Nem szabad azt mondani, hogy „márpedig itt kell tartani, Pistike, ha beledöglesz is”

Drasztikusan nő azon 15 éves magyar gyerekek aránya, akik már egyszerű feladatok megoldására sem képesek: az elszomorító tünet hátterében tíz év elhibázott döntései állnak.
Korábban a témában:

Egyentankönyv, egyentanterv, egyengyerekek: ezt ma már nem lehet így kezelni

– mondta Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke a 24.hu-nak az idei Oktatási és Képzési Figyelő megállapításai kapcsán. Az Európai Bizottság jelentéséből az látszik, hogy az egyes képzési területeken hogyan alakul az alulteljesítő 15 évesek aránya hazánkban és az EU-ban átlagosan.

A dokumentumban egymás mellett szerepelnek a 2009-es és a 2018-as adatok, és mint kiderül, az olvasás, a matematika és a természettudományok területén is drasztikus mértékben nőtt az alulteljesítő fiatalok aránya idehaza, miközben az uniós átlag szinte változatlan.

2009-ben a magyar 15 évesek 17 százaléka nem volt képes egyszerű olvasási feladatok megoldására, 2018-ban viszont már 27 százalék; ugyanez az arány a természettudományoknál 14-ről 26 százalékra nőtt.

A 15 évesek alulteljesítését azonban nem csak ezek az adatok jelzik, hiszen a PISA-felmérések eredményeiből is az látszik, hogy a háromévente zajló mérések alkalmával egyre rosszabbul vizsgáznak a magyar diákok ezen a három képzési területen.

A legutóbbi, 2015-ös felmérésen a magyar diákok természettudományokban 477 pontot értek el, ez 2012-höz képest 17 pontos romlás. Matematikából ugyancsak 477 pontot értek el, ez az érték 2012-hez képest nem változott, ám szövegértésben a 470 pont 18 pontos csökkenés.

Adódik a kérdés, hogy mi történt a magyar iskolák falai között, ami miatt az elmúlt években ilyen látványos teljesítménycsökkenés következett be. A Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke lapunknak arról beszélt, hogy a romló tanulói teljesítmény egy hosszú folyamat következménye, és a negatív tendencia visszavezethető 2013-ig, amikor állami kézbe kerültek az oktatási intézmények, azzal a jelszóval, hogy így majd egyforma magasságba emelik azok színvonalát.

Az elmúlt hat év tapasztalata viszont inkább azt mutatja, hogy a színvonal folyamatosan romlik, és nem a mélyszegénységben élő települések iskolái emelkedtek fel, hanem a korábban jó helyzetben lévő önkormányzatok által fenntartott intézmények sorvadnak el lassanként. Gosztonyi Gábor szerint a változásokban szerepet játszik a pedagógus-életpályamodell bevezetése is.

A soha nem látott 50 százalékos béremelés legfeljebb abból a szempontból igaz, hogy a pedagógusok nagy része soha nem látott belőle semmit

– mondta a PSZ alelnöke. Valójában a 2013-ban beharangozott béremelést öt részre bontották, miközben az új törvény által kirótt feladatok egyszerre szakadtak a pedagógusok nyakába.

Emiatt, mivel a tanárok száma évről évre csökken, a pályán maradó pedagógusok egyre inkább leterheltek. Gosztonyi úgy véli, nem is lehet ugyanazt a minőségi munkát elvárni a végletekig kifacsart pedagógusoktól, akiknek ráadásul nincs idejük elmélyülni a tananyagban.

A nemzeti alaptanterv menetrendje annyira feszes, hogy attól eltérni szinte lehetetlen, így egyszerűen nem lehet figyelembe venni a gyerekek eltérő fejlődési szintjét

– tette még hozzá.

A diákok optimális fejlesztését az is megnehezíti, hogy egy első osztályban tanító pedagógus akár 30-35 gyerekkel is foglalkozik egyszerre, ennyi 6-7 évest pedig írni, olvasni, számolni tanítani emberpróbáló feladat. Annál is inkább, mert közhely, hogy nemcsak a tanárok, hanem a diákok is túl vannak terhelve.

Szabó Zsuzsa (k), a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, valamint Gosztonyi Gábor (b) és Totyik Tamás (j) alelnökök. Fotó: MTI/Bruzák Noémi

A pedagógusoknak akkor is ragaszkodniuk kell a merev tantervhez, ha azt látják, hogy az osztály nagy része nem tudja azt megfelelően teljesíteni. A tanév során ugyanis rendszerint ellenőrzik a tanárok munkáját, és nem azt nézik, hogy a gyerekek egy adott szintről hova jutnak el, hanem azt, hogy ott tartanak-e a tantervben, ahol kell, és ha nem, akkor mi ennek az oka. Ráadásul nemcsak pedagógusokból, hanem az úgynevezett segítő személyzet tagjaiból is óriási hiány van, nincs elég pedagógiai asszisztens, gyógypedagógus és iskolapszichológus, akik foglalkoznának az átlagnál problémásabb gyerekekkel.

A PSZ alelnöke szerint a most közölt eredmények előbb-utóbb várhatóak voltak. A probléma nagyságát mutatja az is, hogy miközben idehaza tíz százalékpontos romlás történt, az EU-s átlag gyakorlatilag nem változott. Szerinte a tanulság, hogy sokkal inkább a gyerekek egyedi fejlődési szakaszait kellene figyelembe venni az oktatásban, nem pedig azt, hogy „márpedig itt kell tartani, Pistike, a tananyagban, ha beledöglesz, akkor is”, mert Pistike így tényleg bele fog dögleni, mire odaérnek.

Az állami intézményekben nem biztosítottak a feltételei annak, hogy „kiemeljék” a többi közül a lemaradó gyerekeket, esetleg külön foglalkozzanak velük – mondta Gosztonyi Gábor. Így minden iskolás próbál boldogulni a rendszerben, ami azzal jár, hogy a rengeteg iskolában töltött óra ellenére egyre többen egyszerű feladatok megoldására is képtelenek.

Megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát is, hogy megtudjuk, mi az álláspontjuk az Oktatási és Képzési Figyelő adataival kapcsolatban, de nem válaszoltak kérdéseinkre.

Kiemelt kép: Illyés Tibor / MTI

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.