Hogy szegény kuvik hogyan lett „halálmadár”, azt már az iskolában megtanultuk. A halálos beteg mellett sokáig virrasztottak, az ablak fényére odagyűltek az éjszakai rovarok, azokra meg jött a bagoly, és persze ott kuvikolt a haldoklónak. Az azonban fel sem merült bennem gyerekként, hogy vajon más ablakok miért nem voltak világosak? Nos, azért nem, mert a világítás nem volt olcsó. A faggyúval is takarékoskodni kellett, a méhviasz gyertyával pedig pláne. Az, hogy az utcát is kivilágítsák egy faluban, az évezredeken keresztül szinte elképzelhetetlen volt.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 1](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_86048.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 2](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_55585.jpg)
Az emberek amúgy se nagyon közlekedtek éjjel. Aki mégis, az gyanús volt: vagy valami züllött alak lehetett, esetleg betörő, tolvaj, titkos szerető, de mindenképpen rosszban sántikált. A városok kapuit a középkorban még bezárták, kései utazók se érkezhettek ilyenkor. Az utcákon csak az éjjeliőr (németül Wächter, magyarosan bakter) járt.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 3](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_19509.jpg)
Azután, ahogy néhány száz évvel ezelőtt a városok túlnyúltak térben a városfalakon, úgy nyúltak túl időben a nappalok határain is. Igaz, akinek éjszaka dolga volt, az sokáig kénytelen volt maga világítani vagy fáklyavivőt fogadni, mert hát minek néhány ember kedvéért fénybe borítani az egész települést. (Ahogy a régi bölcsesség tartja: „nem kell bevonni az egész Földet bőrrel, elég csak a cipőnk talpát”.)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 4](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_86634.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 5](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_94526.jpg)
Persze azért a közvilágítás nyomokban igen hamar megjelent. Már az ókori nagyvárosokban is előfordult, hogy egyes fontos vagy veszélyes pontokat – például hidakat, kapukat – fáklyákkal jelöltek éjszaka. Londonban és Párizsban pedig már az 1500-as években általánossá vált, hogy az útkereszteződéseket megvilágították. Ezzel párhuzamosan a technológia is fejlődésnek indult: a serpenyőkben égő szurkot és a fáklyákat üvegablakos olajlámpások váltották fel, melyek idővel önálló póznákra kerültek a házfalakról. A lámpavasak elterjedését mutatja, hogy a francia forradalom idején már rendre ezekre akasztották fel az arisztokratákat.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 6](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_197823.jpg)
Ekkoriban, az 1700-as évek végén már Pesten és Budán is égtek az olajlámpák az utcákon. Feltéve, hogy nem volt épp telihold. Olyankor ugyanis takarékosságból nem gyújtották meg azokat.
Világítógáz a gázgyárból
Az igazi áttörést aztán a gázlámpák 19. századi elterjedése jelentette, melyek már egységes rendszerben, egész városrészeket tudtak megvilágítani. Ha ma azt mondjuk „kandeláber”, a legtöbbünknek egy ilyen szép, régi, kovácsoltvas oszlopon ragyogó gázlámpa jut az eszébe. Pedig maga a szó egyszerűen díszes gyertya- vagy lámpatartót jelent, mely akár egy szobában is állhat. Sőt már az olajlámpások egy része is kandeláberben égett.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 7](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_74419.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 8](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_60336.jpg)
A gázlámpákban sem földgáz világított, annak a biztonságos kitermelése és használata csak jóval később vált általánossá. Ezekben még úgynevezett városi vagy világítógáz égett, amit kőszénből (esetleg kőolajból vagy fából) állítottak elő a gázgyárakban. A huszadik század derekán még a nagyvárosok látképének meghatározó elemei voltak a hatalmas, úgynevezett teleszkópos gáztárolók vázai.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 9](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_74125.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 10](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_32801.jpg)
Magyarországon talán az óbudai volt a legismertebb gázgyár, melynek műemléképületei ma is megtekinthetők. A rendszer egyik különleges eleme a közeli Fő téren álló kis bódé, mely jelenleg apró kávézóként működik. Eredetileg gázátadó állomás volt: a csővezetéken érkező gáz nyomását egyenlítette ki és továbbította az utcai lámpákba (majd idővel a háztartásokba is). Egészen 1969-ig működött, a gázgyár pedig annál is tovább: még a nyolcvanas években is gyártott „légszeszt”. Igaz, azt akkor már nem világításra, hanem a földgáz pótlására használták.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 11](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_67345.jpg)
Hiába volt azonban korszerű, egész várost behálózó technológia a gázlámpák rendszere, kézi munkára itt is szükség volt. A kandeláberekben égő gázlángot ugyanúgy lámpagyújtogatók gyújtották meg, mint korábban az olajlámpásokét.
A fény mint látványosság
Temesvár utcáit 1884-ben világították ki elektromos izzókkal. Nem csak Magyarországon, hanem az egész kontinensen ez volt az első város, ahol váltóáramú, központi világítási rendszer működött. A mai országhatáron belül Mátészalka volt az úttörő (1888), Budapesten csak néhány évvel később kezdett elterjedni a villanyvilágítás. Igaz, kósza próbálkozások már korábban is voltak, például a Ganz Művek annyi áramot termelt, hogy a gyár előtt futó utcát már 1878-tól azzal világította ki. Az elektromos világítás önmagában is látványosság volt. Jóval nagyobb ereje volt minden korábbi megoldásnál, szabályozhatóbb, irányíthatóbb és biztonságosabb volt elődeinél.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 12](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_32590.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 13](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_113171.jpg)
Az igazi „nagyvárosi fényeket” nem is annyira a közvilágítás, mint inkább a világító hirdetések jelentették. Ezek közül legismertebbek a neonok, melyeknek mára valódi kultusza alakult ki és a Fortepan cikksorozatában is többször előkerült már a téma. Hiszen ma is előfordul, hogy rekonstruálnak egy korábban eltűnt feliratot, a budapesti „neonmúzeum” megvalósítását pedig régóta tervezgetik.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 14](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_208458.jpg)
A villanyfényt azonban nem csak direkt hirdetésre, hanem díszkivilágításra is lehetett használni, mely közvetve tulajdonképpen szintén hirdetett valamit. Igaz, már a villanyvilágítás elterjedése előtt is voltak díszkivilágított események. A Földművelésügyi Minisztérium és a Kúria ablakaiba például gyertyákat és mécseseket tettek, a balusztrádra lampionokat, 400 égőből pedig a koronás középcímert rakták ki, mikor Vilmos császár Budapestre látogatott 1897-ben. A walesi herceg budapesti látogatásakor viszont már 1873-ban is ívfénylámpák adtak díszkivilágítást.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 15](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_23984.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 16](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_212296.jpg)
Az első igazán profi elektromos díszkivilágítást 1928-ban kattintották fel a Szent István-hét alkalmából a Halászbástyán és a Mátyás templomon. Nem véletlenül ezeken a helyeken, hiszen megrendelője Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala volt. Vagyis a ragyogó fények célja már több mint nyolcvan évvel ezelőtt is a turisták elkápráztatása volt. Ezeket követte a két világháború között több Duna-menti látványosság, így a Lánchíd és az Országház is.
Ez akkor még nagyon szokatlan volt. 1936-ban például egy Kossuth téren posztoló rendőr kihívta a tűzoltókat a „füstölgő” Parlamenthez, de kiderült, hogy csak a forró reflektorok párologtatták el az esővizet a kupolánál.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 17](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_136261.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 18](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_539.jpg)
Kölcsönvilágítás a sporttelepről
A díszkivilágítás rengeteget fejlődött, változott a huszadik század folyamán. Egy részét persze nehezen adják vissza a régi fotók, hiszen volt idő, amikor a fehér, máskor a sárgásabb színhőmérsékletű fények voltak divatosak. Van azonban, ami jól látható, hogy mire és hogyan irányították a fényt. Egy időben szinte mindenhol a „fényár” volt a népszerű, amelynek célja, hogy egyszerűen láthatóvá tegye az adott épületet vagy szobrot, míg máshol a romantikus, holdfényszerű derengést igyekeztek elérni. Volt, hogy egy épületnek csak egyes részeit emelték ki fénnyel. Ilyenek voltak például sokáig az Országház árkádjai és kupolája, vagy épp a Lánchíd kontúrjai a két világháború között, mely legpompásabban az Eucharisztikus Világkongresszus idején (1938) ragyogott a város több kiemelt pontjával együtt.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 19](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_131875.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 20](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_28335.jpg)
A Lánchíd díszkivilágítása később is igen furcsán sikeredett. Központi döntés született ugyanis arról, hogy rohammunkában meg kell oldani azt 1970. április 4-re. Április 4. volt a Magyar Népköztársaság egyik fő állami ünnepe, minden valamire való átadást ehhez igazítottak. A kivitelezők jobb híján kereskedelemben kapható kültéri lámpákat szereltek fel rá végig. Szépen világított az ünnepségen, de a szerelők előre tudták azt, ami be is következett: két évvel később az egész rekonstrukcióra szorult.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 21](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_15928.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 22](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_54976.jpg)
Ma már talán természetesnek vesszük, hogy a legtöbb Duna-hídnak van díszkivilágítása, de ez nem olyan régóta van így. A Lánchíd kivételével valamennyi csak a 21. században kapott díszfényt. Igaz, egykor a Margit hídra is terveztek a hetvenes években díszkivilágítást, ami részben el is készült, de azt végül soha nem kapcsolták fel.
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 23](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_130311.jpg)
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 24](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_119009.jpg)
A díszkivilágítás ugyanis nem volt olcsó mulatság (ma sem az). Igyekeztek is takarékoskodni vele a szocializmus évtizedeiben. A Fővárosi Tanács rendeletet hozott 1973-ban, hogy nyáron minden nap éjfélig, télen pedig csak hétvégeken szabad kivilágítani a főbb épületeket. 1979-től már csak a nyári hétvégéken éghettek a lámpák – hiába, a turistaidény számított. Az egyetlen kivételt Lenin szobra jelentette: azt minden éjjel ki kellett világítani!
![Teliholdkor minek égjenek az utcai lámpák? – Eleink is takarékoskodtak a közvilágítással 25](https://s.24.hu/app/uploads/2022/09/fortepan_115359.jpg)
Persze a díszkivilágítással máshogy is lehetett takarékoskodni. A sportpályákon például nem kell mindig a reflektor – gondolták az 1848-as forradalom centenáriumi ünnepségének szervezői. Áthozták hát azokat az Elektromos Művek Latorcai utcai sporttelepéről a Kossuth térre, a második világháború után frissen restaurált Kossuth-emlékmű megvilágítására. Az ünnepségek után pedig szépen visszavitték a lámpákat a sporttelepre. Két évvel később, 1950-ben azután az emlékművet is lebontották „pesszimista hangvétele” miatt, de a tér szobrainak sorsa már egy másik történet.
A linkelt cikkeken kívül a BDK Budapesti Dísz- És Közvilágítási Kft. honlapján található információkat, valamint Halmos Ferenc (főszerk.): Pannon Enciklopédia. A magyarság kézikönyve (Pannon Könyvkiadó, Budapest, 1993), illetve Zsuppán András (szerk.): A Nemzet Főtere – a Kossuth tér története (Országház Könyvkiadó, Budapest, 2020) című köteteit használtuk fel a cikk elkészültéhez.
Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/kozvilagitas
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!