Bár Mohács nevéhez számos képzetet társít a magyar társadalom kollektív pszichéje, de a politikai verseny fogalma sosem tartozott ezek közé. A baranyai városban emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy az itt lakók kemény politikai küzdelemmel, nyílt és erős kampánnyal találkoztak volna. Ehhez képest most a település nagy részét molinók és plakátok fedik, a szombat reggeli eső után a nap Pávkovics Gábor fideszes alpolgármester – egyúttal polgármesterjelölt – arcán keresztül szárítja fel a betont.
A másik, ami Mohácsról kapásból senkinek nem jutna eszébe, hogy akár Karácsony Gergely álomvárosa is lehetne. Mármint abban az értelemben, hogy Baranya harmadik legnagyobb településén évtizedek óta mindenki biciklivel közlekedik, ráadásul a kerékpárutakból sincs akkora harc, mint Budapesten. Ez a sok száz biciklis pedig szombat reggel mind azt teszi, amit egy ekkora méretű vidéki városban általában tenni szoktak: elmegy a piacra.
A Mohács méreteihez képest komoly emberkoncentrációra a politika is reagált, hiszen a piac összes ki- és bejáratát katonai stratégák pontosságával zárta el egy vagy több kampányoló jelölt pultja.
1998 óta ilyen biztosan nem történt errefelé. Akkor került hatalomra Szekó József, a város korábbi polgármestere, aki a 2019-es önkormányzati választás hajrájában tragikus hirtelenséggel hunyt el. Szekó olyan stabil pont volt Mohács életében, hogy a Fidesz magabiztosan hozott a körzetben minden választást, a település pedig fideszes bezzegvárossá vált, ahova Baranyán belül kiemelkedően sok állami támogatás áramlott.
Ennek következtében az ellenzék szinte észrevehetetlen volt a városban. A baranyai MSZP-nek ugyan volt némi befolyása, de ezt jelentősen gyengítette, hogy sokszor problémás volt a viszony a párt központja és helyi emberei között. A DK és a Momentum mostanáig alig létezett Mohácson. A 2018-as országgyűlési választáson a baranyai hármas számú választókerületben, amelynek Mohács a központja, a Momentum össze sem tudta szedni az ötszáz ajánlást.
A polgármester tavalyi halála megrázta a várost, amely utána egy abszurd eseménysorozat következett: Szekó halálát követően ugyanis már nem volt lehetősége a kormánypártoknak új jelölt állítására, ezért egyetlen polgármesterjelölt maradt a színen, az MSZP-s Csorbai Ferenc. Mivel nem volt ellenfele, Szekó halála után biztossá vált, hogy ő lesz a következő polgármester. Több párt is arra kérte, hogy a haláleset miatt lépjen vissza a jelöltségtől, de Csorbai erre nem volt hajlandó. Végül nagyjából kétszer annyi érvénytelen szavazatot adtak le rá a mohácsiak, mint ahány érvényes vokssal ő polgármester lett.
Akkor egy nagyobb cikkben azt írtuk, hogy ez egy olyan anomália, ami néhány hónapig mindenképp fennmarad, mivel az októberi választás után fél évig nem lehetett feloszlatni a képviselő-testületet és új voksolást kiírni. Csakhogy a koronavírus-járvány miatt bevezetett különleges jogrendben szintén nem lehetett választásokat tartani, ami további pár hónapig konzerválta a helyzetet, így Csorbai már több mint tíz hónapja vezetheti a várost.
Ez az időszak szinte folyamatos politikai csatákkal telt, amelyek a kampányban durvultak el leginkább. Csorbai ellenzékből vezette a várost, miután a Fidesz tavaly minden egyéni körzetet megnyert. A nyolc kormánypárti önkormányzati képviselővel három ellenzéki került szembe, akik kompenzációs listán jutottak be a képviselő-testületbe. Ilyen felállással valójában csak a kötelező köröket lehetett megoldani, mint például a költségvetés elfogadása.
Közben Csorbai látványosan összeveszett a helyi MSZP-vel, pedig egyébként viszonylag stabil kapcsolata volt a párt elitjéhez, már csak azért is, mert Puch Lászlónak, a párt egykori pénztárnokának a veje. Végül a polgármester már nem is a szocialista párt, hanem a civil hangulatú Változás Akarók Nemzedéke (VAN) jelöltjeként indul el a mostani időközin. Ez annyiban épít az összefogáspárti hangulatra, hogy a Momentumon kívül minden ellenzéki párt támogatja, és a VAN aktivistái alapvetően más pártok emberei, ugyanakkor Csorbai plakátjain egyetlen párt neve sem szerepel.
Sok mindenre számíthattunk korábban, de arra nem, hogy az elmúlt közel egy évben nem a Fidesz, hanem az ellenzék fog inkább megerősödni Mohácson. Pedig most úgy néz ki, hogy Csorbai az időközi voksoláson jobb eredményt érhet el, mint tavaly októberben, és akár még a Fideszt is megszorongathatja.
Pávkovics például kérdésünkre azt mondta, hogy 60 százaléknál jobb eredményt már sikerként értékelne, ám ez a Fidesz korábbi helyzetéhez képest visszafogott várakozásnak tűnik. A 2014-es önkormányzati választáson például az ellenzéki pártok 30 százalék körüli eredményt értek el itt, miközben a Fidesz majdnem hetven százalékot szerzett.
Pávkovics szerint alapvetően nem a helyi, hanem az országos politikával függ össze, ha úgy érződik, hogy a helyi ellenzék valamennyit erősödött. Mindenesetre az ellenzéki összefogásra elég látványosan reagált a Fidesz. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter nemrég a városban járt, ahol újra ígéretet tett egy új Duna-híd építésére, és amikor szombat reggel megérkeztünk a piac mellett felállított pultokhoz, Pávkovics mellett közvetlenül Bánki Erikbe botlottunk, aki a legnagyobb hatalmú fideszesnek számít a megyében. Bánki a parlament gazdasági bizottságának elnöke, ráadásul mohácsi származású. Ő egyébként szinte reflexszerűen utasította el, hogy a kérdéseinkre válaszoljon, azonnal a polgármesterjelölthöz irányított.
Csorbai a kampányában az ellenzéki politizálás klasszikus eszközeihez nyúlt: szinte kizárólag fideszes korrupciós ügyekkel és feljelentésekkel foglalkozott, néha már demagógiába hajlóan. Felhánytorgatta például, hogy riválisa egy Rolexszel a karján jár, ami azonban önmagában nem sokat jelent, hiszen Pávkovics Gábor, mielőtt politikusnak állt volna, éveken át bankvezetőként dolgozott. Valamilyen hatást azért kiváltott Csorbai kritikája, mert pultozni már karóra nélkül állt ki a fideszes jelölt.
Csorbai visszafogottan jósolt a várható eredményről, szerinte már az siker, hogy a korábbinál nyitottabb városvezetést mutattak Mohácsnak. Egyébként szerinte ebben a háborús légkörben is lehetett dolgozni, és bárki bármit is mond, az általa vezetett képviselő-testület rengeteg dolgot elért a városban.
A vasárnapi választás eredménye messze túlmutat önmagán. Mohács az ország egyik legstabilabban fideszes városa, amelynek vezetését egy váratlan haláleset és a merev választási szabályok miatt vesztették el a kormánypártok, de a helyi politika az elmúlt csaknem egy évben nem arrafelé mozgott, amelyre mindenki várt, hanem az ellenkező irányba. Budapesten ritkán látni például olyat, hogy valaki nem engedi, hogy a fideszes pult mellett állva fotózzák, márpedig itt most ez is előfordult. Miközben a helyiek biztosra veszik, hogy Pávkovics Gábor megnyeri a választást, azt is tényként kezelik, hogy az ellenzék sokat erősödött tavaly óta a településen.
Ha az összekapaszkodó ellenzék egy ennyire stabil bástyának számító helyen meg tudná szorongatni a Fideszt, abból országos konzekvenciákat is le lehet vonni a kormánypárt vidéki támogatottságáról. Bár erre kicsi az esély, mégis érdemes megjegyezni, ha itt nyerhet az ellenzék, akkor nagyon kevés olyan fideszes körzet van Magyarországon, ahol nem.
Kiemelt kép: Farkas Norbert/24.hu
