Szalay-Bobrovniczky Kristóf, az Orbán-kormány új honvédelmi minisztere volt a vendége hétfőn a Mathias Corvinus Collegium (MCC) előadássorozatának. A kormányzat kedvenc tehetséggondozó intézménye júniusban indította el a kabinet új tagjai számára a kötetlenebb hangvételű, nyilvános fellépéseket. A kollégium közönsége előtt először Csák János kulturális és innovációs miniszter, majd Nagy Márton szerepelt. A gazdaságfejlesztési tárca vezetője a múlt héten komoly helyzetelemzéssel rukkolt ki, a sajtónyilvános eseményen a kormányzat szokásos kincstári optimizmusa helyett egy jelentősebb inflációt és egy elkerülhetetlenül közelgő recessziót magában foglaló jövőképet festett fel, és arról is beszélt, hogy nem támogatja, hogy az infláció ütemével nőjenek a bérek.
A honvédelmi miniszter hétfőn egy kicsit hazai pályán is érezhette magát a budai Hotel Flamencóban – amelyet hosszútávra főhadiszállásnak bérelt ki a Danubius Hotelstől a kollégium, amely a Gellérthegyen új központot kap a Munkásőrség volt épülete helyett –, ugyanis politikai karrierje során nemcsak londoni nagykövet, Heti Válasz kiadóigazgatója és csehországi repülőgépgyár-tulajdonos volt már, hanem MCC-s kuratóriumi tag is. Bár, mint mondta, az ő idejében az intézményben még nem indult el ez a mostani lélegzetelállító növekedés.
A meghirdetett program szerint Szalay-Bobrovniczky a múlt héti NATO-csúcson szerzett tapasztalatairól számolt volna be, a madridi találkozóról azonban végül nem tudhatott meg kulisszatitkokat a közönség. Helyette gyorsan előkerültek a kormányzati kommunikáció háborús elemei. A miniszter saját feladatait is ezekkel határozta meg. A legfontosabb dolga ugyanis az lesz, hogy „a háború, ami a szomszédban dúl, az ott is maradjon”, mert „ez nem a mi háborúnk”,
Magyarország nem fog idegen érdekekért vérezni.
Sőt, többször hangoztatta azt is, hogy a katonai szövetségben, amelynek csúcstalálkozóján először volt ott az 52 éves politikus, „mi magyarok vagyunk az egyetlenek, akik józan emberként a békét akarják”, vagy „ha nem is egyedül, de legalábbis kisebbségben vagyunk ezzel a véleménnyel”.
A miniszter egyfajta háborús logikai elemzéssel vezette le, hogy a magyarok végülis „kinek az oldalán állnak” ebben a biztonságérzetünket alapvetően meghatározó konfliktusban. Európában évtizedek óta nem fordult elő, hogy egy állam egy másik szuverén állam ellen háborút indított, ami aztán ellenállt a támadásnak. Ez a megtámadott-agresszor felállás kijelöli Magyarország helyzetét, mert egy ilyen helyzetben az agresszort nyilvánvalóan nem támogathatjuk. Ennél empatikusabb vagy elítélőbb megfogalmazások azonban nem nagyon hangzottak el a megtámadott, illetve az agresszor bemutatására.
Szalay-Bobrovniczky segédábrákkal mutatta be a közönségnek, hogy az oroszok hibás villámháborús elképzelésekkel indultak neki Ukrajna elfoglalásának, ám az időközben módosított stratégiával az utóbbi napokban már sikereket tudtak elérni. Mint mondta, Luhanszkban és Donyeckben az oroszok azt csinálják, amihez a legjobban értenek, nehéz tüzérségi tűz alatt tartják az ukránokat. Az „ukránok egy halálzsákba szorultak”, és elképesztő emberveszteségeket szenvedtek, ezért gyorsan ki is vonták a maradék csapataikat a térségből.
A miniszter szerint most egy újratervezési szakasz állt be mindkét félnél a konfliktusban.
Azonban, mint mondta, az alaptényezők az oroszoknak kedveznek, mert míg az ő hadseregük az eredeti 100-120 ezer főből 10 ezer embert vesztett, és a számítások szerint ennek a háromszorosa lehet a sebesült, az ukránok 80 ezres hadra fogható katonája közül már 20-25 ezren haltak meg, és itt is háromszoros sebesültszámmal lehet kalkulálni.
– Nem véletlenül jöttek ki a halálzsákból, mert lassan nem lesz ember, aki működteti a nyugati technikát – mondta a miniszter, hozzátéve, hogy az oroszoknál a háború társadalmi támogatottsága is sokkal nagyobb, 80-90 százalékos. Az ukránok ugyanis természetesen nem akarnak területeket átadni, de mint kifejtette, háborúzni egyre kevesebben akarnak.
A megtámadott szempontjából elég borús, egyre nehezebb az összkép
– szögezte le újra a miniszter, hozzátéve, hogy Madridban a NATO-csúcson kimondták, hogy a legnagyobb veszély keletről fenyegeti szövetséget. Moszkva és az illegális migráció szükségessé teszi, hogy a keleti határra növekvő számú csapatokat telepítsenek.
Magyarország szempontjából azt tartotta a legfontosabbnak, hogy az ország már néhány évvel ezelőtt elkezdte a százmilliárdokban mérhető haderőreformot, amit a mostani helyzetben már nem lehetne megtenni. A vetítőn is bemutatta a Leopard harckocsik, a Lynx páncélosok és az Airbus helikopterek képeit, és arról beszélt, hogy az ország 2023-ra, egy évvel a korábban meghatározott dátum előtt eléri 2 százalékos GDP-arányos védelmi kiadási szintet, „amit a világ lát, és el is ismer”. Ám a miniszter szerint az is lehet, hogy ezt a százalékos arányt a körülöttünk zajló folyamotok miatt még növelni is kell majd.
Különösen azért, mert a NATO-ban „senki nem beszél arról, hogy a dolgok rosszra is fordulhatnak”, Magyarországnak viszont erre is készen kell állnia. Hogy mi lenne a jelenleginél is rosszabb verzió, azt nem fejtette ki, de mint mondta, fel kell gyorsítani a haderőfejlesztést, a hagyományos orosz technológia leváltását a nyugati technológiákra.
A miniszter szerint a létszámproblémák miatt könnyíteni kell a tartalékosok kiképzésének kereteit, hogy például a diákok akár a nyári szünetben is jelentkezhessenek. A fő cél azonban Szalay-Bobrovniczky számára az, hogy annyira vonzóvá tegyék a katonai pályát, hogy a fiatalok változtassanak az eddigi életterveiken, önként álljanak be a hadseregbe, és érezzék „fontos, helyes és klassz dolognak” a haza védelmét. Ehhez az is kell, hogy a katonák „jól kinéző” egyenruhában és új, magyar gyártású fegyverekkel tudjanak kiállni kortársaik elé.
Boris Kálnoky, az MCC Médiaiskola vezetője, az est moderátora az előadás után megjegyezte, hogy a miniszter sokkal borúsabb képet festett Ukrajnáról, mint amit nyugati lapokban olvasni lehet. A miniszter szerint itt van az energiaválság, a háborús infláció, az élelmiszerválság, így nem csoda, hogy az általa festett kép valóban borúsabb, de ő egyik oldal médiainformációiban sem bízik, mélyebbre kell ásni.
A közönség soraiból kérdésként az is előkerült, hogy miért választott a miniszterelnök a korábban katonatiszt által betöltött honvédelmi miniszteri posztra most civilt. A burkoltan Benkő Tibor menesztését is firtató kérdésre a baloldali kormányok leépítéseivel kezdte a választ Szalay-Bobrovniczky. Azt állította, hogy a leépített hadseregben a katonák csak tengették napjaikat, ám azóta felnőtt egy új tiszti kar, amely külföldi intézményekben szerezett diplomát. „Felnőtt a hadsereg, és ezt el kellett ismerni”. A miniszter szerint a civil politikus kinevezése volt az elismerés, hogy támogatják politikailag a sereget, de közben a katonák tehetik a dolgukat.
