Március 29. volt a koronavírus-járvány legnehezebb napja az egészségügyben: akkor csak a Covid miatt 12533 fertőzöttet ápoltak kórházban, közülük 1529-en szorultak intenzív osztályokon gépi lélegeztetésre. A korábban elképzelhetetlen terhelés valósággá vált, és hetekig nem enyhült az óriási nyomás az ellátórendszeren. Mostanra a harmadik hullám nyomása jelentősen csökkent: napok óta száz alatt van a koronavírushoz köthető halálesetek száma, hétfőre már az október végi szintre csökkent a halálozás, kórházban 2259 beteget ápolnak, és 258 a lélegeztetettek száma. Bár ez még mindig bőven meghaladja az első hullám okozta terhelést, a nyomás annyira már lecsillapodott, hogy a kórházak sorra zárhatják be Covid-osztályaikat, és nyithatják újra a többit a nem koronavírusos betegek ellátására.
A novemberben felfüggesztett halasztható műtéteket múlt csütörtök óta újra végezhetik a kórházak, amelyeknek a helyzete – látszólag – rendeződhet. Pedig ettől még messze vagyunk: a járvány harmadik hullámának levonulása után újabb nehéz feladat előtt állnak az ellátórendszerben dolgozók: mostantól jöhetnek azok a betegek, akik a járvány miatt eddig kiszorultak az ellátásból.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által nyilvánosságra hozott és néhány hetenként frissített kórházi várólisták azt jelzik, hogy rengeteg beteg torlódott fel, akik a Covid-ellátás alól fokozatosan felszabaduló egészségügyben valamilyen ellátásra várnak. A Népszava foglalta össze, milyen területeken a legdrámaibb a helyzet:
A betegek feltorlódását a kisebb beavatkozásokra várakozók listája tükrözi a leglátványosabban: mandulaműtétre a miskolci kórházban átlagosan több mint 471 napot kell várni, a székesfehérvári kórházakban 682 nap az átlagos tervezett várakozási idő a laparoszkópos epekőműtétre, míg pajzsmirigy-operációra például Nyíregyházán közel egy év után van esély.
Nagy kérdés, hogy a jelentős várólistákat miként és mennyi idő alatt tudja majd ledolgozni az egészségügy. Erről többször is kérdeztük Gulyás Gergely kancelláriaminisztert a kormányinfón, választ azonban nem kaptunk. Úgy tűnik, hogy központi terv nélkül veselkedik neki a Covid-ellátáson kívül minimumra tekert ellátórendszer a leállások miatti deficit ledolgozásának, vagyis a kórházaknak maguknak kell megoldaniuk a helyzetet.
Valójában nem igazán tudjuk, milyen állapotban nyit újra az egészségügy
– ezt már Lantos Gabriella mondja, aki a 24.hu-nak hangsúlyozta, a kormánynak számos feladatot kellene elvégeznie ahhoz, hogy világossá váljon, mi történt egy év alatt az ellátórendszerrel. Az egészségügyi menedzser és az Új Világ Néppárt elnökségi tagja egy erőforrástérkép elkészítésével nyitna.
Ez egy olyan hiteles és nyilvános adatbázis, ami megmutatná, hogy az egyes megyékben, az egyes intézményekben, le az osztályokig van-e legalább a minimumfeltételek szerint szükséges egészségügyi dolgozó, akikből már a járvány előtt is híján volt a rendszer. A március 1-jén hatályba lépett jogállási törvény pedig tovább csökkentette a létszámukat
– emlékeztet Lantos arra, hogy a harmadik hullám felívelő szakaszában lépett hatályba a sokat vitatott törvény az egészségügyi dolgozók jogállásáról, ami után sokan – az Országos Kórházi Főigazgatóság akkori tájékoztatása szerint 5500-an – nem írtak alá új szerződésüket.
Valójában halvány gőzünk sincs arról, hogy az egyes intézményekben hány és milyen szakterületen maradt elég orvos, ápoló vagy adminisztratív-műszaki szakember
– teszi hozzá Lantos Gabriella. Azonban nemcsak a humánerőforrás felmérésére van szükség, hanem arra is, vajon adott-e a minimumfeltételeknek megfelelő eszközállomány, illetve megtörtént-e a szervízkönyv szerinti felülvizsgálatuk.
Megtörtént-e például a HEPA szűrők cseréje, amelyek a műtők megfelelő sterilitásának a feltételei. Meg kell nézni, hogy a konszignációs raktárakban tartott fogyóanyagok közül melyeknek járt le az érvényessége. Könnyen lehet, hogy az elmúlt egy évben kevesebb figyelem irányult ezekre, így az eddig is jelentős problémát okozó kórházi fertőzések még nagyobbak lehetnek, ha ezeket a betegbiztonsági szempontból fontos ellenőrzéseket nem végzik el.
Ahol nincsenek meg ezek a vizsgálatok, ott Lantos Gabriella szerint drasztikus döntést kell hozni: nem lehet kinyitni a műtőket.
Harmadik lépésként felül kell vizsgálni, tarthatók-e az eddigi kaotikus betegutak. Ahol nem, ott újra kell gondolni a betegirányítási rendszert, mert akadhatnak olyan intézmények, amelyek esetében a vizsgálatok azt mutatják: nem lehet a betegek biztonságát garantálni. Itt jönnek a képbe az ellátás meghatározó részét biztosító megyei kórházak, amelyeket a szakértő szerint a járvány után jelentősen meg kellene erősíteni erőforrás-koncentrációval, hogy legalább ezek garantáltan teljesíteni tudják az ellátás minimumfeltételeit, és elláthassák azokat a betegeket, akik a kisebb kórházakból kiszorultak.
Lantos szerint csak ezen feladatok elvégzése után lehet arról gondolkodni, hogy ez elég-e ahhoz, hogy ledolgozzuk a várólistákat; ahol nem, oda új embereket kell felvenni, akár jelentős fizetésemeléssel.
Kérdés, hogy az eddig meglehetősen átláthatatlanul működő egészségügyben van-e központi akarat transzparens adatbázisok létrehozására. Ez azért kérdés, mert még a járvány leghevesebb szakaszában is zárva maradtak a kórházak ajtajai a független sajtó előtt, ráadásul sokáig azt sem lehetett tudni, hány koronavírusos fertőzött fekszik intenzív osztályon.
Akinek van pénze, az gyorsabban juthat ellátáshoz
A várólisták növekedése már az első járványhullám után is jelentős problémát okozott, amit nem is sikerült ledolgozni a nyáron. Erre jött rá a második és a harmadik hullám, amelyek tovább dagasztották a várólistákat. Sok esély most sincs arra, hogy a helyzet normalizálódjon, mert egy fáradt egészségügyi dolgozói gárda feltehetően kiveszi a jól megérdemelt nyári szabadságát – erre ösztökélte őket Kásler Miklós is –, így Lantos Gabriella szerint őszig nem sok esély van arra, hogy rövidüljenek a várólisták.
A terhelés enyhítésére és az ellátás felpörgetésére Lantos szerint is megoldást jelenthetne a magánegészégügy szorosabb bevonása a közellátásba, hogy „az összes rendelkezésre álló erőforrással legalább a járóbeteg-ellátást és az egynapos sebészeti műtéteket fel lehessen gyorsítani.” A szakértő azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a magán- és a közellátás kooperációja nem jelentené azt, hogy az előbbiben a betegek ingyen ellátáshoz jutnának. Mivel az állami finanszírozás csupán a töredéke a magánellátás költségeinek, az állam csak a kiadások egy részét fedezné.
Egy magánszolgáltató nem fog a bekerülési költség alatt dolgozni – mondja Lantos Gabriella, aki szerint két megoldási lehetőség van: az egyik, hogy az állam több pénzt ad a magánszolgáltatóknak, és kifizeti az ellátás teljes költségét, ám ez szerinte méltánytalan lenne azokkal az állami intézményekkel szemben, amelyek szinte a semmiből próbálnak ellátást nyújtani. A másik járható utat felvázolva azt mondta, a magánszolgáltató árlistáján szereplő összegből térítene valamennyit az állam. Ez nyilván egy alacsony összeg lenne, a többit a betegnek kellene fizetnie, de aki ezt megteheti, az élhetne ezzel a lehetőséggel. Ez a módszer a co-payment, ami jelenleg Magyarországon tiltott. Ezt a tilalmat előbb-utóbb el kell törölni, mert nincs két egészségügyre való személyzet Magyarországon – figyelmeztet a szakértő.
„Több beteget is el tudnánk látni”
Azt, hogy a magánszolgáltatók is kiterjedtebb szerepet vállaljanak az állami egészségügy tehermentesítésében, már márciusban felvetette a legnagyobb magán-egészségügyi intézményeket tömörítő Primus Egyesület. Kapacitásaik azonnali hasznosításáról tárgyalást kezdeményeztek az egészségügyi kormányzattal, ám ez – információnk szerint – kormányzati válasz nélkül maradt, így az a tervük, hogy kapacitásaikat és infrastruktúrájukat felajánlják az állami rendszerben leállt diagnosztikai, terápiás és rehabilitációs feladatok ellátására önköltségi alapon, szolgáltatási profit nélkül, nem valósult meg.
A magánegészségügy már a járvány előtt is szerepet vállalt a közellátásban – mondta megkeresésünkre a Primus Egyesület egyik magánszolgáltatója, a Rózsakert Medical Center vezérigazgatója. Dr. Csermely Gyula a diagnosztikát és a laborvizsgálatot hozta fel az összefonódást bizonyító példaként. Hozzátette, van egy jól működő magánellátó rendszer, amit zömében a páciensek finanszíroznak, a magánellátók kapacitása azonban pillanatnyilag nincs száz százalékon.
Több beteget is el tudnánk látni, ha az állam átlátható módon finanszírozná ezt a többletellátást, ahogy teszi ezt már régóta például a diagnosztika és a laborszolgáltatás esetében
– mondja a szakember. A paletta bővíthető lenne, ha bizonyos kapacitásokat is megvennének a fekvőbeteg-ellátásból.
Amennyiben az állam szolgáltatást vásárolna a magánellátóktól, utóbbiak örömmel eladnák ezeket a szolgáltatásokat, és ellátnák a betegeket – fogalmazott Csermely Gyula. Azzal is nagyobb terhet vehetnének le az állami ellátásról, ha adómentes lenne a cégek által vásárolt egészségbiztosítás, vagyis költségként számolhatnák el, ha egy munkáltató magánegészségügyi szolgáltatóval szerződik.
A Rózsakert Medical Center vezérigazgatója annak kapcsán, hogy több ezer beteg vár szívkatéterezésre, csípőprotézisre és gerincműtétekre, azt mondta, a szóban forgó területek speciálisak, de ha az állam megvásárolna valamennyi diagnosztikát vagy műtétet, akkor a magánszolgáltatók befektetnének és fejlesztenének ezeken a területeken is.
A brit példa: 160 millió font segítség
Az ellátásra várók feltorlódása és a rekord hosszúságúra nyúló várólisták nem csak a magyar egészségügyet sújtják a járvány lecsengése után. Nagy-Britanniában közel ötmillióan várnak valamilyen ellátásra, és becslések szerint ez a szám tovább nőhet. A különbség a brit és a magyar helyzet között az, hogy a szigetországban terv készült az elmúlt hónapok alatt kialakult jelentős ellátási deficit leküzdésére. A napokban nyilvánosságra hozott koncepcióval felgyorsítanák a visszaáramló betegek ellátását, és erre 160 millió fontot pumpálnának az állami ellátórendszerbe, az NHS-be, hogy a páciensek gyorsabban juthassanak diagnózishoz, illetve kerüljenek a műtőasztalra.
A kórházak mobil CT- és MRI-berendezésekre költhetik a pénzt, sőt arra is lehetőségük nyílik, hogy esti és hétvégi extra műtéteket finanszírozzanak, illetve otthonukban kialakított virtuális kórtermekben utólag is kövessék a betegek gyógyulását. A kórházakat azzal is ösztönzik a plusz pénzzel, hogy a járvány előtti időszakhoz képest több műtétet hajtsanak végre. A pénz egy részét pedig a magánszolgáltatókhoz csatornázzák, hogy ezen a költségen kezeljék azokat a betegeket, akik már régóta várnak ellátásra az állami rendszerben, vagy éppen sürgős esetek lennének, de a torlódás miatt sokat kellene várniuk.
