Csaknem öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a 2017. január 20-án történt tragédia ügyében Olaszországban megszülessen a jogerős ítélet. Azt hihetnénk, hogy ezzel lezárult a veronai buszbaleset ügye, ám ez közel sincs így. Érdemes felidézni a történteket, de főként azokat a jogi lépéseket, amelyek mind a mai napig nem vagy nem korrekten történtek meg.
A Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói és kísérői – tanárok, szülők, rokonok – egy, az iskola által szervezett sítúráról tartottak hazafelé, amikor Verona közelében autóbuszuk letért az útról, és fékezés nélkül az autópálya szalagkorlátjának hajtott, majd az egyik autópályahíd pillérének csapódva kigyulladt. A busz 56 utasa közül 18-an életüket vesztették, 26-an megsérültek.
A baleset kísértetiesen hasonlított az 1999-ben történt deutschlandsbergi tragédiához, amelyben szintén egy sítúrán lévő diákcsoport tagjai – kőszegi és szombathelyi középiskolások és kísérőik – szenvedtek buszbalesetet, amelynek következtében 18-an haltak meg, 27-en pedig megsérültek. A 22 évvel ezelőtti, ausztriai katasztrófát is emberi mulasztás, valamint a busz nem megfelelő műszaki állapota okozta.
Visszatérve a veronai tragédiához:
- felidézzük az eseményeket,
- a vallomásokat és azok változásait,
- megnevezzük a felelősöket,
- értékeljük a felelősségük tisztázását vagy annak hiányát,
- valamint elemezzük az állam reagálását a történtekre.
A mostani, olaszországi jogerős ítélet úgynevezett peren kívüli egyezséggel született, ennek során a buszsofőr, Varga János 6 év letöltendő szabadságvesztést kapott, és örökre eltiltották az olaszországi járművezetéstől. Bár nem vagyok ismerője az olasz büntetőjognak, az nyilvánvaló, hogy mivel a másodfokú ítélet az ügyész és a védő között létrejött egyezséget hagyta jóvá, így az az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit nem érinti. Ez pedig logikailag – és jogilag is – azt jelenti, hogy az a „tényállás” az irányadó, amit az elsőfokú bíróság megállapított, és amely miatt korábban még 12 évet szabott ki. (Az eljárás másik öt vádlott – az autópálya biztonságáért és építéséért felelős mérnökök – ellen még zajlik.)
Az elsőfokú ítélet megállapítása szerint a buszt vezető sofőr súlyos alvászavarban szenvedett, emiatt veszítette el uralmát a jármű felett. Luciano Gorra, az első fokon eljárt bíró szerint Varga Jánost a betegsége miatt nem lett volna szabad a volán mögé engedni. Az olaszországi perben azonban nem firtatták sem a buszos cég vezetőjének, sem pedig a sofőrt vizsgáló orvosnak a felelősségét. Davide A. Tirozzi, az áldozatok jogi képviselője 2020 júliusában az Origonak elmondta, hogy ennek ellenére a bíró leírta, a balesetnek több felelőse is lehet, így azok is, akik tudtak Varga egészségi állapotáról. Szó esett a tárgyaláson, de a bírói indokolásban is szerepelt, hogy a buszba egy pót-üzemanyagtartályt is beszereltek, bár a bíró szerint a baleset bekövetkezésében ennek nem volt szerepe. Azt viszont szintén nem vizsgálták, hogy ennek a póttartálynak lehetett-e szerepe a bekövetkezett robbanásban, illetve a tűz mértékében.
A kirándulókat szállító jármű a Pizolit Kft. autóbusza volt, melyet a cég alkalmazásában álló két sofőr vezetett. (Kalmár Zoltán, a másik buszvezető a balesetben életét vesztette.) Az olaszországi nyomozáshoz készített szakértői jelentés szerint a buszt 53 személy szállítására vizsgáztatták le, ám engedély nélkül átalakították, beépítettek még egy sor ülést, így már 58 személy fért el benne. Szintén a szakértői vélemény tartalmazza, hogy egy 370 literes üzemanyagtartályt is beépítettek, ugyancsak engedély nélkül és műszakilag is szabálytalanul.
2017 februárjában a Pizolit Kft. ügyvezetője, Czakó Tibor közleményt adott ki, amely szerint
a híresztelések szerint póttankot építettek a busz elejébe. Cáfolat: a gyári leírások bizonyítják, a busz elől jobb és baloldalon gyárilag üzemanyagtartályokkal van felszerelve. A képeken jól látható a gyári töltőnyílás mindkét oldalon.
Czakó állítása sem logikailag, sem tényszerűen nem igaz. Természetesen a gyári leírás csak a gyárilag beépített tartályokat tartalmazza, ez semmit sem bizonyít. Ellenben számos, az eljárás során készült fotó és szakértői vélemény bizonyította a póttartály utólagos és műszakilag sem megfelelő beépítését.
Három hónappal a baleset után Czakó Tibor a TV2-ben azt nyilatkozta, hogy „hivatalosan” nem tudja, ki vezette a buszt, továbbá nem ismeri el, hogy apnoés volt a buszvezető. (Az alvási apnoe egy súlyos alvászavar, mely során a légzés alvás közben időről időre abbamarad, majd újra elindul.) Még hozzátette: „amíg valaki szakértőnek álcázva magát azt nyilatkozza, hogy a sofőr álmában elfelejtett levegőt venni, nagyjából ott tartunk, mint a többi „konkrétummal” Itt egy meghatározott érdekcsoport kelt hangulatot”.
Czakó nyilatkozatát azonban később maga Varga János is cáfolta, amikor 2017 júliusában megszólalva azt mondta: nem aludt el a volánnál, vagyis „nincs összefüggés a korábban napvilágra került alvászavara és a történtek között”. De cáfolta Czakó állítását a baleseti jegyzőkönyv is, amelyből kiderült, hogy a buszvezetőt korábban már felfüggesztették, ám mivel később egy szak- és üzemorvosi papírt is bemutatott a gyógyulásáról, újra engedték vezetni. A jegyzőkönyv szerint azonban a gyógykezeléséhez használt készülék és a szedett gyógyszerek miatt ezt nem tehették volna meg.
De nem csak a busztársaság igazgatója, hanem Varga János sem vállalta a felelősségét az okozott balesetért.
Az áldozatok hozzátartozói sérelmezték, hogy a járművet üzemeltető cég működését még csak fel sem függesztették, miközben itthon is folyt a nyomozás. Kérésüket az összes hivatalos szerv elutasította. Eközben Czakó Tibor pertársaság létrehozására akarta rábírni a szülőket. Az erről szóló megbeszélésre Ifj. Pleschinger Gyula, az MKB egyik igazgatójának társaságában érkezett. Czakó azzal vádolta a szülőket, hogy „pénzt akarnak kicsikarni gyermekük halálából”. Mindeközben a Pizolit Kft. egy 54,4 milliós megbízást nyert el a Honvédelmi Minisztérium közbeszerzésén, és bár a pályázat elbírálása a busztragédia előtt történt, a szerződést a HM már a baleset után kötötte meg a céggel, miközben a nyomozás még tartott. Igaz, addigra már Czakó Tibor akkor 71 éves édesanyja lett a kft. többségi tulajdonosa.
A kormány 2017. január 23-ára nemzeti gyásznapot rendelt el. Ám a segítőkészség ebben szinte ki is merült. Miközben a biztosító megalázó összegű kártérítést kínált a szülőknek, a parlament már módosította is a köznevelési törvényt annak érdekében, hogy a jövőben csökkentse az iskolák kártérítési felelősségét. Az eddigi, úgynevezett objektív felelősség alól kivonta az iskolai kirándulások során bekövetkezett károkat.
Igaz, hoztak még két jogszabály-módosítást. Egy 2017-es kormányrendelettel módosították a korábbi személyszállítási szolgáltatás részletes feltételeiről szóló kormányrendeletet, illetve rendeletet adott ki az Emmi a nevelési-oktatási intézmények által szervezett, országhatárt átlépő autóbuszos kirándulások biztonságáról. Ebben egyebek közt előírták, hogy „a tanulókat, gyermekeket szállító autóbusz nemzetközi forgalomban 23:00 és 04:00 óra között nem közlekedhet”, továbbá a tanulókat, gyermekeket szállító autóbusznak „meg kell felelnie a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló rendeletnek. Ez a rendelet tartalmazza azt is, hogy külföldre irányuló autóbuszos iskolai kirándulásra olyan szolgáltatóval köthető szerződés, amely vállalja és szakorvos által kiállított dokumentummal igazolja, hogy a kirándulás lebonyolításához a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló rendeletben meghatározott betegséggel (obstruktív alvási apnoe szindróma) nem küzdő gépjárművezetőt biztosít”.
Sokan furcsállották, hogy miért folyik ugyanabban az ügyben két külön eljárás. Ennek az a magyarázata, hogy Magyarországon foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt nyomoztak, vagyis azt vizsgálták, hogy az autóbusz állapota megfelelt-e az előírásoknak, míg az olaszok a balesetet közlekedési bűncselekményként járták körbe.
2018 nyarán még mindig tartott a magyarországi nyomozás „ismeretlen tettes” ellen. Bíróság elé azonban a legjobb tudomásom szerint eddig senki sem került. Amit eddig ki tudtam deríteni, az annyi, hogy Kecskeméten eljárás indult Varga János háziorvosa ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt, ám a gyanúsított a bűnösségét nem ismerte el, a vallomástételt megtagadta. Az üzemorvos ellen semmilyen eljárás nem folyt, őt mindössze tanúként hallgatták meg.
Arról, hogy a mai napig itthon milyen jogi eljárások folytak, az unokahúgát a balesetben elveszítő Szendrei Endrét kérdeztem meg.
Szendrei elmondta, várják az írásba foglalt jogerős olaszországi ítéletet, és annak tükrében itthoni eljárásokat akarnak kezdeményezni. Czakó Tibornak, mint munkáltatónak a felelősségre vonását akarják elérni azért, mert már 2016-ban tudott Varga János súlyos betegségéről, és mégis alkalmazta egy ilyen útra. Ugyancsak eljárást kezdeményeznek a Nemzeti Nyomozó Iroda ellen, mert két éven keresztül nem juttatták el az olaszokhoz annak a tanúnak a vallomását, aki látta és vallotta, hogy a baleset pillanatában Varga vezette a buszt.
Mindeközben Szendrei egy zaklató ellen folyó büntetőeljárás tárgyalására jár, aki az előkészítő ülésen tagadta a bűnösségét azt állítva, nem ő küldözgette a hozzátartozóknak a fenyegetőző, zsidózó, szitkozódó, kiirtásukkal fenyegető számtalan üzenetet. A közösség tagja elleni erőszakkal és zaklatással vádolt, 41 éves, egykori szinyeis diák tárgyalását január 18-ára tűzte ki a bíróság.
Gyereket, hozzátartozót, barátot elveszíteni rettenetes. Mindeközben szembesülni azzal, hogy az érintettek a hatóságok közönyössége mellett lerázzák magukról a felelősséget, még elviselhetetlenebbé teszi a tragédiát.
