Miután hétfő reggel már 6061 koronavírusos beteget ápoltak kórházban, 415-öt pedig gépen lélegeztetnek, Orbán Viktor helyenként a tavaszinál is szigorúbb, de az egészségügy szempontjából megkésettnek tűnő intézkedéseket jelentett be: kedd éjféltől kijárási tilalom lesz este 8-tól hajnali 5-ig, bezárnak az éttermek, a fitnesztermek, a színházak, a múzeumok, valamint a mozik, sporteseményeket csak zárt kapuk mögött lehet rendezni, a középiskolák és az egyetemek pedig digitális oktatásra állnak át. Ha ilyen ütemben nő a fertőzöttek száma, a kórházak nem tudnak megbirkózni a rájuk nehezedő teherrel – indokolta az intézkedéseket a miniszterelnök.
Valójában már hetek óta alig tudnak megbirkózni, és amíg a szigorítások bejelentése előtt az operatív törzs azt kommunikálta, hogy az egészségügy helytáll, és október 24-én – frissen kötelezővé tett maszkviselés mellett – telt házas Ferencváros-Újpest meccset rendeztek, addig a koronavírusos betegek ellátására kijelölt kórházak dolgozói már rég a vészharangot kongatták.
Köszönőviszonyban sincs az operatív törzs által leírt helyzet a valósággal, és a hozzátartozók nem értik, miért hal meg a szerettük. Ez azért van, mert nem tudják, mi zajlik a kórházakban, mivel nem mondják el nekik. És mivel az emberek nem ismerik a realitást, nincs is akkora félelemérzetük
– mondta egy vidéki kórházban dolgozó orvos, aki azt próbálta érzékeltetni a 24.hu-nak, hogy nem felelőtlen pánikkeltés az, ha kimondjuk: nagy baj van.
A Magyar Orvosi Kamara szeptember végén írt levelet Kásler Miklós miniszternek a tervezhető (úgynevezett elektív) műtétek elhalasztásának szükségességéről. Végül múlt pénteken döntöttek erről, így november 9-től érvényes az intézkedés a kórházakban. Ahogy arról is ekkor született döntés, hogy hétfőtől az összes, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által finanszírozott kórházi ágy 40 százalékát Covid-fertőzött betegek ellátására kell felhasználni vagy fenntartani, az összes közfinanszírozott ágy 7 százalékát pedig intenzíves ágyként kell a koronavírusos betegek ellátására biztosítani.
Sokkal nagyobb a baj, mint tavasszal, megteltek a kórházak
A kórházban dolgozó orvos forrásaink által használt kifejezések egyértelműen mutatják, hogy sokkal súlyosabb a helyzet az egészségügyi ellátórendszerben, mint tavasszal: összeomlás, katasztrófa, káosz, a szakadék széle – sorolják. Tavasszal is hasonló szavakat használtak, de akkor lehetséges veszélyként, most viszont a jelenlegi helyzetet leírva. Elmondásaikból kirajzolódnak az okok is, amik térdre kényszerítik az ellátórendszert:
- a fertőzöttek számának napi szintű exponenciális emelkedése,
- a fertőzött egészségügyi dolgozók számának napi szintű exponenciális emelkedése, akik így kiesésnek az ellátásból,
- az elektív (halasztható) műtétek kései átütemezése,
- a szigorúbb korlátozó intézkedések hiánya – illetve kései bevezetése – miatt nemcsak Budapest, hanem az egész ország kórházi ellátásának terheltsége.
Sokkal nagyobb a gond, mint tavasszal, amikor a kiürített vidéki kórházak gyakorlatilag üresen várták a Covid-fertőzött betegeket, mivel ellátásuk szinte csak a fővárosra korlátozódott. Ráadásul az első igazolt fertőzött március 4-ei bejelentése után 12 nappal Orbán Viktor már az iskolabezárásokról tájékoztatott, ezt követte számos, az egészségügyet érintő intézkedés: a 65 év feletti orvosok kivonása, az elektív műtétek leállítása, az ellátás sürgős, akut esetekre korlátozása. Az első hullám alatt a gyors intézkedéseknek köszönhetően megkímélt egészségügy a második hullámra teljesen magára maradt, és a szigorú korlátozó intézkedések hiányában október végére a kórházak lényegében megteltek. Mint az egyik orvos mondta:
Ahogy meghal valaki az intenzív osztályon, vagy kikerül onnan valaki, jön a következő beteg. Nincs olyan kórház, ami ne lenne érintett.
A cikk elején idézett számok mögött ráadásul olyan adatok húzódnak meg a kórházakban, amik széles körben nem ismertek: például az, hogy a lélegeztetőgépről lekerült, már nem vírusos betegek is gyakran további intenzíves ellátásra szorulnak a koronavírus súlyos szövődményei miatt.
A telítődés gyakorlatát orvos forrásunk érzékelteti: Magyarországon hivatalosan 1100 intenzíves ágy volt a koronavírus-járvány előtt, ezek 60-70 százalékát foglalták el betegek, vagyis nagyjából 300 volt szabad addigra, amikor a járvány második hulláma megcsapta az ellátórendszert. Ezen a 300 ágyon ma már covidosok fekszenek, és ezzel megtelt a rendszer, mert nem lehet egyik pillanatról a másikra intenzíves ágyakat varázsolni a kórházakba, még akkor sem, ha az Emmi friss rendelete alapján nagyjából négyezer ilyen ágyat kell biztosítaniuk.
Ezeket a betegeket csak szakorvosok és szakápolók tudják kezelni, nincs olyan, hogy két hét alatt be lehet valakit tanítani erre.
Azt, hogy a gyakorlatban mennyire így van, egy vidéki kórház belgyógyásza mesélte el. Őt a múlt héten csoportosították át a belgyógyászatról Covid-betegek ellátásra úgy, hogy lélegeztetésről legutóbb az egyetemen hallott. Érthető, hogy aggódva kezdi meg munkáját a Covid-osztályon, úgy érzi, nem készítették fel megfelelően a feladatra, holott hat hónap lett volna erre. Ellátási protokollt nem kapott, és ugyan a tavasszal megnézett egy videót a lélegeztetőgép működéséről, nem állítja, hogy biztos tudással rendelkezik a gépi lélegeztetett betegek ellátásáról. Hogyan is rendelkezne, hiszen nincsen ehhez szakorvosi képesítése, és nem is lehet azt gyorstalpalón megszerezni. Azt viszont hasznosnak érezte volna, ha a két hullám között legalább felkészítik a hadrendbe állítható orvosokat az intenzív osztályos ellátásról, ám ez elmaradt.
Mivel több kórház belső munkájára is rálát, azt állítja, a katasztrófához közeli a helyzet, mert egyre növekvő betegszámot kell egy egyre szűkülő egészségügyi gárdának ellátnia. Az egészségügyi dolgozók fertőzöttsége kontrollálhatatlan, ezt a nyilvánosság elé tárni pedig nem tartja pánikkeltésnek, mert „az objektív kommunikáció felületéül szolgáló kormányzati oldalon érdemi információt a lakosság úgysem tudhat meg”.
Minden egészségügy beleremeg
Arról például a kórházak folyamatos adatszolgáltatása ellenére nincs információnk, hogy a betegek eloszlása hogyan alakul, melyik régió ellátórendszere a leginkább leterhelt. Csak sejtéseink vannak, például Győrből, ahol a Petz Aladár Oktatókórház főigazgatója már szeptember végén megkongatta a vészharangot. Tamás László János azt mondta, a betegszám sokszorosa a tavaszinak, miközben egymás után esnek ki az ellátásból az egészségügyi dolgozók, a koronavírusos betegeknek fenntartott intenzív ágyak száma pedig nem elégséges.
A kórházigazgatótól megpróbáltunk friss helyzetjelentést kérni, ám válaszában azt írta, „intézményünk a járványügyi ellátás során keletkező adatokról, információkról az eljárásrendeknek megfelelően folyamatosan és naprakészen (real time, online is) tájékoztatást nyújt a hatóságoknak és a kijelölt szervezeteknek és szerveknek. Az ellátást érintő minden kérdésben az operatív törzs tud autentikus tájékoztatást és választ adni.”
Arról azonban az operatív törzs tájékoztatóján nem beszélnek, hogy van, ahol háziorvosokat hívnak be a kórházakba, de arról sem hallani, amit éppen a győri kórház egyik orvosa a napokban posztolt a Facebookon: a kórházban a korábbi egy helyett három intenzív osztályon küzdenek a kollégái a betegekért. Azt is írja bejegyzésében, hogy a környező megyék kórházai megteltek, a mobil járványkórház közel telt házas, az intenzíves orvosok egymást hívják, hogy próbáljanak a betegeik számára máshol helyet találni, mert ők már nem tudják elhelyezni őket. A doktornő drámai leírását a kórház a hivatalos Facebook-oldalán is megosztotta, jelezve, hogy a leírtak tükrözik a valóságot.
Baj van Miskolcon is, ahol már napokkal ezelőtt leállították a koronavírusos betegek felvételét, ami nem volt meglepő döntés annak, aki olvasta a kórház igazgatójának a napokban tett nyilatkozatát arról, hogy ötszáz covidos beteget látnak el. Az orvosi kamara a napokban Pintér Sándor belügyminiszternek címzett leveléből is kiolvasható a kórházakban zajló küzdelem: a Covid-osztályok kritikus betegeit már szemészek, pszichiáterek és fogorvosok látják el.
Súlyos gondot jelent a megfertőződött egészségügyi dolgozók kiesése is. Azt, hogy az egészségügyi dolgozók 3,3 százaléka koronavírusos, csak nemrég árulta el Müller Cecília országos tiszti főorvos, a lapunknak nyilatkozó belgyógyász pedig abba engedett betekintést, ez mit jelent a gyakorlatban:
A problémák nem csak a magyar ellátórendszert sújtják. A világjárvány a legfejlettebb egészségügyi rendszereket is térdre kényszeríti, ez már tavasszal is bebizonyosodott. Akkor Olaszország északi régióinak egészségügye esett el, de nehézségekkel küzdött a brit állami egészségügy is, nem szólva az amerikai kórházakról. A második hullámban Belgiumban a tünetmentes fertőzötteket is hadrendbe kell állítani a kórházakban, Németországban pedig Angela Merkel kancellár szavai szerint decemberre betelik az összes ágy a kórházak intenzív osztályain, ha nem sikerült lassítani a járvány terjedését.
Idehaza viszont hiányzik a problémák őszinte kommunikálása, ezt minden lapunknak nyilatkozó orvos hangsúlyozta, és szerintük ezzel függ össze, hogy kiveszett az emberekből a félelemérzet, ami tavasszal még megvolt.
Csendes összeomlás
A szakadék szélén táncolunk – fakadt ki a múlt héten egy vidéki kórház belgyógyásza lapunknak, hozzátéve, a tavaszi első hullámban tapasztalt szigorítások hiánya miatt már csak 2-3 hét tartalék van a rendszerben. Pont annyi, amennyi időre szükség van ahhoz, hogy az esetleges szigorító intézkedések hatásai érezhetők legyenek a fertőzöttek számának csökkenésében. Alighanem ezért is vált elkerülhetetlenné a kedden bejelentett – helyenként, például az esti kijárási tilalom esetében a tavaszinál is nagyobb – szigor.
Forrásunk szerint ezek nélkül az intézkedések nélkül az egészségügyet az összeomlás fenyegeti, amit azonban nem úgy kell elképzelni, hogy bezárnak a kórházak, és a betegek a zárt ajtó előtt dörömbölnek, mint egy becsődölt bank fiókjánál. Az egészségügy összeomlása a gyakorlatban ennél sokkal csendesebben zajlik, azt jelenti, hogy a rendszer nem tudja az elvárt minőségi mutatókat hozni. Leginkább a krónikus betegek ellátásán lesz ez érezhető, számos orvost már most kivettek a szakrendelésből, és Covid-betegek ellátására csoportosították át, pótlás nélkül. Mint mondja:
Ők most koronás betegeket látnak el, napi négy órában teljes védőfelszerelésbe öltözve, másik négyben pedig adminisztratív feladatot végezve jelentik az elhunytakat, és írják a zárójelentéseket.
Sokan életfontosságú műtétekről döntő bizottságok tagjai, mivel azonban most koronavírusos betegeket kell ellátniuk, késhetnek a döntések. Nem tudnak szakorvosi javaslatokat kiállítani cukorbetegeknek sem, akiknek érvényes szakorvosi javaslat nélkül a háziorvos csak sokkal drágábban tud gyógyszert felírni. De nem csak a krónikus betegek érzik majd meg a csendes összeomlást: az akut ellátás is csorbát szenved, mert nem Covid-intenzív osztályról vezényelnek át orvosokat Covid-osztályokra.
A leterheltséghez az is hozzájárul, hogy csak a napokban döntöttek az elektív műtétek átütemezéséről, ideáig az anesztes szakorvosok és szakápolók amellett (vagy ahelyett), hogy a koronavírusos betegekkel foglalkoztak volna, a hetekkel vagy hónapokkal is eltolható epehólyag- és sérvműtéteken ültek.
Vakon repülünk
A rendszerben a járvány előtt sem volt sok humánerő-tartalék: ha kiesett betegség vagy terhesség miatt egy orvos vagy ápoló, a pótlását csak úgy lehetett megoldani, ha feladatait átvették a kollégái. De az egészségügy emberhiánya akkor válik pillanatok alatt érzékelhetővé, amikor a hiányos személyzetet még egy járvány is tovább fogyasztja.
A jelenlegi helyzet azért is bosszantja a lapunknak nyilatkozó orvosokat, mert már szeptemberben látható volt, hogy eszkalálódik a járvány, amire az első és a második hullám között nem készült fel az egészségügy: elmaradt a tesztkapacitások bővítése és az ellátási ajánlások elkészítése, valamint az informatikai rendszer bővítése is, hogy követni lehessen, hol mennyi beteg van.
Vakon repülünk, azt sem tudom, hogy a szomszéd kórházban mi van
– fogalmaz egyikük, hozzátéve, hogy „hihetetlen frusztráltak vagyunk, mert nem tudunk mindent megadni a betegeinknek”.
Az mondja, az érzés, ismerős, hiszen korábban sem voltak elegen. „Ideje lenne kimondani és elismerni, hogy ez a helyzet, azért is, hogy tudjon erről a lakosság, mert így felkészülhetnek arra, hogy mire számítsanak” – mondja az orvos. Mert szerinte már rég nem igaz, amit például Müller Cecília mond arról, hogy mindenki a legmagasabb szintű ellátást kapja.
Ez már 2019-ben sem volt így.
Kiemelt kép: Balogh Zoltán / MTI
