Dugig megtelt a mosonmagyaróvári városháza díszterme és még legalább annyian zsúfolódtak össze az előtérben a csütörtök délutáni rendkívüli közmeghallgatáson, amit a vészhelyzetbe került Karolina Kórház ügyében hívott össze a fideszes polgármester, Árvay István. Azt kérte a megjelentektől, fogalmazzák meg, mit várnak el a kórház működésétől, ezt majd a képviselőtestület határozatba önti, és átadják a javaslatot az egészségügyet felügyelő belügyminiszternek. A kisvárosi kórház ugyanis agonizál. Ha az emberhiányt sikerülne pótolni, megint működhetne minden osztálya – Nagy István, a térség országgyűlési képviselője, agrárminiszter néhány hete ezt nyilatkozta lapunknak –, ám egyelőre inkább mennek a kórházból, mint hogy új erők érkeznének.
Március elseje óta lényegében nappali kórházzá degradálódott a Karolina Kórház, akkor annyit lehetett tudni, hogy szülni csak hétköznap lehet, a hét végére bezárják a gyerekosztályt és a sebészeti beavatkozásokról is csak hétköznap lehet szó. Azóta A maradék két sebészt és mellé anaszteziológust a sürgősségire csoportosították át, így sürgősségi ellátóhely helyett megint sürgősségi osztálynak lehet nevezni a részleget (ha nem is a legmagasabb kategóriásnak), ám sokat nem javult a helyzet. Ha például törött lábbal bevisznek valakit és operálni kellene, azt már nem végezhetnék el helyben, mert nincs intenzív osztály – magyarázta lapunknak egy kórházi dolgozó.
Porpáczy Krisztina, a megyei orvoskamara elnökhelyettese, háziorvos a kórházmizérival egy időben bevezetett új ügyeleti rendszer hiányosságait firtatta. A kettő együtt sújtja a lakosságot, hiszen három ügyeleti pont helyett egyre szűkült az ellátás, és bár március elseje óta él az új rendszer, még mindig nem világos, milyen problémával hová kell küldeni az egyes betegeket.
A gyerekek számára nincs biztosítva az alapellátás
A gyerekek a hét végén, illetve ügyeleti időben nem jutnak szakellátáshoz, ami akár életet veszélyeztető helyzetet is teremthet – ecsetelte a rizikót a kórház gyerekosztályát vezető Szíjjártó László, aki egyben a megyei kamara elnöke is. A kórházban a gyerekosztály péntek délután 4-től hétfő reggel 8-ig zárva van, ezt tetézte az új ügyeleti rendszer bevezetése. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a 34 ezres városban egyetlen ügyeleti pont működik, gyerekszakorvos nincs biztosítva, este 10 után pedig a jelenlegi szisztémában még az sem kell, hogy orvos ügyeljen, lehet mentőtiszt is. Nincs biztosítva az alapellátás – összegezte a kormányzati beavatkozások teremtette helyzetet Szíjjártó László. Szerinte egyeztetésre lett volna szükség mind a kórház működtetése, mind az átalakítás ügyében, meg kellett volna hagyni a jól működő térségi ügyeleteket, az ellátatlan helyekre kellett volna bevezetni az új szisztémát.
A felszólalók közül többen feszegették, hogyan jutott idáig a Karolina, mi vezetett oda, hogy lényegében becsukják? Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság főigazgató-helyettesének közbevetésére, hogy nem csukták be a kórházat, sőt nem is szándékoznak becsukni, felhördülés volt a reakció:
Mit érünk vele, ha nincs bezárva az épület, csak éppen az egyes osztályok nem működnek benne?
Ennél csak az csapta ki jobban a biztosítékot, mikor harmadik órája sorolták a lakosok, mennyire nehézkessé és esetlegessé vált az orvosi ellátás és a főigazgató-helyettes kijelentette: Magyarországon minden beteg számára biztosított az egészségügyi ellátás.
A hozzászólók azt panaszolták, hogy egyszerű kezelésekre is a bő 40 kilométerre lévő megyeszékhelyre, Győrbe kell utazni, ahol egyébként nem bírják már a terhelést, hiszen Mosonmagyaróvár és az ellátókörzetébe tartozó 26 település a becslések szerint összesen 100 ezer főt jelent, és a korábbi kórházsorvasztó hullámok után Csorna és Kapuvár betegeit is már megkapta a Petz Aladár Oktató Kórház. Tömött várótermekről, folyosón fekvő, ellátásra váró betegekről, méltatlan körülményekről számoltak be a közmeghallgatáson. És az még szerencsés eset, ha csak Győrbe irányítják a beteget, bizonyos sebészeti ellátásokra Kapuvárra, más kezelések miatt Sopronig kell menni. „Próbáljon meg valaki Sopronba menni és visszajönni! Lehetetlen!” – arra utalt ezzel egy elkeseredett férfi, hogy Sopron vonattal oda-vissza 4-5 óra, a rendelést, várakozást beleszámítva az sem biztos, hogy belefér a túra egy napba.
A hozzászólásokból, válaszokból az bontakozott ki, hogy azok a területek sincsenek rendben, amiket nem lehet leolvasni a kórházi honlapról: például 6000 sportoló számára nincs helyben sportorvosi ellátás, a Lajtaparti rehabilitációs intézetben pedig a Covid óta nem működik a fekvőbeteg részleg.
Sem az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ), sem a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) képviselője nem adott választ arra, mi vezetett a jelenlegi áldatlan állapothoz, helyettük Árvay István foglalta össze a helyzetet. Az önkormányzat 2012 májusában 500 főt foglalkoztató, teljes spektrumú, minimális adóssággal rendelkező kórházat adott át az államnak. Ami a kórház sorsát illeti, úgy látszik, a végső ok a finanszírozási hiány, „mindent a pénz elégtelen voltára lehet visszavezetni” – fogalmazott a polgármester, arra utalva, hogy folyamatosan pénzhiánnyal küzdött az intézmény, amely egyébként most is tartozik 200 millióval az önkormányzatnak.
A bajok a Covid alatt kezdődtek, Covid-kórház lett a mosonmagyaróvári intézmény, így az osztályokat bezárták. Az újraindításhoz segítséget nyújtott az önkormányzat, lényegében betömte azt a lyukat, ami az orvoshiány miatt keletkezett. Képtelen volt a kórház kiállítani az ügyeletet, ezért más kórházakból szerződéssel foglalkoztatott orvosokkal oldották meg a folyamatos működéshez szükséges ügyeletet, a közel 300 millió forintos cechet pedig az önkormányzat fizette. Így működött ez 2022 végéig. Az OKFŐ engedélyével finanszíroztathatta magát így az intézmény, 2023-ra viszont már nem igényelt pénzt a Karolina vezetése, mert nem kapott engedélyt az OKFŐ-től a bértáblán felüli finanszírozásra. A pénz február végéig tartott ki, azután bedőlt a rendszer. A polgármester így vezette le a történteket, Szondi Zita ezzel szemben azt állította, „nem látott olyan levelet”, amiben megtiltották volna a kórháznak a zsoldosorvosok foglalkoztatását. Kimondatlanul ott maradt a levegőben, hogy
Árvay István többször előhozta, hogy nem az önkormányzat a fenntartó, nem szeretnék a nyakukba venni ezt a kötelezettséget. De azt is, hogy pénzzel lehetne újraépíteni az intézményt. Olyasmi is elhangzott, hogy a szolidaritási adót – Mosonmagyaróvár 1 milliárdot fizet be – teljes egészében a Karolina Kórháznak adja az állam.
Vida István, a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület képviselője azt fejtegette, hogy alkotmánysértő a helyzet, az egészséghez való jog sérül, szanitéc-ellátóhellyé züllött a kórház és elkéstek az intézkedéssel. Valaki arra kérdezett rá, lehet-e esetleg olyan törvényjavaslatot beadni, hogy a kórház ugyanolyan feltételekkel működjön, mint régen? Lényegében ezt szeretné mindenki, a rendkívüli közmeghallgatáson az az egy pont kristályosodott ki, hogy a lakosság a 2012 előtti kórházat akarja visszakapni. Ezt szeretnék az ellátó körzethez tartozó települések elöljárói is.
Kiss Béla, Levél polgármestere azt mondta, az egész térség szeretne csatlakozni az Árvay István által említett határozathoz. „Valószínű, hogy erővel lehet embereket idehozni”, azután, mikor már látják, hogy működik, talán maguktól is jönnek – utalt arra, hogy a jogszabályok alapján az orvosok vezényelhetők és talán Győrből lehetne gyógyítókat átcsoportosítani. Juhász József, Hédervár polgármestere a prioritásokról beszélt és megpendítette, hogy a sportfellegvár Ferencváros költségvetése bőven elég lenne a Karolina Kórháznak.
Nagy István Déva várához hasonlította a helyzetet – egy téglát építünk, kettő leomlik –, de biztosította a megjelenteket, hogy mindenki azon dolgozik, hogy újra teljes spektrummal működjön a kórház. Nagy várakozás előzte meg az agrárminiszter hozzászólását, de amikor azt mondta, hogy a megoldáshoz nem más kell, mint hit, szavait harsány nevetés fogadta. Kevesellték a résztvevők a mondandóját, ami abban merült ki: „segítsenek, hogy tudjunk idehívni embereket”. Az se nyugtatta meg a kedélyeket, hogy leszögezte: „soha, semmilyen körülmények között nem merült fel a mosonmagyaróvári kórház magánkézbe adása”. Arra reagált, hogy a városban széles körben úgy tartják, nem véletlenül sorvasztják el a kórházat, magánbefektető nézte ki magának a néhány éve felújított, jól felszerelt intézményt, ahol ráadásnak adott a fizetőképes közönség is.
Miniszteri megbízottat kérnek Pintér Sándortól
A polgármester szerint Mosonmagyaróvár sok szempontból hátrányos helyzetben van – utalt a határ közelségére és a burgenlandi orvosfizetésekre –, egyben állatorvosi lova az integrációs folyamatnak. Sorsát nem lehet a megyei kórházra bízni, amelyiknek ugyancsak megvan a maga baja. Úgy véli, határozottan megfogalmazott konstrukcióra van szükség, és persze finanszírozásra, mert pénz nélkül nem lehet megoldani a helyzetet. Árvay István miniszteri megbízott kijelölését javasolja, aki majd a megállapodásnak megfelelően levezényli a kórház válságból való kilábalását.
Ami a megoldást illeti, a közmeghallgatáson nem hangzott el túl sok biztató szó az állami oldalról. A tervekről annyit vázolt Szondi Zita, hogy a szülészeten hamarosan szombaton is lesz ügyelet, sikerült megállapodni a korábban szerződéssel bedolgozó orvosokkal, és dolgoznak a vasárnapi ügyelet biztosításán is. Júniustól lehet változás a sebészeten, szeptembertől pedig az egynapos sebészet bővítését tervezik.
Az nem világos, hogy teremtődik meg a kórház orvosokkal történő feltöltésének az anyagi alapja. A NEAK képviselője azt mondta, azt finanszírozzák, amilyen tevékenységre a kórháznak engedélye van, a csökkenő teljesítményhez természetesen kevesebb pénz jár. Árvay erre megjegyezte, hogy ez nem segíti a „progresszív megoldást”, nem finanszírozza az építkezést. Hogyan finanszírozzák így új orvosok felvételét? – tette fel a kérdést. Egyébiránt pedig nincs finanszírozva a fenntartás most sem, hiszen jelenleg is tartozik a kórház az önkormányzatnak mintegy 200 millió forinttal.
Sakk, matt. Pintér Sándor következik.
