelőnek, papírja van arról, hogy „az általa irányított ombudsmani hivatal elvesztette függetlenségét.”

Kovács Tamás / MTI Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa 2021. évi tevékenységéről szóló beszámolóját tartja az Országgyűlés plenáris ülésén 2022. október 5-én.

De hagyjuk most ezt az indokolatlan bizalmatlanságot. Nézzük inkább azt, mit „felejtett el” megemlíteni a törvény abból, amit az irányelv tartalmaz.

  • Az irányelv kifejezetten említi, hogy a jogellenes vagy annak vélt cselekményeken kívül be lehet jelenteni a „visszaélésszerű gyakorlatot” is. A mi törvényünk ugyan említi az „egyéb visszaélésre vonatkozó információt”, de az kérdés, ki mit ért majd ezen. Ez közel sem olyan konkrét, mint a napjainkban oly gyakran tapasztalt joggal való visszaélés.
  • Az irányelv szerint azoknak a bejelentőknek is védelmet kell biztosítani, akik „még el nem követett, de nagy valószínűséggel bekövetkező jogsértésekről tesznek bejelentést”. Én ezt valahogy nem találtam a törvényben. Mint ahogyan azt sem, hogy az irányelv szerint védelem illeti meg azokat a bejelentőket is, akik „nyilvánosan (például a nyilvánosságnak közvetlenül, online platformokon vagy a közösségi médiában, vagy pedig a médiának, választott tisztviselőknek, civil társadalmi szervezeteknek, szakszervezeteknek, vagy szakmai és üzleti szervezeteknek) hozzáférhetővé tesznek ilyen visszaélésre vonatkozó információt.”
  • Az irányelv kimondja: „különösen fontos, hogy a bejelentő személyek rendelkezésére álljanak ideiglenes jogorvoslati intézkedések az esetlegesen elhúzódó bírósági eljárások lezárásáig.” Nem csak ez hiányzik a törvényből, de annak kimondása is, hogy ha a hatóság megszünteti az eljárást, mert szerinte a jogsértés jelentéktelen, vagy ismételt bejelentésről van szó, a bejelentő bírósághoz fordulhat.

És van egy gumiszabály is: a hatóságnak nem kell a bejelentéssel foglalkoznia, ha „a közérdek vagy a nyomós magánérdek sérelme nem állna arányban a bejelentett személy jogainak korlátozásával”. Ezt vajon ki és milyen alapon dönti el? Bírósági útról persze itt sem esik szó.

Ám talán a legszebb mégis csak az alkalmazható szankció. Az irányelv szerint ahhoz, hogy a bejelentő személye hatékony védelemben részesüljön „büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási jogi szankciókra van szükség. Ezek alkalmasak arra, hogy bárkit elrettentsenek a bejelentő elleni megtorló intézkedéstől.”

Az amúgy minden elkövetővel szemben kemény szigort követelő kormányunk által benyújtott törvény szerint az igazi „elrettentés”: „aki a bejelentővel szemben hátrányos intézkedést tesz, vagy a bejelentés megtételét akadályozza: szabálysértést követ el!”

Hú, ez nagyon ijesztő!

Olyan ez a törvény, mint az okos lány Mátyás király előtt: „ment is, nem is, köszönt is, nem is, vitt is ajándékot, nem is.”

Helyesbítés

Cikkünk első verziójában helytelenül írtuk, hogy nincs honlapja az Integritás Hatóságnak, mivel már működik az integritashatosag.hu .

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik