De vajon jól jártak-e azok, akik az államosítás ellenére mégis a manyupban maradtak? Miért van még mindig hatalmas vita az államosításról?
A magánnyugdíjpénztárról néhány mondatban
1994-ben hazánkban is egy ún. hárompilléres öregkori ellátást vezettek be – az intézkedés célja természetesen az volt, hogy biztosabb megélhetést nyújthassanak a nyugdíjasok számára.
- Az első tartópillér a ma is alkalmazásban lévő felosztó-kirovó rendszer,
- a második pillér a magánnyugdíjpénztár (röviden: manyup),
- a harmadik pillér pedig az öngondoskodás támogatása – adókedvezménnyel.
A felosztó-kirovó rendszer voltaképp egy hatalmas kalap, amelyben az aktív munkavállalók által befizetett járulékok (nyugdíjjárulék) kerülnek. Ebből a “kalapból” fizetik ki azokat a nyugdíjasokat, akik elérik az aktuális nyugdíjkorhatárt. Sajnos a rendszernek rengeteg hátránya van (elöregedő társadalom, be nem jelentett foglalkoztatottak – csak hogy néhányat említsünk). Így már nem lesz sokáig fenntartható.
A magánnyugdíjpénztár egy névre szóló számla, itt gyűlt a megtakarításunk, amely a jövedelmünkkel arányos volt. Amit fontos aláhúzni, hogy a bruttó fizetésünkből levont nyugdíjjárulék egy (meglehetősen nagy) része került erre a számlára. (A többi része pedig a már említett közös kalapba került)
Ez a pénz tehát, habár mi kerestük meg, soha nem volt a kezünkben. A bruttó bérünkből távozott a többi járulékkal együtt a nyugdíjpénztári számlánkra. Ugyanúgy, ahogy a bruttó keresetünkből levont szociális hozzájárulást, szakképzési hozzájárulást sem kapjuk meg közvetlenül.
Miután a magánnyugdíjpénztárat államosították, a névre szóló számlák eltűntek, így sok ember értetlenül állt ezelőtt. Úgy érezték, hogy átverték őket, és ellopták a nyugdíj megtakarításukat. Ahogy ezt azonban korábban is írtuk – ezt a bruttó-, és nem a nettó bérből vonták le, így voltaképp mindig is az állam tulajdona volt.
Ami viszont igaz, és jogosan adhat okot a csalódottságra, hogy erre a számlára önkéntes alapon is be lehetett fizetni a bruttó bérünk 2 százalékát.
Azonban itt sem nyelte el a pénzt az állami bürokrácia fekete lyuka, hanem visszafizették a befizetésekből összegyűlt összeget.
De mi lett a magánnyugdíjpénztári befizetésekkel?
Persze jogos a kérdés, hogy ha egyszer az állam beolvasztotta ezt a pénzt – összesen 3000 milliárd forintot – akkor hová tűnt az összeg?
A 3000 milliárdból csepegtettek az állami nyugdíjkasszába, költöttek az államadósság csökkentésére, és a költségvetési deficitet is csökkentették.
Persze voltak, kis számmal, akik a döntés ellenére MANYUP-tagok maradtak. Annak dacára is, hogy azt mondták, ha bent maradnak a magánnyugdíjpénztárakban, nem lesznek jogosultak az állami nyugdíjra.
Mivel azonban 2011. után már csak a saját, adózott (tehát nettó) jövedelmükből lehet magánnyugdíjpénztárat fizetni, így nem veszik el az állami nyugdíj sem.
Egy 2015-ben készült törvény azonban újabb kihívások elé állította a magánnyugdíjpénztárakat: azokat, ahol a rendszeres tagdíjat fizetők száma 70 százalék alatt van, felszámolja az állam. (Ezért is ösztökélik befizetésre a MANYUP-tagokat a pénztárak, hiszen szó szerint a túlélésük múlik rajta.)
Mi lett azokkal, akik az államosítás ellenére magánnyugdíjpénztári tagok maradtak?
Ennek következtében végül összesen 4 magánnyugdíjpénztár maradt Magyarországon:
- az MKB Rt. Magánnyugdíjpénztár,
- a Horizont Magánnyugdíjpénztár,
- a Budapest Magánnyugdíjpénztár,
- és a Szövetség Magánnyugdíjpénztár.
A statisztikák szerint a MANYUP-tagok száma csekély, mindössze alig több mint 54 ezer fő, nagyjából 250 milliárd forintos megtakarítással.
A magánnyugdíjpénztárak rendszeréről, és megszűnésének következményeiről részletesen itt olvashatunk
Jó ötlet volt magánnyugdíjpénztári tagnak maradni?
Semmi sem fekete vagy fehér, így nem tudjuk egzakt módon, egyértelműen kimondani, hogy jó ötlet volt, vagy sem.
Valószínűleg voltak, akik azzal, hogy maradtak kifejezetten rosszul jártak. Azonban az elmúlt időszakban több helyen is lehetett olvasni, hogy nagyon is jól teljesítenek a magánnyugdíjpénztárak – és a tagok örülhetnek.
A megtakarítások, az államosítást követő tíz évben, jelentős mértékben, 85-112 százalékos hozammal gyarapodtak.
Menni vagy maradni?
Aki MANYUP-tagként nyugdíj előtt áll, többféle választási lehetősége is van.
Az egyik opció, hogy még nyugdíj előtt visszalépünk az állami rendszerbe.
Ezesetben az önkéntes befizetések mellett a reálhozamot is megkapjuk, és a teljes állami nyugdíjra is jogosultak vagyunk. Habár ez kecsegtetően hangzik, csak azoknak jó döntés, akiknek kevés pénzük van a magánnyugdíj-kasszában.
A második alternatíva tehát az, hogy maradunk MANYUP-tagok, és járadékként vagy egy összegben kérjük a megtakarításunkat. Itt megkapjuk a tőkét, plusz az inflációval megegyező hozamot, a reálhozamot, ráadásul a tagdíj-kiegészítést, plusz annak hozamait is. Azonban figyelembe kell venni, hogy magánnyugdíjpénztári tagként csak 70-80 százalékos állami nyugdíjat kapunk majd.
A harmadik, egyfajta köztes megoldás, hogy kivárunk, és megnézzük, milyen lesz a piaci helyzet. Ugyanis bármikor dönthetünk úgy, hogy visszalépünk az állami rendszerbe, és visszamenőleg is megkapjuk a teljes, 100 százalékos nyugdíjat arra az időszakra is, amikor a pénztári tagság miatt csak kevesebbet kaptunk.
Mivel évente felülvizsgálják a magánnyugdíjpénztárakat, hogy a tagok 70 százaléka rendszeresen fizet-e, a mi pénzintézetünk is bármikor fennakadhat a rostán, és felszámolhatják. Tehát Damoklész kardjaként mindig ott lebeg a fejünk felett a “mi lesz, ha…?” kérdése.
Erre az esetre érdemes bebiztosítani magunkat egy önkéntes nyugdíj megtakarítással.
A magánnyugdíjpénztárakon túl is van élet – mutatunk 3 alternatív megoldást
A szemfüles olvasók talán észrevették, hogy a bevezetőben (szándékosan) kihagytuk a harmadik tartópillér, az öngondoskodások részletesebb bemutatását.
Az öngondoskodások alatt három, ma is működő államilag támogatott nyugdíj megtakarítási formát értünk:
- az önkéntes nyugdíjpénztárat (röviden ÖNYP-t),
- a nyugdíjbiztosítást,
- illetve a nyugdíj előtakarékossági számlát.
Mindhárom nyugdíjcélú megtakarításra jár az évenkénti, 20 százalékos adójóváírás, így a szerződés végén nem csak a befektetett pénzünket, plusz annak hozamait, hanem az adójóváírást, és annak hozamait is megkapjuk.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében hazai papírokba, jellemzően kötvényekbe fektetik a megtakarításunkat, és kisebb havi összeggel is indítható. Így az, hogy miképp teljesít a portfóliónk nagyban függ a magyar gazdaság teljesítményétől. Leginkább azoknak ajánlott, akiknek relatíve kevesebb, tehát nagyjából 8-10 éve van hátra nyugdíjig.
Amennyiben a nyugdíjbiztosítás mellett döntenénk, úgy külföldi részvényekbe, kötvényekbe fektetik a pénzünket. Ebben az esetben azok járnak jobban, akiknek hosszabb idejük, több mint 10 évük van hátra nyugdíjig.
A nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ) hasonló a TBSZ-hez, azzal a különbséggel, hogy itt a számlánkon kifejezetten nyugdíj célra gyűjthetjük a megtakarításunkat. Így a pénzünket, hasonlóan a nyugdíjbiztosításhoz és az ÖNYP-hez, csak a nyugdíjba vonulást követően kapjuk meg. Ez a megoldás viszont folyamatos menedzselést, pénzügyi szakértelmet igényel, így laikusok számára nem igazán ajánlott.
A magánnyugdíjpénztár nem egyenlő az önkéntes nyugdíjpénztárral!
Végezetül érdemes szót ejteni egy félreértésről, ami az önkéntes nyugdíjpénztárak és a magánnyugdíjpénztárak közé tesz egyenlőségjelet.
Nagyon sokszor és sokan keverik ugyanis a kettőt, pedig ez olyan, mintha almát a körtével akarnánk összehasonlítani.
Az önkéntes nyugdíjpénztárat ugyanis nem a bruttó bérből vonják le, ahogy 2010 előtt tették ezt a magánnyugdíjpénztárakkal is, hanem ÖNKÉNT fizetjük be, a saját, nettó fizetésünkből.
Az a félelem tehát, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak is a magánnyugdíjpénztárak sorsára jutnak, téves. Hiszen az olyan lenne, mintha az állam becsöngetne hozzánk, és elkérné a szekrényben gyülemlő megtakarításunkat.
(Egyébként a pénz szekrényben gyűjtögetését senkinek nem javasoljuk.)
Összegzés
Jól látható tehát, hogy van alternatíva, amellyel kiválthatjuk/kiegészíthetjük a magánnyugdíjpénztári befizetéseinket is.
Mivel a nyugdíjrendszer még mindig a felosztó-kirovó szisztémán alapul, megmaradtak ennek gyermekbetegségei, amik hosszú távon fenntarthatatlanná teszik azt. Aki ugyanis 30 év múlva vonul nyugdíjba, már nagyjából csak a jelenlegi fizetésének 35-40 százalékára számíthat majd állami nyugdíjként.
Épp ezért nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a magánnyugdíjpénztárakkal szemben érzett csalódottságunkban nem indítunk öngondoskodást.
