A szokásos magabiztos stílusában, de részben kézzel írt papírcetlikről olvasva tett fontos bejelentéseket Orbán Viktor abban a kétperces videóban, amely a húsvét előtti csütörtökön jelent meg a Facebook-oldalán. A kormányfő ekkor jelentette be, hogy meghosszabbítják a kijárási korlátozást, és közölte azt is, hogy a polgármesterek a húsvét idejére speciális szigorító intézkedéseket vezethetnek be. Ez utóbbi hírt meglepődve hallották több önkormányzatnál is. Néhány nappal korábban a kormány még épp olyan tervvel állt elő, amely jelentősen korlátozta volna a polgármesterek jogkörét. Ehhez képest Orbán most az ellenkező irányba indult el, és a zavart fokozta az is, hogy úgy tűnt, a kormányban sincsenek képben az új szabályokkal.
Az egyik ellenzéki vezetésű önkormányzat ugyanis megkeresett több magas rangú kormánytisztviselőt is, hogy tájékozódjon a részletekről. Tőlük azonban az a válasz jött, hogy ők sem tudják, pontosan miről is van szó. A részletek csak órákkal később, éjjel 11 után derültek ki, amikor a jogszabály megjelent a Magyar Közlönyben. Az amúgy is nagy nyomás alatt lévő önkormányzatoknak így sietniük kellett, hogy másnap, nagypénteken életbe tudják léptetni a különböző szigorításokat.
Ez az epizód is mutatja, hogy az egyébként fegyelmezettségéről ismert Orbán-kormányt milyen hirtelen, és legalábbis kívülről kaotikusnak tűnő döntésekre kényszerítette a rendkívüli járványhelyzet. Miközben az elmúlt tíz évben néhány esetet leszámítva katonás szigorral betartott forgatókönyv mentén zajlott a kormányzás, a mostani helyzetben többször is éles fordulatokkal korrigálták az előre eltervezett menetrendet. Néhány esetben az is előfordult, hogy napokon, illetve órákon belül megváltoztatták a korábbi döntéseiket.
Az egyik fordulat akkor történt, amikor Orbán egy nap alatt meggondolta magát az iskolabezárások szükségességéről. Kormányzati források szerint Orbán ugyan nem szeret külső nyomásra cselekedni, de ebben az esetben a nyilvános felzúdulást látva mégis gyorsan megváltoztatta az álláspontját, mivel felismerte, hogy az eredeti döntés politikailag kockázatossá vált.
Látványos fordulatot hajtott végre a kormány akkor is, amikor a felhatalmazási törvény révén rendkívüli jogkörökre tett szert. A kormány képviselői kezdetben kompromisszumkésznek mutatkoztak, nem sokkal később – kormányközeli források szerint részben Habony Árpád javaslatára – váltottak, és konfrontatívabb pozíciót vettek fel.
A bizonytalankodást mutatta az is, amikor megjelent a polgármesterek jogkörének korlátozásáról szóló törvényjavaslat, amit aztán egy napon belül vissza is vontak. Ez jelezte a belső koordináció hiányát, a tervezetet ugyanis ellenezte Gulyás Gergely miniszterelnökségi miniszter, és a háttérben tiltakozott ellene a Fidesz több befolyásos polgármestere, például a székesfehérvári Cser-Palkovics András is.
Ezeket a hátraarcnak is beillő manővereket a kormányzaton belül azzal magyarázzák, hogy óriási információáramlás mellett számos dolgot kell egyszerre párhuzamosan kezelniük, és egy konkrét ügyben 4-8 óra alatt gyökeres fordulat is történhet. Mindez szerintük nem jelenti azt, hogy kisiklott volna az irányítás a kormány kezei közül, sőt
Az elmúlt hetek fordulatos politikai történéseinek a rekonstruálásához több mint egy tucat emberrel – kormányzati forrásokkal és a kormány által kezdeményezett egyeztetéseken részt vevő ellenzéki politikusokkal – folytattunk hosszabb beszélgetéseket. Több kérdést feltettünk a kormánynak és a Fidesznek is, de ezekre semmilyen választ nem kaptunk.
A nap, amikor Orbánt felülírta az élet
A járványhelyzet a kormány új kampányába rondított bele, amit épp csak elkezdtek felépíteni. Orbán a januári évindító sajtótájékoztatóján dobta be a raboknak és a romáknak kifizetett kártérítések témáját, amikor azt mondta erről a két ügyről, hogy „az emberek igazságérzete sebet kapott”. Bár ez akkor még csak elejtett megjegyzésnek tűnt, később az egész kormányzati kommunikáció erre kezdett építkezni. Láthatóan ez lett volna a kormány új központi témája – hasonlóan a korábbi évek bevándorlásellenes kampányaihoz –, és ezt vitték volna tovább a tavaszi nemzeti konzultációval.
Ennek a tudatos tervezésnek vetett véget a koronavírus-járvány, amely többször is rendkívüli lépésekre késztette a kormányt. Március 11-én kihirdették a rendkívüli jogrendet bevezető veszélyhelyzetet, és ezzel párhuzamosan elrendelték a felsőoktatási intézmények bezárását, mivel az első igazolt betegek egyetemisták voltak.
A kezdeti magabiztosság azonban megbicsaklott azon, hogy mi legyen a közoktatási intézményekkel. Az iskolák bezárását a kormány először még nem tartotta indokoltnak. Az, hogy „a ma iskolába járó több mint egymillió gyerek, otthon marad és nem lép ki az utcára, ez teljesen kizárt” – mondta Gulyás Gergely a veszélyhelyzet bejelentésekor tartott sajtótájékoztatóján. Azt is kimondták, hogy a rendkívüli szünet elrendeléséről az iskolaigazgatók nem, hanem kizárólag a kormány dönthet.
Bár ekkor már több uniós tagállam is az iskolák teljes vagy részleges bezárása mellett döntött, Orbán március 13-án péntek reggel a Kossuth Rádióban még azt mondta, hogy erre a lépésre nincs szükség. Azzal érvelt, hogy a gyerekeket nem fertőzi meg a betegség, az iskolabezárás a tanév végét jelentené, a tanároknak pedig fizetés nélküli szabadságra kellene menniük.
Aznap a kormánytól független sajtóban egymást érték a témával foglalkozó cikkek. Kiderült, hogy az egyik koronavírusos beteg gyereke a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumba jár. Arról is jelentek meg információk, hogy szülői kérésre az iskolaigazgatók engedik, hogy a gyerekek ne járjanak órákra. A miniszterelnök kijelentéseit két pedagógus-szakszervezet is vitatta. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete azt közölte, hogy az iskolák bezárása nem jelentené a tanév végét, ebben az esetben ugyanis át lehetne térni a távoktatásra. Azt is írták, ha a kormány nem reagál a felvetéseikre, arra biztatják a szülőket, hogy igazolják gyermekük távollétét.
Hamarosan aztán kiderült, hogy Orbán álláspontjával több kormánypárti politikus sem ért egyet.
Péntek este 6 órakor, a Miniszterelnökség Kossuth téri épületében kezdődött egy egyeztetés a hét parlamenti párt és a kormány képviselőinek részvételével. Az ellenzék már korábban is az iskolák bezárása mellett érvelt, az viszont több ellenzéki jelenlévő szerint is meglepő volt, hogy a kormánypártok – különösen a KDNP képviselői – is ezt támogatták. Az egyik KDNP-s a Direkt36-nak azt mondta, hogy a Fidesszel ellentétben már az ezt megelőző napokban is úgy gondolták, hogy más típusú oktatásra kell átállni. Úgy vélték, hogy ha a szülők a bezárás mellett állnak, akkor azzal foglalkozni kell. „Ez nem egészségügyi, hanem társadalompolitikai kérdés volt” – fogalmazott a politikus.
Ekkorra már a Fidesz is érzékelte, hogy a közhangulat szembemegy a kormány álláspontjával.
Az ugyancsak jelen lévő Gulyás Gergely is arra utalt, hogy fontolgatják a bezárást. Az egyik ellenzéki politikus szerint a miniszter úgy fogalmazott, hogy a kormány még nem hozott döntést a kérdésben, de sok érv szól mellette.
Orbán szintén érzékelte, hogy új helyzet alakult ki. Egy kormánypárti politikus szerint a miniszterelnök napközben számtalan helyről kapott információkat, részt vett az operatív törzs megbeszélésén, ezen kívül virológusokkal és matematikusokkal is találkozott. „Eljutott a fülébe az is, hogy az emberek magatartása megváltozott, hogy a szülők nem viszik iskolába a gyerekeiket” – mondta a politikus.
„Ez volt a hisztéria csúcsa, a sajtó és a nyilvánosság is azon pörgött, hogy az iskolákat be kell zárni” – fogalmazott egy másik kormányzati forrás. Szerinte Orbán ugyan nem szeret a „sajtópániknak engedni”, de érezte, lépnie kell, hogy a vezető szerepét vissza tudja szerezni. „Képes a korábbi döntéseit elengedni. Ha felülírja az élet, akkor alkalmazkodik” – fogalmazott a forrás.
A kormányzat igyekezett olyan megoldást találni, ami Orbánnak nem okoz totális arcvesztést. A miniszterelnök péntek este 9 után, élő Facebook-videóban jelentette be, hogy az iskolák digitális oktatásra térnek át. Ezt pedig úgy kommunikálták, mint egy köztes megoldást, ami nem áll szöges ellentétben a miniszterelnök aznap reggel képviselt pozíciójával. A számításuk abból a szempontból bejött, hogy a kritikák ettől kezdve azzal foglalkoztak, hogy a digitális oktatást hogyan fogják megoldani a tanárok.
Amikor a Fidesz megértőnek mutatta magát
Közben felmerült egy fontos közjogi kérdés rendezése is. A veszélyhelyzetben hozott rendeletek hatálya 15 napra szólt, így az egyetemek bezárásról szóló döntés például március végén érvényét vesztette volna. A kormány megoldást keresett arra, hogy az elnyúló járvány miatt hogyan orvosolja ezt a problémát. Ez lett az úgynevezett felhatalmazási törvény, ami durva konfliktust eredményezett a kormány és az ellenzék között, pedig az első egyeztetések még szokatlanul békésen indultak a két oldal között.
A kormány a március 18-án este fél 7-re, a Miniszterelnökségre hívta össze a hét parlamenti párt képviselőit, hogy egyeztessenek az általuk kidolgozott koncepcióról. Az ellenzéki pártok „a koronavírus elleni védekezésről” címet viselő tervezetet pár órával a találkozó előtt kapták meg. A mindössze háromoldalas törvényjavaslat lényege az volt, hogy a kormány felhatalmazást kér az Országgyűléstől arra, hogy határozatlan ideig, vagyis amíg a veszélyhelyzet tart, a védekezés érdekében rendeletekkel irányíthassa az országot. A javaslatban szerepelt, hogy a kormány ezt a jogkörét csak a járvány kezelésével összefüggésben gyakorolhatja.
A találkozó több résztvevő leírása szerint is meglepően konstruktív módon zajlott. A tervezetre érkezett ellenzéki bírálatokat a kormány nem lesöpörte az asztalról, hanem vagy nyitottnak tűnt a változtatásokra, vagy pedig próbálta csillapítani az aggodalmakat.
A javaslat része volt például az a büntetőtörvénykönyv-módosítás is, amely a rémhírterjesztőket célozta súlyos büntetéssel. Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője az egyeztetésen felvetette, hogy a Btk.-szigorításának rossz üzenete van, azt többen úgy fogják értelmezni, hogy az újságírók ellen irányul.
Kocsis Máté és Orbán Balázs, a Miniszterelnökség politikai államtitkára erre azt mondta, hogy a javaslat nem az újságírókról szól, hanem azokról, akik például a Facebookon és a Youtube-on Budapest lezárásáról terjesztenek pánikkeltő rémhíreket. Közölték, hogy a járvány alatt az ilyen rémhírek nagyobb kockázatot jelentenek, ezért az elrettentő erejük miatt növelni kell a szankciókat.
Az ellenzék kifogásolta azt is, hogy a felhatalmazás nincs határidőhöz kötve. A szöveget „olvasva az a szó jutott eszembe, hogy államcsíny” – emlékezett vissza az MSZP-s Harangozó Tamás, aki azonban azt mondta, úgy állt hozzá, azért vannak ott, hogy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak. Az ellenzék nehezményezte, hogy a kormányzati javaslat annyit írt elő, hogy a felhatalmazást a veszélyhelyzet lejárta előtt az Országgyűlés visszavonhatja. Ezt azért nem tartották elfogadhatónak, mert a parlamentben a Fidesznek kétharmados többsége van.
Az ellenzéki képviselők ezért különböző időkorlátokat, például 30, 90 napot javasoltak. A Fidesz arra hivatkozva ellenezte a határidőt, hogy mi lesz, ha a járvány annyira berobban, hogy a parlament nem tud ülésezni. Az ellenzék erre azt javasolta, hogy legyen a rendszerben valamilyen automatizmus, vagyis ha a parlament nem tud összeülni, akkor a felhatalmazás határideje automatikusan meghosszabbodna. Az egyeztetésen szintén jelen lévő Varga Judit igazságügyi miniszter jelezte, nincs felhatalmazása arra, hogy tárgyaljon a javaslatokról, de közölte, hogy azokat továbbítani fogja a kormánynak.
Mindkét fél jó hangulatúnak írta le a találkozót. Szabó Tímea nemcsak Kocsist dicsérte, de a rendszerint konfrontatív módon kommunikáló Varga Juditról is azt mondta, hogy „nem szólogatott be, mindent felírt, mindenkit meghallgatott, kedves volt”. Kocsis két nappal később egy interjúban a konstruktív hangnemet dicsérve úgy fogalmazott: „Tettünk egyébként engedményeket, mivel nem erőharcról van szó, meg nem a politika megszokott menetrendjéhez tartozó vitákról.”
Az ellenzéki képviselőkben olyan érzés alakult ki, hogy mivel minden kérdést nem tudtak lezárni, ezért folytatódni fognak a tárgyalások. A DK-s Arató Gergely szerint a kormány egyik képviselője szájából el is hangzott, hogy „valószínűleg szükség lesz egy újabb egyeztetésre”. Arató akkor úgy gondolta, hogy ez valamikor a hétvégén történhet meg. Ebben bízva a résztvevők az elhangzottakat próbálták bizalmasan kezelni, az egyeztetés után nem tartottak sajtótájékoztatót sem.
Másnap, március 19-én csütörtök délelőtt 10 után ült össze a parlament döntéselőkészítő testülete, a Házbizottság, hogy átbeszéljék az Országgyűlés következő két hetének napirendjét. Itt merült fel, hogy a kormány azt akarja, a parlament gyorsított eljárásban tárgyalja a felhatalmazási törvényt annak érdekében, hogy a védekezés során eddig hozott rendeletek ne veszítsék el a hatályukat. A gyorsított eljáráshoz el kell térni a házszabálytól, ami négyötödös többséget igényel, vagyis az ellenzék támogatására is szükség lett volna. Az ülésen az ellenzéki pártok jelezték, ha megegyeznek a törvényjavaslat szövegéről, akkor hozzájárulnak a házszabálytól való eltéréshez.
Köztük volt a DK is, amely ezzel egy speciális helyzetbe került. Mivel a párt egyes politikusai már voltak kormányzati pozícióban, ezért megértették, hogy a kormánynak rendkívüli felhatalmazásra van szüksége. A DK-nak azonban nem volt érdeke a mindenáron való megegyezés. A pártban ugyanis aggódtak amiatt, hogyan fogadják majd a keményen Orbán-ellenes párt szavazói, ha kompromisszumos helyzet alakul ki a kormánnyal.
Közben azonban az ellenzéki oldalon megjelentek az első nyilvánosan kritikus hangok a felhatalmazási törvénnyel kapcsolatban. A Népszava kiszivárgott információk alapján beszámolt a készülő jogszabályról, és a cikket Lukács László György jobbikos parlamenti képviselő meglehetősen kritikusan, „koronadiktatúról” posztolva osztotta meg a Facebookon. Hadházy Ákos ellenzéki képviselő aznap, szintén a Facebookon arról írt, hogy a határidőt nem tartalmazó javaslatot nem fogja megszavazni, nem „hajlandó teljhatalmat adni” Orbánnak.
Ezekre felfigyeltek a kormányzaton belül is. Különösen Lukács megszólalását nehezményezték, aki a Jobbikot képviselte a felhatalmazási törvényről szóló hétpárti egyeztetésen.
Semmi értelme úgy tárgyalni, ha a zárt ajtók mögött valaki konstruktív, azon kívül meg gyaláz minket a lájkokért
– fogalmazott az egyik kormánypárti politikus, aki szerint a kormányoldalon úgy látták, hogy az ellenzék a járványt is arra használta, hogy az orbáni diktatúráról szóló narratíváját építse. Lukács ugyanakkor a Direkt36-nak azt mondta, azért rakta ki a kritikus posztot, mert a személyes megérzése akkor az volt, hogy a kormány nem fog egyezkedni.
Habony csapása
A Fidesz péntekre váltott pozíciót. Az egyik ellenzéki politikus ezt abból érezte, hogy aznap kereste meg a Fidesz frakció technikai ügyekkel foglalkozó tagját, hogy megkérdezze tőle, megvan-e már a következő hétpárti egyeztetés időpontja. Az ellenzéki képviselőt meglepte, amikor a fideszes politikus válasza az volt, hogy keresse az időpontokkal és ehhez hasonló gyakorlati kérdésékkel nem foglalkozó Kocsist. Ez azt sugallta a számára, hogy megváltozott a Fidesz stratégiája, és nem várható a korábbi érdemi egyeztetés folytatása.
Péntek késő este az igazságügyi miniszter beterjesztette a parlament elé a törvényjavaslatot. A már mindenki számára elérhetővé vált tervezet az ellenzék kérései közül csak azt a megfogalmazást vette át, hogy a kormány a járvánnyal összefüggésben, szükséges és arányos mértékben élhet a felhatalmazással. És innentől nem is volt több engedmény az ellenzék számára.
Orbán ugyanis úgy döntött, hogy nem érdemes kompromisszumot kötnie az ellenzékkel. Kormányzati források szerint Orbán úgy ítélte meg, hogy az ellenzék nem egységes, ezért hiába állapodna meg velük, azt nem fogja minden ellenzéki párt és politikus betartani. A kormányoldalon úgy számoltak, hogy az egyezség így valószínűleg csak rövid életű lenne, ez pedig politikai károkat okozna a kormánynak is. Ahhoz, hogy ne legyen kompromisszum, arra volt szükség, hogy a felhatalmazási törvénybe ne kerüljön határidő, ezért ragaszkodtak ehhez. Nyilvánvaló volt, hogy ebben az esetben az ellenzék nem fogja megszavazni azt.
A döntés megszületésében kormányzati források szerint szerepet játszott Habony Árpád, a miniszterelnök főtanácsadója is, aki Orbánhoz hasonlóan szereti a konfrontatív megoldásokat. Habony egyik munkatársa korábban erről azt mondta, hogy a főtanácsadó az általa űzött kendó miatt a politikában is kedveli a japán küzdősportra jellemző gyors és kemény mozdulatokat.
A kormány ráadásul közvélemény-kutatásokat is végzett, ami azt mutatta, hogy a kormányzati intézkedésekhez megvan a kellő támogatás, és ez megerősítette őket abban, hogy kitartsanak a koncepció mellett. „Ebből is láttuk, hogy pályán vagyunk” – mondta egy, a mérésekre rálátó forrás, aki szerint ebben az időszakban mérték a közvélemény hangulatát többek között a felhatalmazási törvényről, az ellenzékkel szemben elvárt attitűdről és az összefogás igényéről is.
Közben az ellenzék a hétvégén egyre nagyobb nyomás alá került, ahogy a jogvédő civil szervezetek és kormánykritikus, jellemzően baloldali értelmiségiek egymás után bírálták a törvényjavaslatot. Az ellenzéki pártok hétfőre egy újabb hétpárti egyeztetést kezdeményeztek abban bízva, hogy még tudnak módosítani a szövegen. A háttérben azonban kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy már nem lesz több érdemi egyeztetés. Az egyik ellenzéki parlamenti képviselő egy miniszterrel folytatott rövidebb telefonbeszélgetést, amiben a kormánypárti politikus közölte:
nekünk az is jó, ha nem szavazzátok meg
a javaslatot.
Ezt követően az ellenzéki pártok március 22-én vasárnap egymás után jelentették be, hogy a tervezet a jelenlegi formájában elfogadhatatlan a számukra. A legkeményebben Fekete-Győr András, a parlamenten kívüli Momentum elnöke fogalmazott, aki a Facebook-posztjában azt írta: „Ebben a formájában ez egy diktátor-törvény, amit nem szabad megszavazni!”
A hétfői négyötödös szavazás viszont dilemmát okozott a Párbeszédnek. Karácsony Gergely, a párt társelnöke a szavazást technikai kérdésnek tartotta egy hozzá közel álló forrás szerint. A főpolgármester úgy gondolta, meg kell oldani a házszabálytól való eltérést annak érdekében, hogy a parlament minél előbb tárgyalhasson a felhatalmazásról. Ezzel jelezték volna, hogy az ellenzék nem akadályozza a védekezést, és szerintük is szükség van a rendkívüli felhatalmazásra. A Karácsonyhoz közel álló forrás szerint ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy az erről szóló szavazáson a párt képviselői nem vesznek részt. A főpolgármester terve szerint ezután lehetett volna vitatkozni arról, hogy mi a gond a törvényjavaslattal. Karácsony azonban a Párbeszéd frakcióját végül nem tudta meggyőzni.
A kormány megváltozott hozzáállása március 23-án hétfőn, a négyötödös szavazás előtt lett a nagy nyilvánosság előtt is egyértelmű. Orbán ekkor jelentette be, hogy nem egyezkedik az ellenzékkel, a saját frakciója felé fordulva pedig azt mondta: „Mindegy, hogy az ellenzék mitől fél, az legyen az ő dolguk, nekem 133 bátor ember kell, az ország 133 legbátrabb embere és azok önök itt, a kormánypárti oldalon”. Ezt követően az ellenzék nem is szavazta meg a házszabálytól való eltérést.
A szavazás után a Fidesz-frakció egyik magas rangú tagja egy ellenzéki politikusnak arról beszélt hogy „bolondok lettünk volna egyeztetni, akkor az ellenzéki sajtó a munkanélküliséggel foglalkozott volna a diktatúrázás helyett”. A kormánypárti politikus ezt úgy értette, hogy a Fidesz azzal számolt, ha leállnak egyezkedni az ellenzékkel, akkor döntésképtelennek fognak tűnni. De ha beleállnak a konfliktusba, akkor egy olyan képet tudnak mutatni magukról, hogy minél gyorsabban az emberek érdekében cselekednek, miközben az ellenzék „egy absztrakt hülyeséggel” foglalkozik.
A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy ezt a képet erősítse, nemcsak a négyötödös szavazás után, de a következő héten is, amikor az ellenzék a törvényjavaslatot sem szavazta meg.
Zavar a gépezetben
A kormány tehát úgy érezte, hogy a felhatalmazási törvény körüli konfliktust sikerült a saját érdekei mentén rendezni. Hamarosan azonban zavar állt be a kormányzati döntéshozatalban. Március utolsó napjaiban ugyanis a polgármesterek jogköreinek korlátozását fontolgatták, majd szinte azonnal visszavonták az erről szóló javaslatot.
Néhány nappal korábban még semmi nyoma nem volt annak, hogy a kormány bármilyen formában a polgármesterek hatalmának korlátozására készült volna. Március 27-én Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati és György István, a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára a polgármesterek számára egy iránymutatást adott ki. A nyolcoldalas dokumentum azt részletezte, hogy a településvezetők mire használhatják a veszélyhelyzet elrendelésével automatikusan megkapott többlet jogköreiket. Az iránymutatás kiadása azért tűnt indokoltnak, mert több polgármesteri döntés is vitákat váltott ki. Néhány fideszes polgármester például egyedül fogadta el a település költségvetését, de olyan is előfordult, hogy néhány polgármester részleges kijárási tilalmat vezetett be.
Az iránymutatás nem utalt arra, hogy a kormány változtatni akarna a jogszabályokon. Néhány nappal később, március 31-én éjszaka Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azonban egy olyan javaslatcsomagot terjesztett be az Országgyűlés elé, amelynek egyik eleme korlátozta volna a polgármesterek döntési jogát. Ez arról szólt, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a polgármesterek döntéseit a kormánymegbízottak által irányított fővárosi és megyei védelmi bizottságoknak kell jóváhagyniuk.
Egy kormányzati forrás szerint az Igazságügyi Minisztériumban kidolgozott koncepcióról előzetesen még a Fidesz parlamenti frakciója sem értesült.
A kormányon belül voltak olyan vélemények, hogy a polgármesterek valamilyen szintű ellenőrzése indokolt lenne. A egyik korábbi belső egyeztetésen például kritizálták azokat a fideszes polgármestereket is, akik egyedül hagyták jóvá a településük költségvetését. De közben a kormányzaton belül többen azt is gondolták, hogy a törvényjavaslat beterjesztésének rossz volt az ütemérzéke. Ekkorra ugyanis a felhatalmazási törvény miatt nemcsak itthonról, de külföldről is komoly bírálatokat kapott a kormány.
Ebben a helyzetben a polgármesterek gyámság alá helyezését többen is úgy értelmezték, hogy a kormány a tavaly őszi önkormányzati választások eredménye miatt bosszút akar állni a nagyobb városok ellenzéki polgármesterein, többek között Karácsonyon. A tervezetet ugyanis az ellenzéki polgármesterek keményen bírálták, többek között arra hivatkozva, hogy az megszünteti az önállóságukat, a döntéseiket pedig nem fogják tudni időben jóváhagyni a szerényebb apparátussal működő védelmi bizottságok.
De tiltakoztak ellene a fideszes polgármesterek is, köztük a székesfehérvári Cser-Palkovics András. A politikus korábban a Fidesz szóvivő-helyetteseként a párt elnöki stábjában dolgozott, polgármesterré választása óta pedig máskor is konfrontálódott már a kormánnyal. Cser-Palkovics – a város sajtóosztályán keresztül – a Direkt36-nak megerősítette, hogy valóban nem támogatta a javaslatot, mivel szerinte „egy település irányítása a település vezetőjének felelőssége és dolga”. Ezt a véleményét pedig kormányzati szereplőkel, országgyűlési képviselőkkel is megosztotta. „Örülök annak, hogy a javaslat végül visszavonásra került, ez is jól mutatja, hogy a kormány kész elfogadni mások véleményét és javaslatait” – fogalmazott.
Kormányzati források szerint a polgármesterek jogkörének korlátozását ellenezte Zalaegerszeg fideszes polgármestere, Balaicz Zoltán is. A tavaly közel 70 százalékos többséggel megválasztott polgármester Palkovics László innovációs miniszterrel ápol szorosabb viszonyt, aki maga is zalaegerszegi születésű. Az önkormányzat a polgármester lobbijára vonatkozó kérdésünkre azt írta, Balaicz a sajtóból értesült a javaslatról, azzal összefüggésben azonban semmilyen intézkedést nem tett.
A kormány végül április elsején délután visszavonta a javaslatot, amely így egy napot sem élt meg. Az erről szóló döntést Gulyás jelentette be. Ő ekkor a kormányon belüli nézeteltérésekről nem beszélt, csak annyit közölt, hogy mivel a módosítással nem ért egyet az ellenzék, a kormány pedig összefogásra törekszik, ezért azt visszavonják.
A kormány láthatóan túllendült azóta ezen az epizódon, és az elmúlt hetekben már nem voltak hasonló gyors irányváltások. Orbán pedig igyekszik határozott, az eseményeket kézben tartó vezetőként megjelenni. Ott van a kínai szállítmányok fogadásánál, járja a kórházakat, és ő teszi a legfontosabb bejelentéseket is.
„Ő egy háborús miniszterelnök” – mondta egy Orbánhoz közelálló forrás, aki szerint a kormányfő akkor van igazán elemében, ha válságkezelőként, problémamegoldóként tud fellépni. Egy másik kormányzati forrás pedig azt mondta, kétkedve hallgatta, amikor Orbán az év eleji sajtótájékoztatóján arról beszélt, a következő két évben nem akar kampányolni. A forrás szerint ezt fura volt tőle hallani, mert
Orbán szereti, ha küzdeni kell.
A cikk elkészítésében közreműködött: Panyi Szabolcs
