25 nap telt el azóta, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette, az Európai Unió szankciókat vet ki az orosz olajra, de még mindig nem dőlt el, hogyha bevezetnek is egyáltalán ilyeneket, azok pontosan mik lesznek.
A majdnem egy hónapos csúszásért komoly felelősség terheli Magyarországot is. A magyar kormány ugyanis a kezdetek óta ellenzi az átfogó uniós olajszankciókat, pontosabban vagy szeretne felmentést kérni alóla, vagy azt szeretné, ha az Európai Bizottság valamilyen módon kifizetné Magyarország számára azt a pénzt, amibe a leválás kerülne az orosz olajról.
Magyarország az egyike az orosz olajnak leginkább kitett uniós tagországoknak, de a leválás nem csak minket érintene súlyosan. A megegyezés ellen szóló másik érv éppen az, hogy az unió tagállamainak nagy részében egyszerre ütött be a háborúval kapcsolatos fásultság, a rendkívül magas infláció és a fenyegető élelmiszerhiány. A harmadik érv, amely miatt csak nagyon lassan születnek meg a szankciók, hogy az Európai Bizottság úgy látja, célszerűbb – még ha lassabban is, de – működő szankciókat kidolgozni, semmint gyorsan összetákolni valamit, ami működésképtelen. Az olajra kivetett szankciók ráadásul csak évek alatt éreztetik a valódi hatásukat, így a legtöbb elemző szerint nincs is értelme sietni egy esetleges rossz alkuval.
Ennek ellenére többféle megoldás fekszik az asztalon a hétfői-keddi tanácsülés előtt. Érdemes viszont inkább azzal kezdeni, mi az, ami nem fog megtörténni.
A magyar kormány a törökhöz hasonlóan megérezte, hogy a komoly világpolitikai változásokat lehet igazán meglovagolni. Amíg Recep Tayyip Erdogan a kurdok meggyengítésére próbálja felhasználni Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, addig Orbán Viktor minél több pénzt szeretne lehúzni az Európai Unióról azért, hogy elengedjük az orosz olajat. De mennyi is pontosan az a nagyon sok pénz?
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter korábban arról beszélt, hogy Magyarország csak 15–18 milliárd euróért mondana le az orosz olajról. Arra csak tippek vannak, hogy miért pont ez az összeg született meg a kormány fejében. Lehet, hogy benne van az adriai vezeték teljes fejlesztése, a százhalombattai finomító átállítása, valamint az a kieső haszon, ami az uráli kőolaj Brenthez viszonyított rendkívül alacsony árából így elmaradna. Ez utóbbi összeg pedig nem elhanyagolható. A kormány épp most veszi el extraprofitként azt a pénzt, amit a Mol azzal keresett, hogy a rendkívül olcsó orosz nyersolajat vásárolja a jóval drágább nyugatival szemben.
Arra, hogy miért a háború okozta extraprofit ez, a Mol esetében viszonylag egyszerű a válasz: az uráli olaj azért ennyire olcsó, mert rajtunk kívül csak nagyon kevesen veszik. Ez az összeg viszont az egyik legjelentősebb tétel, amit a kormány elvonna a nagy cégektől, így a költségvetésnek is fájna, ha lemondanának róla.
Közben viszont nagyjából mindenki azt gondolja, hogy a magyarok mondani akartak egy nagy összeget, amiből bőven lehet alkudni, és még mindig sok pénz marad. A 15–18 milliárd euró ugyanis rendkívül sok pénz: több mint hétezer milliárd forintról beszélünk, ami nagyobb, mint a Magyarországnak járó teljes keret az amúgy is nagyon bőkezű Helyreállítási Alapból.
Magyarország arra számíthatott, hogy a részben az orosz energiáról való kollektív leállásra szolgáló RePowerEU nevű energiacsomag lesz az, amelyből majd kifizetik a szankciók árát. Ezzel egy komoly probléma van: a RePowerEU egy politikai ötletcsomag, de a mögötte álló finanszírozás majdnem teljesen a Helyreállítási Alapként emlegetett Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből származik. Ez az a segélycsomag, amelyet a koronavírus gazdasági hatásainak enyhítésére találtak ki korábban, és amelyet az unióban eddig egyedül Magyarország nem kapott meg. Így tehát nehéz is lenne ezen keresztül kifizetni Magyarország leválását az orosz energiáról.
Ahhoz, hogy ezeket megkapjuk, a 2019–20-as uniós országspecifikus ajánlások meghatározó többségét teljesítenünk kell, de a tárgyalásokat ismerők most látnak is erre esélyt.
Ez azért érdekes, mert az országspecifikus ajánlásokat szinte lehetetlen teljesíteni átfogó antikorrucpiós változtatások nélkül, így mostanra annyit változott a helyzet, hogy a magyar kormány akár már erre is hajlik a pénzért cserébe. Ezzel egyébként sietnie is kell a kabinetnek, mert ha idén nem születik megegyezés az alapról, akkor azt a több mint hatezer milliárd forintot, amit potenciálisan lehívhatunk, teljesen elveszíthetjük. Magyarország eddig nagyrészt vissza nem térítendő támogatásokat igényelt az alapból, itt mindenképp szükséges, hogy még az idén legyen megegyezés, de a jelentős és elég kedvezményes hitelkeretet is csak jövő év augusztusáig tudjuk igényelni. Márpedig valószínű, hogy az új helyzetre hivatkozva mostantól a hitelkeret nagy részét is kérnénk.
Orbán Viktor egyébként továbbra is közel tartja magához az uniós pénzek és tárgyalások ügyeit. Az új kormányban az Európai Unió szempontjából legfontosabb két államtitkári posztot névleg szétosztották a miniszterek között. Bóka János Varga Judit igazságügyi miniszter alá tartozva felel az uniós ügyekért, Ágostházy Szabolcs pedig Navracsics Tibor alá tartozva igazgatja az uniós források ügyét. Bóka viszont közben maradt Orbán Viktor „serpája” az Európai Tanácsban. A serpák a főtárgyalók, akik a nevükből adódóan előkészítik a terepet a kormányfők számára, így ez az egyik legfontosabb poszt az uniós ügyekben. Nem is logikátlan persze, hogy Bóka Varga alá tartozzon, hiszen az Európai Unió Tanácsában hozott döntéseket Varga fogja megszavazni az Európai Tanácsban. Ágostházy pedig hiába tartozik Navracsics alá, hiszen a területfejlesztési és EU-s források lehívásáért felelős miniszteri poszt tárca nélküli poszt, így szervezetileg a Miniszterelnökség alá tartozik.
Az, hogy az orosz energiáról való leválásra is a RePowerEU-t használná az Európai Bizottság, nem kedvez az ukrán háborút valójában megfizető tagországoknak, így érthető, ha a magyar kormány azért lobbizik, hogy a pénz elosztását változtassák meg.
A hírek szerint hiába találkoztak hétvégén többször is az uniós tagállamok nagykövetei, nem sikerült a csúcs előtt megegyezni semmilyen szankciós megállapodásról. A most az asztalon lévő terv Magyarországnak nem lenne rossz. Két opció van.
- Az egyik az, hogy a csövön érkező olaj általában is mentességet kapna a szankciók alól. Az EU-ba érkező orosz olaj egyharmada jön csővezetékeken keresztül, de az orosz olajnak leginkább kitett országok általában így veszik az olajat. Például Magyarország is. Több nyugati tagállam problémája ezzel az volt, hogy így a németek és a lengyelek is különösen jól járnának a szankciókkal, amelyek árát inkább a többiek fizetnék meg.
- A másik opció, hogy a Barátság (Druzsba) kőolajvezeték kapna mentességet, amely Ukrajnán keresztül érkezik Magyarországra. Ezzel a Mol, majd az extraprofit elvonása után a magyar állam nagyon jól járna, hiszen egész Európában egyedül a magyar olajcég juthatna olcsó uráli olajhoz.
Ukrajnában többeket látványosan felhúzott ez az ötlet. Az energiaügyi minisztérium volt miniszterhelyettese például majdnem direktben fenyegetett az olajvezeték elpusztításával, amire a magyar külügy is felháborodottan reagált. Háború közben persze vad ötletek születnek, de több ok van arra, hogy az ukránok ne tegyenek semmit ezzel a vezetékkel.
Az egyik ok az, hogy elvileg innen nem csak Ukrajna felől jön Magyarországra olaj, de fordítva is. A vezeték pedig biztosíték lehet az ukránoknak arra az esetre, ha Oroszország elzárná a csapokat, és a tengeri blokád miatt nem tudnának LNG-szállítmányokat fogadni. A másik ok pedig, hogy Ukrajna továbbra is pénzt kap Oroszországtól azért, hogy ezen a vezetéken keresztül olajat szállíthasson Európába. Így az ukránok nemcsak Magyarországgal, hanem saját magukkal is kiszúrnának.
