November elején átmenetileg bezárt az ország legnagyobb szállodája, a Hotel Hungária. Hány dolgozót kellett emiatt elbocsátani?
Szerencsére bőven van még szállodánk Budapesten, így mindenkinek tudunk munkát adni. Ez egy vállalható kompromisszum amellett, hogy persze kellemetlen is. A Covid alatt néhány munkatársunkat Balatonfüredre irányítottuk át, az egy nehezebb döntés volt.
A járvány alatt a dolgozók hány százalékától váltak meg?
A dolgozók mintegy 30 százalékától kényszerültünk megválni. Voltak olyanok, akik maguktól mentek el, de akadtak olyanok is, akiknek mi mondtunk fel.
Vannak visszatérők?
Sajnos nagyon kevesen.
Elég komoly bizalmi válságot éltünk át a koronavírus miatt, rengetegen kerültek utcára.
Azt gondolom, hogy a Danubius Hotels nagyon etikusan, korrektül elszámolt mindenkivel, ami nem jellemző minden piaci szereplőre. De hosszú ideig tart, amíg ezt a sokkot kiheverik a dolgozók. Az egész szakmát bizonytalanság lengi körül. Azóta egy pillanatra sem nyugodhattunk meg.
Hogyan lehet új munkaerőt szerezni?
Nagyon nehezen. A Covid miatt elképesztő csökkenés tapasztalható a felsőoktatásban vendéglátás szakra jelentkezők számában. 20–25 százalékkal kevesebben jelentkeztek szakmai főiskolára. Azt gondolják, hogy ez egy bizonytalan pálya. Minden munkakörbe nehéz embert találni, és nem csak más szállodákkal, de más iparágakkal is meg kell küzdeni.
Nem tervezik vendégmunkások alkalmazását?
Idén próbálkoztunk ezzel. Meg is állapodtunk egy céggel, hogy Vietnámból hoznak munkavállalókat Budapestre, de nem érkezett meg a felmentő sereg. Állítólag a bürokrácia útvesztőjében vesztek el, annyira nehéz az engedélyek beszerzése, hogy elakadt ez a folyamat. Októberben aztán jeleztük a cégnek, hogy egyelőre felfüggesztenénk a projektet.
Most azért baj lenne, ha megjönnének.
Nem lenne ideális, maradjunk annyiban.
Kanyarodjunk vissza a Hungáriához. A Covid alatt is bezárt, most is üres a szálloda. Nem jött szóba a végleges bezárás?
A végleges bezárás nem merült fel. Amikor szalad a szekér, akkor ez egy nagyon fontos szállodája a cégnek, ami rendkívül hatékonyan működtethető. A Hungária speciális helyzetben van. Egyrészt óriási a mérete, másrészt az a vendégkör, amelyik a Hungáriát kereste, most hiányzik, a csoportos turisták a Covid óta elmaradnak. Az is kétségtelen, hogy a szállodának van egy nagyon komoly fenntartási költsége.
Mennyibe kerülne a fenntartása most télen, és ez mennyivel lenne több a korábbi telekhez képest?
A szokásos, körülbelül 50 millió forint helyett most nagyjából 330 millió forint lenne a téli időszakra a szálloda energiaköltsége. Az üzemszünettel ennek a 75–80 százalékát tudjuk megtakarítani. Így is másfélszer annyit fizetünk egy bezárt szálloda téli fenntartásáért, mint három éve, amikor aktívan üzemeltünk.
A többi szálloda nyitva marad?
Nagyon bízunk benne. Ha ennyivel megússzuk a válságot, én boldog leszek.
A 14 szállodájukban összesen mennyivel nőtt az energiaköltség?
2019-ben a szállodáink összes közüzemi költsége nagyjából 2 milliárd forint volt, 2022-ben a várható költségünk közel 7 milliárd forint lesz.
Normál esetben az energiaköltség egy szállodánál maximum az árbevétel 4–5 százaléka. Amikor ez hirtelen 15–25 százalékra ugrik, akkor nincs mit tenni. Persze nagyban függ a szálloda profiljától, hogy mennyivel nő ez a költség. Egy üdülőszállodában például nagyon megnő a wellness miatt. Eközben küzdünk egy elképesztően magas, jelenleg 21 százalékos inflációval és élelmiszerár-növekedéssel is, mely októberben 40 százalékosra rúgott. Utóbbi ránk nagyon erősen hat, mivel nem feltétlenül az ársapkás termékek kerülnek a vendégeink asztalára. Rengeteg hírt olvastam arról, hogy a belföldi kereslet milyen jól alakult. Ez viszont leginkább a vidéki szállodáknak jelentett komolyabb bevételt. A főváros a nemzetközi utasforgalomból él, ami szépen fejlődött az utóbbi időben, de a foglaltság még mindig közel 20 százalékkal elmarad a 2019-es évtől.
A soproni Lövér Szálloda viszont, aminek a tulajdonosa a Danubius Hotels, végleg bezárt, a bérlő nem üzemelteti tovább. Mi lesz az épület sorsa? Meg lehet még menteni ezt az ikonikus szállodát?
A szálloda évek óta bérbe van adva, váratlanul ért minket a hír. Nem tudtunk mit tenni, tudomásul kell vennünk a történteket. Nem voltunk felkészülve arra, hogy ide „bevonuljunk”, ráadásul felelőtlenség is lenne most megnyitni. Biztos veszteség lenne az eredmény.
Azért lepte meg a bezárás, mert alapvetően jól ment a szállodának az elmúlt években?
Igen. A Lövér évtizedek óta nagyon népszerű szállodája az országnak. Bízom benne, hogy jövőre ez a szálloda újranyit.
A Danubiusnak van ilyen célja?
Egyelőre nincs, ez a kérdés nem aktuális. Az előző hetekben volt az átadás-átvétel, a leltározás. A téli hónapokban a kereslet nagyon alacsony, ha úgy döntünk, hogy újranyitjuk, akkor azt nem télen tesszük meg.
Ezek szerint gondolkoznak az újranyitásban.
Mérlegeljük a lehetőségeket.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a napokban bejelentette a kormány hatpontos intézkedéscsomagját a turisztikai szektorban. Sem rezsitámogatás, sem munkabér-támogatás nem szerepel benne, de a turizmusfejlesztési hozzájárulást átmenetileg elengedték. Elegendőnek tartja ezeket az intézkedéseket?
Örülünk az intézkedéscsomagnak, különös tekintettel a turisztikai hozzájárulás időszakos elengedésének. Ez segítség a talpon maradásban, a hatalmasra rúgó energiaköltségek rövid távú részbeni kompenzálásában. Hosszú távon azonban biztos, hogy nem elegendő. Fontosnak gondolom, hogy a munkabérek kapcsán is legyen támogatás, és ez a nagyvállalatok számára is rendelkezésre álljon.
A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége – amelynek ön az alelnöke – milyen segítséget kért még a kormánytól, ami egyelőre nem valósult meg?
A 24 hónapra meghosszabbított munkaidőkeret nagy segítség a munkaidő-gazdálkodásban. Ugyanakkor az első negyedévben szükség lehet még egy direkt bértámogatásra is, hogy szektorszinten minél nagyobb arányban tudjuk megtartani a munkaerőt. Ez hosszú évekre meghatározhatja a szakma jövőjét.
Milyen az érdekérvényesítő képessége a szövetségnek? Kivel tárgyalnak?
Folyamatosan zajlanak az egyeztetések a Magyar Turisztikai Ügynökséggel és egyéb kormányzati döntéshozókkal, Flesch Tamás tiszteletbeli elnök például többször is egyeztetett Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterrel a szakma érdekeit képviselve.
Van olyan szállodalánc, ahol a válság ellenére folyamatosan komoly felújításokat végeznek, a Hunguest Hotels szállodáit 18 milliárdnyi állami támogatásból renoválják. Ez mekkora versenyhátrányt jelent?
Ezt nem lehet számszerűsíteni, és én nem is ezzel foglalkozom. Jól állunk a piaci versenyben úgy, hogy a felújításokat 100 százalékban magunk finanszírozzuk: az elért nyereségünkből – kiegészítve banki forrásokkal.
Nem tartja igazságtalannak, hogy a Hunguest Hotels 14 szállodája kap pénzt felújítási támogatásra, míg a Danubius egyre sem? Miközben mindkét cég magyar munkavállalókat foglalkoztat, még akkor is, ha a Danubiusnak nem magyar a tulajdonosa. Vagy nem pályáznak a támogatásokra?
Ez számunkra nem igazságtalanság vagy igazságosság kérdése, ez a helyzet. Mindig is úgy tervezünk, hogy a saját erőforrásainkat próbáljuk hatékonyan felhasználni. Volt egyébként, hogy évekkel ezelőtt nyertünk pályázaton pénzeket.
A szállodafejlesztési pénzekre nem pályáztak?
Nem.
Miért nem? 83 milliárd forintot osztottak ki vissza nem térítendő támogatásként. (Az összeg vidéki szállodáknak járt, a Danubius Hotels a 11 fővárosi mellett két balatonfüredi és hévízi, egy-egy győri, sárvári és bükfürdői szállodát üzemeltet – a szerk.)
Ez volt a menedzsment döntése.
Nem csak a pályázati pénzek kerülik el a Danubius Hotelst, úgy néz ki, hogy még egy új adó is nehezíti az életüket. Karácsony Gergelyék ugyanis bevezetik a Tiborcz-adót a Margitszigeten, ahol az egyik szállodájuk működik. A Fővárosi Közgyűlés január elsejétől 1 százalékos adót vet ki az egymilliárd forint értéket meghaladó magán-luxusingatlanok után.
Nem tudom, hogy pontosan mi történik a Margitszigeten. Egyelőre abból tudok kiindulni, amit Karácsony Gergely mondott, idézem: „az 1 százalékos effektív adómérték azoknak, akik a vagyonukat tisztességesen szerezték meg, nem jelent érdemi terhet, akik pedig oligarchaként, a társadalom erkölcsi érzékét sértve halmoztak fel ingatlanvagyont, aligha jelent igazságtalanságot a közteherviselésbe való fokozottabb bevonás.” Mi egyértelműen nem tartozunk az utóbbi kategóriába.
Értjük azt, hogy jogilag a fővárosnak csak itt van lehetősége ezt az adót kivetni, de nem gondolnám, hogy ennek mi vagyunk a célcsoportja, a leírás alapján nem ismerek magunkra.
A Danubius Hotels idén ünnepelte 50. születésnapját, fél évszázada vagyunk meghatározó szereplői a szférának. Egyelőre várjuk a részleteket a jogszabállyal kapcsolatban, de megismétlem, nem hiszem, hogy nekünk kellene a célkeresztben lennünk.
Egyelőre akkor nem tették félre a pénzt a Tiborcz-adóra.
Nem. Szomorú, hogy pont minket, szállodaipari szereplőket sújtana ez az adó, akik rendesen megszenvedték az elmúlt éveket.
Brutális infláció ide vagy oda, azért szilveszterre megtelnek a hazai szállodák. Minek köszönhető ez? Van köze ahhoz, hogy a kormány lerövidítette a SZÉP-kártyák kedvezményes felhasználási idejét, vagy ez inkább egy utolsó roham a válság előtt?
Ilyenkor szinte mindig megtelnek a szállodák, nem gondolom, hogy ennek a SZÉP-kártyához köze lenne. Azt sem érzem, hogy ez egy utolsó nagy nekilódulás lenne. Amikor az orosz–ukrán háború februárban kitört, mindenki arra számított, hogy ez egy komoly visszatartó erő lesz. Rövid távon meg is torpant a foglalások száma, de hamar újabb fellendülés kezdődött. Ki érti ezt? Az tény, hogy ma sajnos Magyarországon nem az átlagbérből élők azok, akik szállodába járnak szilveszterezni. Nagyjából a lakosság 10 százaléka teheti meg ezt, akiknek a fogyasztói kosarában az élelmiszer és a rezsiköltség jóval kisebb részarányt képvisel, így sokkal ellenállóbbak az ilyen inflációs hatással szemben. Kevésbé kényszerülnek arra, hogy újragondolják a költségüket. Persze ez nem téveszthet meg senkit, elképzelhető, hogy ez a fogyasztói magatartás átfordul.
Vannak is már erre utaló jelek?
Vidéken érezhető azokban a szállodákban, amelyek kizárólag belföldi vendégekre támaszkodnak.
Baldauf Csaba, a szállodaszövetség elnöke a 24.hu-nak adott interjújában nyáron azt mondta, úgy gondolja, hogy inkább a belföldi turizmust veti vissza a válság. Ezek szerint egyetért ezzel.
A növekvő infláció egy globális trend, de azért nem ekkora mértékű, mint itthon. A forint romlása miatt pedig a nemzetközi utasforgalomban most olcsóbbak vagyunk, mint eddig.
Az kijelenthető, hogy jót tesz a magyar idegenforgalomnak a gyenge forint?
A külföldi vendégek szempontjából tűnhet olcsóbbnak Magyarország, és ez hozhat valamit a konyhára, de hangsúlyozom, csakis rövid távon. Ugyanis a költségeink egyre nagyobb része is euróban jelentkezik, a forint kiszámíthatatlansága miatt egyre több partnerünk áraz euróban.
Egyáltalán nem gondolom, hogy nekünk a gyenge forintra és az »árérzékeny« fogyasztókra kellene építenünk az idegenforgalmunkat.
Az MTÜ és a szállodások is a minőségi turizmus irányába történő elmozdulásért dolgoznak. Ettől persze még szívesen látjuk azokat a turistákat is, akik beérik az egyszerűbb szolgáltatásokkal.
Átlagosan mennyivel emelték az árakat?
Az átlag semmit nem mond, nem lehet egy novemberi hétköznapot összehasonlítani egy Forma-1-es hétvégével. De volt olyan nyári hétvége, amikor egyes szállodákban 30–40 százalékkal meghaladták az árak az előző évit. Budapest, sajnos, továbbra is egy alulértékelt úti cél. Európa egyik legtöbb szolgáltatását nyújtja, mégsem járunk az élen. Szeretnénk, hogy ez a gyönyörű város elfoglalja a megérdemelt helyét. És persze nem Párizzsal vagy Londonnal kellene versenyeznünk átlagárakban, de ahhoz képest, ahol tartunk, van növekedési lehetőség. Emelni kell az árakat.
