Belföld

„Apa, te vagy az? Semmi bajom. Fizess nekik, jó?”

Harminc éve rabolták el Farkas Helgát. 1991-ben a büntető törvénykönyvben nem, csak amerikai filmekben szerepelt az emberrablás, a rendőrséget ez és sok más tényező is hátráltatta a bűnügy lezárásában.

Tóth Lajos, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetője 1991. július 4-én sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy egy Farkas Helga nevű fiatal lány napokkal korábbi eltűnése okán zsarolás bűntette miatt indítottak eljárást. A korabeli büntető törvénykönyv tényállásait kihasználva a dél-alföldi rendőrök tehát nem a bűncselekmény gyanúját nélkülöző közigazgatási eljárás keretében foglalkoztak a fiatal lány eltűnésével, ugyanakkor a valószínűsíthető emberrablók telefonhívásai és pénzkövetelései okán zsarolás címén indultak el. Tették ezt amiatt, hogy Magyarországon egészen 1993-ig a Btk.-ból hiányzott az emberrablás tényállása – és ennek az ügynek köszönhetően jelent meg először.

Farkas Helgáért a zsarolók fél millió márkát követeltek a családtól, ez akkori forgalmi értéken több mint húsz millió forintnak felelt meg.

A rendszerváltás utáni Magyarország finoman szólva is szótalálási nehézségekkel küzdött az 1990-es évek elején, amikor a korabeli sajtónak kellett (volna) ismertetnie vagy elmagyaráznia egy-egy addig nem tapasztalt gyakorlatot. Ilyen kihívásként jelentkezett az orosházi vállalkozó, Farkas Imre lányának elrablása is; ez az elkövetéstípus ugyanis addig kizárólag a televízió esti műsorsávjában jelent meg, amerikai filmekben.

Reggeli Délvilág, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)1993-06-21 / 142. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

A Délmagyarország hasábjain a rendőrségi sajtótájékoztatót megelőző napon jelent meg az első cikk a Farkas Helga eltűnése mögötti bűnözői hálózatról. A dél-alföldi lakosok az Emberrablók Szegeden? cím alatt értesülhettek arról, hogy a helyi érdekeltségű Farkas család 17 éves lánya június 27-én este eltűnt az Orosháza és Szeged közötti országúton. A lenyitható tetejű fekete vászontetővel ellátott Mazda MX-5 Miata tűzpiros változatát másnap az algyői Tisza-hídtól száz méterre találták meg. Június utolsó hétvégéjén, péntek este 9 órakor Farkas Helga Orosházán belül és a hódmezővásárhelyi kivezető országúton egy sportos motorhangú, fehér gépkocsival együtt közlekedett, már-már egymással versenyezve. A nyomozás későbbi szakaszában ezt az autót a Juhász Benedek tulajdonában lévő BMW 318I típusú gépkocsival azonosították. Július 4-én viszont mindössze az vált nyilvánvalóvá az egész ország számára, hogy a sajátos gyorsulási verseny mögött a rendszerváltás utáni első emberrablási ügy áll.

A sajtóban az édesapa, a gazdag orosházi vendéglátósként magára akaratán kívül túlzott fényt irányító Farkas Imre, a régió egyik maghatározó vállalkozójaként tűnt fel, de a rendszerváltás körüli években úgymond a fővárosban is letette a névjegyét. Később a zsarolók fenyegetése, hogy a fővárosba jöjjön fel mihamarabb elrabolt lánya ügyében, azt sejtette, közel sem biztos, hogy az elkövetők a Dél-Alföldről származtak.

Az apa eredeti szakmája szobafestő-mázoló volt. A sorkatonai szolgálatot követően, 1970. március 16-án került a Békés Megyei Vendéglátó-ipari Vállalathoz mint szobafestő. Az 1981-ben életbe lépett kisvállalkozási törvény értelmében szerződéses üzemeltetőként szállt be a késő Kádár-korszak üzleti életébe, a rendszerváltás évéig a legtöbb üzlet Orosházán Farkas érdekszférájába került.

Tudni kell, hogy a rendszerváltás előtti időszakban a vendéglátóipari egységekben, valamint nyilvános városi tereken egyaránt tiltott volt szerencsejátékot, annak bizonyos formáit gyakorolni. A szocialista kori vendéglátás területén rutinra szert tevő Farkas Imre 1990-1991-re már gyakorlott játékgép-üzemeltetőként tűnt fel. A korábbi évtizedekben a szórakozóhelyek elszeparált kártyatermeiben zajló többnapos leosztások mögötti összegeket felváltották az automatizált játékgépekbe dobálható, többhavi fizetéseknek megfelelő óriási pénzek.

A játékgépeket tömegesen különböző presszók, kocsmák vagy éttermek számára felárért kiajánló Farkas szinte heti rendszerességgel milliókra tett szert. A korabeli médiában tehetős vállalkozóként beállított férfi valójában a késő Kádár-korszak éjszakai életében és alvilági relációiban egyaránt ismert személy volt.

Lányának, Farkas Helgának az iskolai véleményezése alapján tudható, hogy az orosházi Vörösmarty Általános Iskolából fegyelmezési problémák miatt eltanácsolták. A szegedi Ságvári Endre Gimnáziumba érkezve sem tudott „megmelegedni”. Kedvenc gépkocsija, a tűzpiros, nyitott tetejű Mazda a felnőtté válása kapujába érve édesapja ajándéka volt. Az eltűnését követően a körözést az alábbi személyleírással adták ki: „170 centi magas, vékony testalkatú, kimondottan csinos. Haja fekete színű, rövidre nyírt. Ruházata: sötétkék rövid ujjú, hátul mélyen kivágott pamut blúz. Dekoltázsa elől félkörívben válltól vállig ér, a dekoltázs alatt körülbelül 10 centiméter széles, anyagában és színében megegyező csipkemintázat látható. Farkas Helga világoskék és koptatott szűk farmershortot viselt az eltűnése időpontjában, lábbelije telitalpú, pántos szandál, amely a lábától a sarok felé a talprészben szélesedik. Sarka 6 cm magas, zöld, kék, valamint lila árnyalatok találhatók rajta”.

Magyar Nemzet, 1999. július (62. évfolyam, 151-177. szám)1999-07-01 / 151. szám / Arcanum Digitális Tudománytár és Mai Nap, 1991. július (3. évfolyam, 152-178. szám)1991-07-30 / 177. szám / Arcanum Difitális Tudománytár

Farkas Imrét egy utcai telefonról hívták a lánya eltűnését követő nap késő estéjén. A 17 éves lány hangját megközelítőleg éjjel 11 órakor úgy játszhatta le a rendőri berkekben csak „suttogó zsarolóként” hivatkozott elkövető, hogy a pár perccel korábbi hívásában ezt be is lengette az érthető okokból egyre idegesebb apának. Helga ebben a beszélgetésben a később rendszerezett rendőrségi hanganyagok tanúsága szerint így kérlelte szüleit: „Apa, te vagy az? Semmi bajom. Fizess nekik, jó?” A néhány másodperces felvétel visszhangos jellegét az aggódó édesapa is felismerte, és így ordított vissza a telefonba:

Nem, ez magnón ment, magnón ment! A hangját akarom hallani! Míg a hangját nem hallom, nem kaptok egy kurva vasat se. Megértetted?

Az ingerült válasz alapján utólag könnyen megérthető, hogy az érzelmeivel megküzdeni képtelen hozzátartozóra nem lett volna szabad rábízni egy valójában túsztárgyalót, de legalábbis ahhoz méltó képességekkel rendelkező hivatásos tisztet igénylő kapcsolattartást.

Meg kell jegyezni, hogy nem pusztán a magyar rendőrségnél ekkor még valóban nem létező túsztárgyalói pozíció hiánya miatt volt lehetősége a milliomos vállalkozó apának kapcsolatot tartania az elkövetőkkel, hanem azért is, mert az államigazgatás különböző szereplőit is le tudta kenyerezni, remélve a lánya mielőbbi felbukkanását.

A zsarolóval a beszélgetések a továbbiakban is suttogva zajlottak, amivel feltehetően az elkövető a saját hangmintáját akarta mesterséges torzítási lehetőség híján elváltoztatni. Farkas Imrét a hódmezővásárhelyi Stadion Vendéglő melletti nyilvános telefonhoz rendelte, mely azonban az édesapa beszámolói szerint műszaki hibás lehetett, mivel ott semmilyen módon sem tudott lányának elrablóival kommunikálni. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság egykori nyomozója, Palatinus Gábor szerint a telefon műszaki problémája nem véletlennek tekinthető, sokkal inkább az ideges apa kiakasztását segítette elő. A váltságdíjjal egyedül rendelkező Farkas Imre az egyik utolsó zsarolói beszélgetés során egyértelmű felszólítást kapott, hogy: „Gyere föl Pestre!” A felzaklatott apa ösztönösen visszakérdezett: „Hova?” Mire a suttogó hang úgy nyilatkozott: „Ez az utasításunk.”

Farkas Helga eltűnése országos üggyé dagadt, az apa reménykedő bőkezűsége okán olyan informális hitelkihelyezéssel is foglalkozó „egyszemélyes bankfiókok” is megjelentek Farkas Imre körül, mint Seres Zoltán és Tasnádi Péter, és a családja védelmét is felvállalták. Aztán folyamatosan új ötletekkel és potenciális szakértőkkel álltak elő, amik rendszerint jelentős anyagi áldozatokat követeltek Farkas Imrétől. Ennek egyik emblematikus kiszögellése volt az Izraelből meghívott, akkor nemzetközi hírű parafenomén, Uri Geller, akinek egyetlen érdeme, hogy Orosháza külterületén megtalálta Helga egyik ékszerét.

Kurír – reggeli kiadás, 1993. június (4. évfolyam, 147-176. szám) / 1993-06-16 / 162. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

A magyar alvilág különböző figurái annyi mindent konfabuláltak Farkas Imre lányának feltételezett elrablóiról, hogy mára sajnos ellehetetlenült egy újabb nyomozás komolyan vehetősége. A K2 című, a prostitúcióval foglalkozó dokumentumfilm emblematikus strici szereplőjét, Domák Ferencet, az alvilági körökben csak Cinóberként hívott férfit is összekötötték a bűnüggyel. Az erőszaktól máskülönben betegesen rettegő Cinóber érintettségével szemben hihetőbb magyarázatnak tűnt az eltűnés előtti autóversenyzés kiemelt fontossága a Szeged felé vezető országúton. Így került képbe Juhász Benedek és Csapó József mint potenciális elkövető.

Az 1988-ban gyártott, igen komoly luxuscikknek számító BMW 318I-t Juhász felesége, Juhászné Jójárt Julianna 1990 végén vásárolta összetört állapotban. Üzembentartója viszont a férj barátja, Csapó József volt, neki köszönhetően Münchenen keresztül jutott vissza a kocsi a dél-alföldi régióba, teljesen helyrepofozva, új rendszámmal. Csapó és Juhász viszonya később egy kecskeméti vállalkozó elrablása után, 1995-öt követően romlott meg, és azzal zárult, hogy Csapó – egy maguknak szervezett lőgyakorlaton – tervezetten kivégezte a barátját és bűntársát.

Farkas Helga megoldatlan ügye helyett végül ezért az emberölésért lehetett jogerősen elítélni.

Juhász özvegyen maradt felesége volt az egyetlen komolyan vehető tanú, aki a hatóságok számára részletekkel is szolgálva valószerűvé tette, hogy Csapó és Juhász közösen rabolhatta el az általuk korábbról ismert Farkas Helgát. Egy rövid ideig bérelt orosházi ingatlanhoz tartozó parkoló szerelőaknájában érhette a végzetes agresszió a fiatal lányt, akinek megölése valószínűleg nem előre megfontolt szándékkal történt. Az élettelen testet viszont minél biztosabb módon kívánták eltüntetni, mivel Farkas Imre informális hatalmától joggal tartottak, hiszen a korabeli éjszakai élet szereplőin túl, sajnos, a hatóság egyes tagjai is elfogadhatták az anyagi támogatását. Az apa, aki később a Balaton partjára költözött, és ingatlanfejlesztésekkel foglalkozó céget alapított – a lánya viszontlátásában reménykedve – tőle el nem ítélhető módon minden, az ügyben jelentkező szerencselovagot komolyan vett.

Csapó József tízéves börtönbüntetése alatt felsőfokú angol nyelvvizsgát tett és a szolgáltató szektorral kapcsolatos továbbképzéseken vett részt, így ma már új életet kezdve él Angliában mint egy hostel menedzsere.

Juhász Benedek özvegye ma is a környéken él, de a tanúvallomása óta elzárkózik bármilyen megszólalási lehetőségtől.

Az ügy befejezésére, Farkas Helga holttestének megtalálására kicsi esély mutatkozik, emlékezete viszont továbbra is eleven. Mondhatni, minden benne van, ami az átmenet éveire jellemző: szervezeti felkészületlenség, az álhíreket gyártó „médiacápázás”, szürke zónás figurák megjelenése és a korabeli vállalkozói kultúra sajátosságai.

 

A szerzők a Tangó és Kes bűnügyi podcast házigazdái

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.