Az igaz, hogy hatéves korában az édesapja megjósolta, hogy milliomos lesz önből?
Így történt.
Azt hittem, ez csak családi legenda.
Én persze nem emlékszem rá, az egyik nagynéném elevenítette fel a nővérem ötvenedik születésnapján. Ő mesélte, hogy hatéves lehettem, amikor egy családi ebédnél ott ültem az ölében, és megkérdezte az édesapámat, hogy mi lesz a két gyerekéből. Mire az apám azt mondta, hogy az Emsike kitűnő tanuló lesz, a Levike meg milliomos.
De ez inkább csak egy poén, nem? Vagy tényleg úgy gondolja, hogy hatévesen meg lehet látni egy gyerekben, sikeres lesz-e felnőttként?
Azt nyilván nem, hogy milliomos lesz-e belőle, de valamit azért már abban a korban is lehet látni. A szüleim folyton keresték, hogy miben vagyok tehetséges, ehhez sok mindent ki kellett próbálnom. Apám ráadásul kiemelten figyelt rám, sokszor hangoztatta: nagyon várta, hogy a második gyereke fiú legyen.
El is kényeztette?
Na, azt még véletlenül sem. Kemény volt velem.
A nővére is így érezte?
Az apám senkivel sem éreztette, ki a kedvenc, mégis sokan sejtették.
Ön is ugyanígy vágyott egy „fiú örökösre”?
Nem a gyermek neme dönti el a szeretetet.
Akárhogy is, az apai jóslat bevált, önből milliomos, pontosabban milliárdos lett. A leggazdagabb magyarok különböző listáin általában 25–30 milliárd közé taksálják a vagyonát. Nem azt kérem, hogy árulja el a pontos összeget, csak az érdekelne, hogy ön vajon pontosan tisztában van a saját vagyona aktuális értékével?
Fillérre pontosan tudom.
Azt is, hogy pontosan milyen cégekben, milyen formában és milyen tulajdoni hányaddal érdekelt?
Fejből fel tudnám sorolni az összes érdekeltségemet. Nem olyan bonyolult dolog ez, térlátás kell hozzá. Plusz vannak emberek, akik menedzsernek születtek, mások meg vállalkozónak, én az utóbbiak közé tartozom. Menedzsernek sokkal kevésbé lennék alkalmas. Úgy működik ez, mint egy ütőképes hadsereg: egy generális valószínűleg nem a legjobb tüzér lenne, és csak néha megy ki a frontra, viszont a hadiszobában megtervezi a hadmozdulatokat, átlátja a helyzetet, és képes mozgatni a hadtesteket. Sokszor már az előtt – fejben – eldől egy csata, hogy eldörrenne az első lövés.
Amikor létrehozok egy új terméket, felépítek egy új céget, kialakítok egy új portfóliót, előre lejátszom fejben a várható hadmozdulatokat.
Kétfajta vállalkozót szoktam megkülönböztetni: van a pénzcsináló és az alkotó típus. Én az utóbbiak közé tartozom. Jó dolog pénzt keresni, de fontosabb, hogy valami maradandót, valami értéket alkossak. És aki alkot, aki létrehoz, az általában tisztában van a vagyonával.
Ha generálisnak tartja magát, az is fontos, hogy minőségi hadserege legyen. Ért a csapatépítéshez?
A csapatépítéshez elsősorban emberismeretre van szükség, amiben szintén erős vagyok. Azt szoktam mondani – legalábbis a covid előtt ezt mondogattam –, hogy egy kézfogásból lemérem, ki milyen ember.
Egyetlen kézfogásból?
Meg a nézéséből, a testtartásából és néhány mondatából. Remekül működik. Pár perc beszélgetés után tudom, hogy ki ül velem szemben. Ezt a tulajdonságomat remekül tudom hasznosítani a Cápák között felvételein. Elég nehéz engem átverni.
A magyar nagyvállalkozók többsége árnyékban él, nem szereti a nyilvánosságot. Ön a kivételek közé tartozik. Min múlik, hogy valaki rejtőzködik, más meg nem?
Ez részben személyiségfüggő, bennem például van egy adag exhibicionizmus. Akadnak vállalkozók, akik nem tudnak szerepelni, gátlásokkal küzdenek a nyilvánosság előtt. Főleg az IT-világban akadnak ilyen zseni figurák. Másrészt nekem például nincs takargatnivalóm, mindig nyílt lapokkal játszottam, végig nyilvános volt az üzleti pályafutásom. Lassan két évtizede a legmodernebb eszközöket használjuk az üzemeinkben, de soha nem titkolóztunk. Mindenkit beengedünk, akit érdekel, hogy pontosan miként folyik a gyártás. Nézzék meg, csinálják utánunk.
És az üzleti titkok?
Mit tudnánk takargatni a mai világban? Mit lehetne hazudni a fogyasztónak? Ha nem jó a termék, az úgyis kiderül, ha meg jó, akkor legyél rá büszke. A mai világban, ilyen technológiai fejlettségi szinten azonnal lebukik, aki sumákol. Másrészt az egész vállalkozói létemet meghatározta a nyílt kommunikáció, a márkaépítésemet több egyetemen is tanítják.
Önálló kurzusokat tartanak ebből?
A Corvinuson például igen, a Szentkirályi márkaépítéséről tananyag is készült, amit véleményeztem. Rendszeresen jönnek hozzám végzősök a diplomamunkáikkal, és számos egyetemen tartok előadásokat.
Élvezi ezt a mentor szerepet?
Küldetésemnek tartom. Talán patetikusan hangzik, de tényleg így gondolom: a magyar népnek köszönhetem a karrieremet.
Milyen értelemben?
Minden értelemben. Először is azt, hogy a Szentkirályi márka piacvezető lett Magyarországon, a magyar fogyasztóknak köszönhetem. Kutya kötelességem minél több mindent visszaforgatnom a magyar társadalomba, a fiatalokba. Azt vallom, hogy mindenki alapvetően jónak születik, és abban, hogy milyen ember válik belőle, nekünk, vállalkozóknak is van szerepünk. Az a feladatunk, hogy lehetőséget biztosítsunk a fiataloknak tehetségük kibontakoztatására, hogy boldog és sikeres felnőtté válhassanak, és ezáltal a társadalmunk is boldogabb lehet. Támogatom a magyar sportot többek között a Szentkirályi Tehetségprogrammal, támogatom a fiatal értelmiséget, befektetek olyan induló vállalkozásokba, amelyek segítséget kérnek a Cápák között műsorában. Igyekszem minél több fiatalnak segíteni, hogy megvalósíthassa az álmát.
Vannak olyan tulajdonságok, amelyek nélkül nem lehet senkiből sikeres vállalkozó, vagy nagyon különböző karakterek is válhatnak milliárdossá?
Ideig-óráig nagyon sokféle karakter futhat be karriert, de bizonyos személyiségjegyek hiányában nem lehet hosszú távon sikeres egy vállalkozó. Ilyen alaptulajdonság például a hitelesség. Hitelesnek lenni annyit jelent: nem hazudunk, nem titkoljuk el a bajt, nem dicsérjük felül a terméket. Ha a hitelesség elvész, előbb-utóbb véget ér a vállalkozói sikertörténet is. Fontos alaptulajdonság az elszántság is, mert aki megijed az első akadályoknál, szükségszerűen el fog bukni. Ugyanilyen fontos alap, hogy az adott szakterületen a topon kell lenni. Én például nem lettem volna képes ilyen szinten felépíteni a Szentkirályit, ha nincs élelmiszeripari gépész meg tartósító végzettségem. Pontosan tudtam, hogy milyen gép mire való, melyik a legkorszerűbb, hol gyártanak ilyet a világon, honnan szerezhető be a legmodernebb berendezés.
És ön még mit tanulhat? Miben kell még fejlődnie milliárdosként?
Már inkább felejteni szeretnék, mint tanulni, de erre nincs lehetőség. Az alázatból például sosem lehet elég, azt még mindig tanulom. Azt is tanulnom kell, hogy sokkal több időt adjak az embereknek arra, hogy megismerhessem őket.
Hogy ne legyen elég egy kézfogás meg egy pár mondatos beszélgetés?
Pontosan. Akármilyen jó emberismerőnek is tartom magam, fontos lenne, hogy ne írjak le azonnal egy embert a külső jegyei, a viselkedése alapján. Ne ítéljem meg pusztán azon az alapon, hogy elsőre szimpatikus-e nekem, vagy sem. Az utóbbi időben rengeteg kellemes csalódás ért, amikor felülemelkedtem az előítéleteimen, az első benyomásaimon. Plusz folyamatos tanulás az is, hogy igyekszem minél jobban kezelni az ismertséget.
Változtatott bármit is a személyiségén, hogy a Cápák közöttnek köszönhetően ma már mindenhol felismerik az országban?
Szerintem épp a legjobb tulajdonságaimat erősítette fel.
Lenne olyan ember, aki figyelmeztetné, ha rossz irányba változna?
Ma már lenne, nem is egy. Volt egy nehéz időszakom, miután 2007-ben elveszítettem az édesapámat. Ő volt az én mentorom, a „Cápám”, adtam a véleményére. A halála után jó pár évig azzal kellett szembesülnöm, hogy még a cégem meghatározó szakemberei sem mertek nekem tanácsokat adni.
Féltek öntől?
Nem tőlem féltek, hanem attól, amit létrehoztam. Nagyon hirtelen értünk el hatalmas magasságokba, kis cégből váltunk rövid idő alatt meghatározó regionális szereplővé. Ezt nekem is nehéz volt feldolgoznom, a munkatársaim pedig még jobban megrettentek az új helyzettől. Akkor változtak meg a dolgok, mikor a cégtársam lett az olasz Alessandro Pasquale, aki egyébként szintén mindent tud a szakmáról, másrészt hasonlóan erős személyiség, mint én. Sokan azt jósolták, hogy rövid időn belül konfliktusba keveredünk, ehhez képest remekül együtt tudunk működni. Egyikünk sem fél attól, hogy megmondja a másiknak a véleményét. Ráadásul mára a cégen kívül kialakult egy olyan baráti köröm, amelyben többen is jelentős vállalkozók, számukra sem jelent problémát, hogy a szemembe mondják, ha szerintük bármiben rossz döntést hoztam, vagy ilyenre készülök.
A Cápák közöttben mindenféle területről érkeznek vállalkozók. Van olyan szektor, ahová semmiképpen nem fektetne be?
Az elején elhatároztam, hogy be fogok szállni az online szektorba, volt is befektetésem, de három év alatt rá kellett jönnöm, hogy nem értek hozzá. Tudom, hogy ez a jövő, de, sajnos, idegenül mozgok ezen a terepen. Jellemző sztori: amikor elhatároztam, hogy létrehozok egy online kereskedőházat, amely a portfóliómba tartozó mintegy ezerféle terméket árusítja majd, felhívtam a Cápatársamat, Balogh Petyát, hogy kivel kéne együttműködnöm, mire nevetve közölte, „Levi, nekünk van már egy ilyen közös cégünk!” És tényleg, egyszerűen nem gondoltam bele, hogy azok a srácok, akiknek a cégébe korábban közösen fektettünk be, tökéletesen alkalmasak a feladat elvégzésére. Szerintem az is fontos eleme a vállalkozói létnek, hogy kiszúrod és elkerülöd azt, amihez nem értesz. Például ezért nem tőzsdéztem soha, mert az sem az én terepem, nem értem olyan mélységben, hogy sikeres lehessek benne.
Hogy alakultak azok a vállalkozások, amelyekbe a műsorban befektetőként beszállt?
A többsége nagy siker lett. Most ért el olyan szintre a dolog, hogy a különféle befektetéseimet megpróbálom egymáshoz terelgetni, egymásnak dolgoztatni. Korábban beszálltam például egy művészeti design márka támogatásába, az idei utolsó adásban pedig Homoky Dorka tokaji borászatába, és az új közös borunk címkéit már a Meskával terveztettük meg. De szintén a Meska egyik alkotása lett a logója a Szentkirályi beauty termékeinek, és a BORO-Coffee arculatát is ők tervezik.
Volt olyan cápabefektetése, ami nem jött be?
Csak két kudarcom volt, de mivel azok nem az én hibámból következtek be, nem szeretnék róluk beszélni. Általában azoknak nem sikerül a dolog, akik azt hiszik, hogy ha beszáll melléjük egy Cápa, akkor ők már hátra is dőlhetnek. De ez nem erről szól. Ha így lenne, akkor megvennénk az adott céget vagy a többségi tulajdonrészt, és onnantól a sajátunkként bánnánk velük. De a Cápák között pont arról szól, hogy támogatást nyújtok valakinek, akinek bízom az elkötelezettségében, a szaktudásában, a munkájában. Amikor egy Cápa beszáll egy vállalkozásba, nem veszi át az üzletet, hanem megteremti a lehetőséget a folytatásra. Ez nagy különbség.
Van-e olyan terület, ahová még nem fektetett be, de tervezi?
Sok ilyen van. Ide tartozik például a mezőgazdaság. Nagyon óvatosan lépek be erre a piacra, ennek egyik első lépcsője, hogy most beszálltam a tokaji borászatba. De érdekel az állattenyésztés meg a konzervipar is. Milyen szép lenne: hatalmas földterületek, gyümölcsösök és paradicsomültetvények, az egésznek a közepén pedig egy feldolgozóüzem. Mint az amerikai filmekben a kaliforniai borászok a Napa-völgyben.
Ez akár még össze is jöhet, de a vállalkozói dinasztialapításról, úgy tűnik, letett.
Elfogadtam a tényt, hogy egyik lányom sem akarja tovább vinni a Szentkirályit, más terveik vannak. A legidősebb lányom pszichológusnak készül, a középső lányomnak szépségipari vállalkozása van, a legkisebb pedig még gimnazista, és azon gondolkodik, hogy ügyvéd legyen vagy orvos. Nem bánom a dolgot, szerintem nagyon megnehezíti a pályát, ha valaki ott akar boldogulni, ahol a szülei komoly sikereket értek el.
Ha valaki komoly sikereket ér el az üzleti életben, szükséges-e valamilyen viszonyt ápolnia a politikával?
Az egészséges társadalomnak az az egyik ismérve, hogy a sikeres vállalkozói lét nem függ a politikától, de természetesen az egészséges együttműködés elengedhetetlen.
Manapság sok sikeres vállalkozásnak van köze a politikához.
Ez így van. De szerencsére akadnak sikeres vállalatok, amelyek önállóan tudnak boldogulni. A Szentkirályi is ilyen. Soha nem drukkoltam egyik politikai oldalnak sem, ha bármikor is találkoztam bármilyen színű politikussal, egyetlen célom volt: megértessem vele, hogyan lehetne versenyképesebbé tenni a vállalkozói környezetet. Az iparág vezetői és a mindenkori hatalom közötti szakmai együttműködés elengedhetetlen.
Most arról beszélt, hogy ön mit akar a politikától, de mi van, ha a politika akar öntől valamit?
Tudom, hogy furcsán hangozhat, de igaz: mostanáig nem akart semmit.
Mindkét oldalról tiszteletet kaptam, egyik sem akart magához szorítani, bekebelezni. Egyik oldal sem kényszerített politikai színvallásra.
De miért is kéne nekem bármely politikai oldal mellé állnom? A fő termékem, a Szentkirályi, minden magyar ember büszkesége, függetlenül attól, hogy valakinek bal vagy jobb oldalon dobog a politikai szíve. A jövőben sem tervezek politikai nyilatkozatokat tenni.
Mire számít az ásványvízpiacon a pandémia után?
Megjósolható, hogy jelentős átalakulások lesznek. Azok maradnak talpon, akik még inkább képesek előtérbe helyezni a környezettudatos működést. Ne feledjük el, hogy a természetes ásványvíz az utolsó olyan csomagolt élelmiszeripari termék, ami az eredeti formájában, hozzáadott színezék, adalék és tartósítószer nélkül kerül a fogyasztó asztalára. Én már 15 évvel ezelőtt olyan gépeket vásároltam, amelyek 80 százalékban képesek újrahasznosított PET-palackokat felhasználni. Van egy cégem, amely kutatás-fejlesztéssel foglalkozik, újabb és újabb csomagolóanyagok kifejlesztésén dolgozunk. Plusz egy olyan megoldáson, ami lehetővé teszi, hogy szénsavas üdítőitalt is lehessen tartósítószer nélkül gyártani, erre ugyanis most még nincs technológia. Egyébként jelenleg a PET-palack az egyik leginkább környezetkímélő csomagolóanyag az ásványvizek és üdítőitalok számára.
Ez nem túl erős kijelentés?
Egyáltalán nem. Hogyha szelektíven visszagyűjtjük, újabb PET-palackot lehet belőle gyártani, a betétdíj pedig még inkább ösztönözni fogja ezt a folyamatot. Bármilyen más módon próbálnánk eljuttatni az emberekhez a természetes ásványvizet vagy egyéb élelmiszereket, az sokkal nagyobb környezeti terheléssel járna a szállítás meg a csomagolóanyagok előállítása miatt.
Végezetül jöjjön néhány villámkérdés, ezekre tömör válaszokat szeretnék kérni. Hogyan teljesítene egy vak ásványvízteszten?
Volt már ilyen: kétszer is behívtak olyan tévéműsorba, ahol fel kellett ismernem a Szentkirályit. Ez ma sem okozna gondot, de ha tíz különböző ásványvizet kéne felismernem pusztán az ízéről, ott azért akadna egy-két hibalehetőség, lehetnek hasonló kémiai összetételű ásványvizek is.
Mikor és kinek adott utoljára ajándékot, és mi volt az?
Az édesanyámnak virágot, a lányomnak pedig egy új autót.
Ne már!
Pedig így volt, és nem azért, hogy frappáns választ adhassak a kérdésére. Tényleg most kapott autót. Egyébként is nagy ajándékozó vagyok – persze nem osztogatok autókat naponta –, szeretem rendszeresen meglepni valami aprósággal a szeretteimet. Virággal, szív alakú csokival, ilyesmivel. De a munkatársakat is szeretem meglepni, a női dolgozók például minden évben kapnak virágot nőnapra – ebben a vezető kollégák segítenek. Ezt még az édesapámtól örököltem, ő minden március 8-án megszámolta, hány nő dolgozik a cégben, aztán elment, és vett annyi szál sárga rózsát. Véletlen egybeesés, de pont nőnapon halt meg.
Amikor leül beszélgetni a barátaival, milyen témák kerülnek biztosan szóba az első félórában?
Az biztos, hogy a lovaglás, mert rengeteg lovas barátom van. Ha a pesti barátaimmal találkozom, akkor más sportok is szóba kerülnek, például a dzsúdó meg a K1, és szinte biztosan beszélünk utazási témákról is.
Ha már utazás: Bali vagy Balaton?
Ha e kettő közül kell választani, akkor télen Bali, nyáron pedig Balaton, de egyébként nem szeretek utazni. Ha mégis elmegyünk a családdal, ragaszkodom a bevált úti célokhoz. Huszonöt éve ugyanarra a helyre járunk síelni Ausztriába, nyaranta ugyanabba a kisvárosba, Vodicébe, a horvát tengerpartra. A megszokott környezetben érzem jól magam. Azok közé tartozom, akik a nyaraláskor relaxálni szeretnek. Egyszer az egyik barátom kivitt Hawaiira. Első nap kifeküdtem az óceán partjára, mire jött a barátom, hogy összeállította a programot, egyik nap ezt a múzeumot fogjuk megnézni, másik nap azt a természeti látványosságot. Mondom neki, engem innen el nem viszel sehova. Kérdezi, egész héten itt akarsz feküdni, és bámulni az óceánt. Mondom neki, pontosan ezt akarom. És egy hétig feküdtem a parton. Fantasztikus kikapcsolódás volt.
Mikor ivott utoljára Pepsit?
Pár nappal ezelőtt. Amikor üdítőt iszom, akkor már a sajátot választom.
Spórolós vagy költekezős típus?
Egyik végletet sem szeretem: nem ülök rá a pénzre, de nem is költök fölösleges dolgokra. A múltkor elkísértem vásárolni a feleségemet, és szólt, hogy látott egy nagyszerű farmert. Mondom neki, drágám, annyi farmerom van, hogy az életem végéig elég lenne. A pénzszórás nem boldogít, de ha megtetszik valami, akkor megveszem.
Mikorra tervezi, hogy nyugdíjba megy, és mit fog utána csinálni?
Korábban úgy gondoltam, hogy hatvanévesen nyugdíjba vonulok, de nem fog menni. Ha majd egyszer nyugdíjas leszek, azt tervezem, hogy a szívemhez közelálló kisebb befektetéseimet fogom felügyelni, és a halálomig igyekszem majd a gondviselőjük lenni.
Tényleg Szentkirályiból főzi a feketét?
Nem csak a kávét főzöm Szentkirályiból, hanem mindent azzal készítek. Egyszer a Kempinskyben ebédeltem, és kijött a francia séf, hogy elmondja, Balogh úr, a legjobb leveseket Szentkirályiból főzöm. Azóta én is csak abból csinálom a leveseket, de még a tésztát is ásványvízben főzöm ki.
Ha bármilyen okból kiszállna egy évre a Szentkirályiból, elműködne a cég ön nélkül?
Most már simán. Mindig is az volt a vágyam, hogy a Szentkirályi Magyarországot olyan naggyá tegyem, hogy nélkülem is sikeres legyen. És ez ma már egy mátrix. Egy olyan rendszer, amit maga a brand is elműködtet.
