A balatoni bringakörúton nagy hiátus mutatkozik még mindig, ugyanis a csöppnyi, északi parti Balatonrendesen csak az idén fogják befejezni a tavat megkerülő bicikliutat. Így is ment körbe a médiában a nagy hír, hogy elkezdik építeni az utolsó hiányzó szakaszt, bár ebben azért van némi túlzás, hiszen a déli parton a települések utcahálózatán, nem pedig egy önálló bringaúton tekerhetnek a tókerülők. Mindenesetre dübörög az építkezés, ottjártunkkor – július elején – már a murvás alap és a padka is kész volt.
Balatonrendesen azonban nemcsak a kerékpárút hiányzik: jelenleg nincs polgármestere. Lenner István 2021. július 14-én, azaz lassan már egy éve lemondott a posztjáról. Úgy tudjuk, családja és vállalkozása mellett társadalmi megbízatásban látta el a polgármesteri teendőket, de ez így már sok volt neki, belefáradt a melóba. Úgyhogy már tavaly ősszel időközi választást kellett volna kiírni, de a járványhelyzet miatti veszélyhelyzetre hivatkozva ezt egészen mostanáig halogatták. Mostanáig az alpolgármester, Schöck Ferencné látta el a faluvezetői feladatokat. Abból pedig volt bőven, bizonyos helyi ügyek még az országos sajtóban és a parlamenti választási kampányban is felbukkantak.
Ebben a cikkben megkíséreljük bemutatni a legnagyobb port kavaró eseteket, beleszőve azt is, mit gondol ezekről a július 10-én esedékes választás két polgármesterjelöltje, Epres Róbert és Sápi László. Az eligazodásban a helyi érdek- és természetvédő egylet, a Balatonrendesi Természetbarátok Egyesülete (BRTE) is segítségünkre volt.
A csónakkikötő ügye
Generációról generációra öröklődött a csónakkikötő szeretete a rendesiekben és az itt nyaralókban: ápolták, szépítették a földnyelv mentén lévő kis mélyedést, amit a nádtengerbe vágott szűk csatorna köt össze a nyílt vízzel. Meg kell említeni, Rendes hiába tóparti település, méretes védett nádas és egy lápi égererdő vágja el a nyílt víztől, így a helyiek a második világháború előtt még itt fürödtek a kis kikötőben (aztán az ide ledobott bombák miatt ez már nem volt biztonságos), vagy átbattyogtak a Kővágóörshöz tartozó Pálköve kedves kis strandjára.
A kikötőhöz vezető út önkormányzati tulajdon, az azt övező telkek magánkézben vannak. A bekötő úttól keletre terül el az a több mint 15 ezer négyzetméteres telek, amit Lengyel Péter vásárolt meg 2019 októberében. Lengyel aztán több irányból indult meg: egyfelől apránként átvette a Balatonrendesi Vízisport és Természetvédelmi Egyesület (BVTE) felett a kontrollt,
Amikor egy tavaly augusztusi, eredménytelen felszólítás után kitették a partra az addig évek óta ott horgonyzó pecás csónakokat, Fáy-Siebenbürgen Róbert és társai odamentek ellenállni: „nagyon fel voltunk háborodva, és eldöntöttük, hogy mi is csinálunk egy egyesületet”, ami mára a támogatókkal együtt százfősre duzzadt. „Amíg élt ez az úriember, addig garázdálkodott itt. Azért mondom, hogy garázdálkodott, mert nem tisztelte senkinek a tulajdonát, az önkormányzatét sem” – fogalmazott a 24.hu-nak a BRTE elnökhelyettese, Gelencsér Éva. Azért fogalmazott múlt időben, mert Lengyel pár hónappal ezelőtt meghalt.
Fáy-Siebenbürgen és Gelencsér azt mesélték, a kikötőt átvevő egyesületben Lengyel volt a főnök. Szerintük a következő volt a lengyeli ötlet: „Az volt a terve, hogy megveszi a telket, arra házakat épít, a házakat pedig kikötőhellyel együtt adja el, ami nagy biznisz.” Eközben tehát lezáratta a kikötőhöz vezető utat egy kerítéssel, valamint kamera is került az egyik oszlopra (bár egy tábla tanúsága szerint csupán az illegális szemetelést figyeli), és Fáy-Siebenbürgenék szerint biztonsági őrök is védték a területet. A BRTE honlapja így fogalmaz a fél évvel ezelőtti állapotokról:
Az út állapota 2021. december 3-án 07.05-kor: kerítéssel elzárt.
Az út állapota 2021. december 6-án reggel: kerítéssel elzárt.
Az út állapota 2022. január 04-én reggel: kerítéssel elzárt.
További látható intézkedés az út szabaddá tételére NEM történt, az Önkormányzat – mint már oly sokszor – csak hallgat, semmibe véve a helyi lakosok kinyilvánított szándékát…
Az önkormányzat hosszú hallgatás és halogatás után végül birtokvédelmi eljárást indított, mire Lengyelék a kerítést lebontották, és közvetlenül a kikötő elé telepítették. Ez azért érthetetlen, mert a papírok szerint is egy önkormányzati tulajdonú útról van szó. Mindenesetre július 6-án – ottjártunkkor – még mindig peckesen állt a kerítés. A helyiek információi szerint Lengyel halála után a közelben lakó Daróczi Attila lett az elnök, akinek édesapja korábban már vezette egyszer az egyesületet. Személyesen is kerestük őket, elérhetőséget nem találtunk hozzájuk, viszont egy Népszabadság-cikkben nyomukat leltük. Fáy-Siebenbürgenék azt állítják, a BVTE-be sokan amúgy azért léptek be, hogy csónakhelyet szerezzenek maguknak. A konkurens BRTE szerint Lengyelék fákat is kivágtak, feltöltést is végeztek az elkerített kikötői területen, a nádas is sérülhetett. Emiatt megkerestük a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot és a környezetvédelmi hatóságot, a Veszprém Megyei Kormányhivatalt is, de cikkünk megjelenéséig csak az utóbbi válaszolt:
Az elvégzett munkálatok az engedélyekben meghatározott módon zajlottak. A megközelítést lehetővé tevő út lezárásával kapcsolatban a kormányhivatal sem információval, sem hatáskörrel nem rendelkezik.
Lengyellel próbáltak egyezkedni, de szerintük rendre kiabálós, fenyegetőzős vita lett a vége. Fáy-Siebenbürgen úgy fogalmazott, „ha itt egy tökös önkormányzat lenne, akkor ezeket már rég le kellett volna szedetnie” – mutat a bejárást tiltó, a kerítésen lógó táblákra. Ha már önkormányzat, mit mond a két jelölt? Sápi László szerint a kikötő ügye meg fog oldódni, arról pedig nem akart nyilatkozni, szerinte ki hibázott. Hozzátette, „a nemtörődömség miatt úszott el szerintem a kikötő”, valamint „oda lehetett volna csapni az asztalra” a faluvezetés részéről. Sápi megjegyezte, aki lezárta az utat, már meghalt, az utat azóta megnyitották, folyamatban van a birtokvédelmi határozat végrehajtása is.
Epres Róbert azt kérdezte: „Azt nem tudom, miért nem az önkormányzat menedzselte az egész projektet, miért merült fel, hogy egy egyesület kezd el csónakkikötőt építeni?” Szerinte vissza kell szereznie az önkormányzatnak a kontrollt, illetve az építési szabályzatban meghatározni, mit lehet a környékére építeni. Elmondta még, a mederhasználati szerződés sincs kőbe vésve, jogilag meg fogják vizsgálni az eddig kiadott engedélyeket, ha ő nyer vasárnap.
A bánya
Mint megtudtuk, egészen pontosan permi homokkövet bányásznak évek óta Balatonrendes tetején. A bánya alulról, a faluból nem látszik, az erdő eltakarja, ellenben a bányát üzemeltető Mészkő-Polgár Kft. 2026 legvégéig folytathatja itt a kitermelést. Utána viszont építési hulladékkal, azaz sittel tervezték feltölteni a bányagödröt, amit négy évtizeden keresztül hordtak volna oda. Az aggódó helyiek szerint azonban ezt nem akarták átválogatni, simán belekerülhetett volna olyan veszélyes hulladék, mint a mérgező azbeszt. Az ügy akkorára dagadt, hogy kampánytéma is lett tavasszal, és az itt élők szerint Navracsics Tibor, a térség azóta megválasztott fideszes képviselője azért kaphatott ki helyben, Balatonrendesen, mert nem kezelte elég gyorsan az akut problémát.
Mindenesetre Navracsics ígéretet tett fél éve, hogy garantálja, nem fogják sittel feltölteni a bányaudvart. „Csak aki a felső részen lakik, az bányaellenes” – magyarázta Sápi László polgármesterjelölt a helyzetet. Szerinte lehetne a Mészkő-Polgárral olyan együttműködése a falunak, ami jó minden félnek. „Le kell ülni velük, hogy mindenkinek jó legyen, az út lezárása nem jó megoldás” – számolt le a radikális megoldásokkal Sápi. A sittel való feltöltést nem tartja ördögtől valónak, így fogalmazott: „Mivel töltsük fel? Termőfölddel, szeméttel?” Szerinte nem is kéne amúgy feltölteni, több pénzt hozhatna rendezvényhelyszínként.
„A szeméttel való feltöltés mindenképp megakadályozandó” – mondta lapunknak Epres Róbert. Szerinte a bányászathoz hozzá kell szokni, már csak azért is, mert „ez olyan nyersanyagkincs, aminek a kibányászását nem lehet 100 százalékban megtiltani”. Ő azt emelte ki, hogy a Bányász utca telekkönyvileg a bányacégé, bár közforgalom számára megnyitott útnak minősül. Mindenesetre szabályozni kellene itt a teherautók közlekedését, és megszerezni a kontrollt az út felett.
Epres vs. Sápi
Indulásuk körülményeiről és a terveikről is kérdeztük a jelölteket. A megbízásos jogviszonyban több település, köztük Balatonrendes főépítészi pozícióját is betöltő (saját tervező vállalkozást is működtető) Epres Róbert elmondta, egy ideje gondolkodott a településvezetői poszton, a BRTE-től érkezett buzdítás megerősítette, hogy elinduljon a választáson.
Epres társadalmi munkában látná el a polgármesteri tisztséget, mivel van vállalkozása, amiből él, „ha van megfelelő hivatali apparátus, márpedig van, akkor egy polgármesternek nem kell manuálisan vezetni egy falut, hanem egyszerűen utasításokat kell kiadni, és ezeket számon kérni” – vallotta. Húsz éve él Rendesen a családjával, látta, ahogy szerinte rosszul sáfárkodnak az előző faluvezetések a település adottságaival. Mint főépítészt, zavarja, hogy megindult 2018 környékén egy folyamat, egyre több a betelepülő, „a budapesti agglomerációra hajazó történetek kezdődtek meg”. A 2006-os építési szabályzatot emiatt újjal váltaná fel.
Felülvizsgálná a közterületi rendet is, hisz a Fő utcában mindenhol építkezések anyagkupacai és parkoló autók csúfítják el a településképet. Márpedig vallja: „ezek azok a finom részletek, amiktől egy település falusias képet tud nyújtani”. Rossz a község infrastruktúrája is, költeni kéne az úthálózatra, a 71-es főútra zebra kéne (a mostani faluvezetés már beadott e célra egy pályázatot, úgy tudja). „Ahhoz képest, milyen kicsi a település, sok az ellentét, nem kéne pártoskodni” – nevezte meg a következő problémát. Szerinte helyre kell tenni ezeket az ellentéteket, fórumokkal, konszenzusokkal, egymás meghallgatásával, ugyanis „hiszek abban, hogy nem erőből kell politizálni, még helyben sem”.
Sápi László a hetvenes évek óta nyaralt Rendesen, majd ideköltözött a családjával. Hitvallása, hogy „a világ közepe Balatonrendes; ez egy nyugodt környék, és ha az ember pörög negyven évig, úgy érzi, kicsit visszalazul itt”. A lemondott Lenner polgármester amúgy jóbarátja, ő is nógatta, hogy induljon el a posztért, de sok más ember is mondta Sápinak, jó lenne a pozícióra, „meg a hátszél is sokat számít, a szekeret, ha tolják többen, magasabb szintről”. Hogy kik azok a magasabb szinten lévő személyek, nem tudtuk meg. Még sose volt közéleti tisztségre választott tag, de azt mondja,
beugrom a mélyvízbe, nem félek a kihívásoktól, minden versenyen elindultam eddig is, a jeges vízbe is bemegyek, nem riadok vissza, a kihívás előrébb visz.
Epreshez hasonló amúgy a programja, például ő is azt állítja, „kétfelé van szakadva a község, mint az ország”, ezt kell elsősorban megoldani, hogy ne legyen széthúzás. Kérdeztünk konkrét terveket is, de Sápi László rejtélyes maradt: „Tudok egy-két olyan dolgot csinálni, ami sok embernek nem fog tetszeni, utána viszont mindenki bólogatni fog.” Annyit kihúztunk a jelöltből, hogy két zebrát és forgalomlassító középszigetet is rakatna a főútra.
A két jelöltnek amúgy semleges a véleménye a másikról, úgy tűnik, a puszta köszönőviszonyon túl nincs más kapcsolatuk. Egy véletlen folytán sikerült amúgy egy juniálison összefutniuk, ahol mindkét jelölt spontán elmondta a programját a megjelent helyieknek. Sápi azért annyit elmondott nekünk később, Epres szerinte azt írta a szórólapján, hogy változtatna a hész-en, mert eddig rossz irányba mentek a dolgok, de közben meg ő a főépítész jó ideje. Sápi Lászlót végül megkérdeztük, mit üzen a választóinak:
Hogy előrébb menjünk, ne hátra.
