„De mortuis nil nisi bene.”
(„Halottról jól /tehát az igazat/ vagy semmit”)
Tragikus hirtelenséggel meghalt Székesfehérváron egy újságíró, aki a barátom volt. Klecska Ernő nevét onnan ismerte meg az ország, hogy egyike volt azoknak, akiket 2016-ban kirúgtak munkahelyéről, a Fejér Megyei Hírlaptól, ahol lapszerkesztőként dolgozott, mert felelőssé tették az újság 2016 évi karácsonyi számában megjelent Orbán Viktor-interjú meghekkeléséért.
Az interjút a mára szélsőjobbos kultúrharcosként hírhedté vált Szakács Árpád készítette, és a hosszúra nyúlt nyomozás megállapítása szerint F. Gábor, a Veszprémi Napló munkatársa „szabta át” az anyagot, noha ő végig tagadta bűnösségét. Klecska és az ugyancsak elbocsátott Hajnal Csilla felelős szerkesztő munkaügyi pert indított a médiabirodalom ellen, amit évekkel később mindketten meg is nyertek. Természetesen a laphoz nem kerülhettek vissza.
A szerkesztő-újságíró tragikus haláláról nekrológ jelent meg a feol.hu-n, amiben a szerző szót se pazarol arra, hogy Klecskát a megyei hírlaptól az ártatlanság vélelmének ősi büntetőjogi elvét figyelmen kívül hagyva tették az utcára. Mint ahogy azt is elhallgatta a „megemlékezés”, hogy a Mediaworks elbukta a pert: bebizonyosodott, hogy az elbocsátott szerkesztők ártatlanok voltak. Mintha mi sem történt volna, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna az újság és Klecska viszonyában. Gazemberség így tenni, így írni.
Elsősorban a lap főszerkesztőjét, Nagy Zoltán Pétert terheli a felelősség a szégyenletes, a lényeget szándékosan elhallgató nekrológért, de a hírlapnál évtizedek óta dolgozó, képmutató írásában Klecskát barátjaként emlegető V. Varga Józsefnek is jobb lenne eltűnnie a szakmából, ha már annak alapvető erkölcsi szabályaival sincs tisztában.
