„Egy nagyvárosi jó gimnáziumban azért nincs órarendje még a diákok egy részének, mert nincs német- és matematikatanár” – tudtuk meg a Pedagógusok Szakszervezetétől, és nem ez az egyetlen iskola, ahol nem éppen a terveknek megfelelően indult hétfőn az idei tanév. Nemrég írtunk arról, hogy a tanév végeztével tanárok ezrei hiányoznak az egyes intézményekből, a helyzet pedig szerte az országban elég kilátástalannak tűnt, így a tanévkezdés alkalmával kíváncsiak voltunk, tapasztalható-e bármi javulás.
A kormány a tanárhiánnyal kapcsolatban az év valamennyi időszakában azt kommunikálja, hogy a probléma egyrészt nem országos, másrészt a nyári időszakban teljesen normális, hogy az átlagosnál több betöltetlen álláshelyet találni országszerte. Információink szerint azonban sok helyen nem oldódtak meg a problémák a tanév kezdetével sem.
Egy budapesti belvárosi iskolában például informatika- és némettanár is hiányzik a megfelelő oktatás biztosításához, míg egy vidéki általános iskolában a matematikaórákat egy mérnök tartja, aki semmilyen pedagógiai végzettséggel nem rendelkezik, ugyanezen intézményben pedig alsó tagozaton is két tanítónővel kevesebbel indult a tanév, mint kellene.
A pedagógushiány a szakképzésben is ugyanúgy jelen van, egy szakközépiskolában például három helyettes egyszerre mondott le a feladatáról, egyelőre viszont nem találtak a helyükre bevethető munkaerőt.
Maruzsa Zsolt köznevelésért felelős helyettes államtitkár épp a napokban nyilatkozott a tanárhiánnyal kapcsolatban, a politikus pedig egészen zavarba ejtő érveléssel odázta el a problémát. Maruzsa szerint ugyanis
több ezer ember végez az egyetemeken, ha nem lenne kiírva több ezer álláshely adott esetben, volt olyan kérdés, ami hétszáz óvodapedagógus álláshelyre kérdezett rá nálunk, ezernégyszázan végeznek. Nagy szerencse, hogy van hétszáz kiírt álláshely.
A kissé zavaros mondatok alapján tehát üdvözítő, hogy pedagógushiány van Magyarországon, hiszen ha nem lenne, az egyetemekről tanárszakos diplomával távozó fiatalok nem tudnának hol elhelyezkedni.
Az egyes számú probléma ezzel, hogy ugyan az igaz, hogy évente több ezren végeznek tanárszakon az ország különböző egyetemein, de akkora a lemorzsolódás, hogy – miként ebben a cikkünkben részletesen is leírtuk – a pályakezdők körülbelül egyharmada azonnal eltűnik a pályáról.
Az államtitkár hurráoptimizmusa alapján azonban feltételezhetnénk, hogy a különböző tanárszakok népszerűsége az elmúlt években drasztikusan megnőtt az egyetemeken, így nincs ok aggodalomra, lesz, aki pótolja a hamarosan nyugdíjba vonuló több tízezer pedagógust.
Az alábbi diagramon látható, hogy 2013 és 2019 között az általános felvételi eljárás keretében hány diák nyert felvételt az ország tanárképzést biztosító egyetemeire. A 2017 utáni tendenciát pedig nehéz lenne növekedésnek titulálni.
Az ábrán látható számba beletartozik az összes létező szakpáron tanuló hallgató, hiszen az osztatlan, kétszakos képzésnek köszönhetően rengetegféle kombinációban tanulhatnak a tanárszakokra jelentkezők, így létezik többek közt hittan-matematika vagy informatika-magyar párosítás is.
A leginkább aggasztó helyzetről a természettudományos tantárgyak oktatása kapcsán szokás beszélni, nem véletlenül, hiszen még a Klebelsberg Központ is elismerte korábban, hogy
bőven elférnének még pedagógusok a természettudományi tantárgyak oktatásában.
Ha például a fizika vagy kémia szakos tanárok utánpótlására vagyunk kíváncsiak, a Felvi adatait nézve először úgy tűnhet, rengeteg hallgató kezdhette meg tanulmányait az elmúlt években, hiszen rengeteg párosításban tanulhatják a hallgatók ezeket a szakokat.
A végeredményt tekintve azonban már inkább rémisztő a helyzet, hiszen ha megnézzük az alábbi ábrát a fizika szakos hallgatókról, látható, hogy például az idei általános felvételi eljárás keretében mindössze 35 fő kezdte meg tanulmányait az ország valamennyi egyetemén. Ez a 35 fő az összes létező szakpár – akár biológia-fizika vagy fizika-magyar – hallgatóit magába foglalja.
A felvettek száma a 2013-as általános felvételi eljárás óta folyamatosan csökken, annak fényében pedig különösen alacsony, hogy
- ez a 35 fő az egyetemi tanulmányait megkezdő fiatalokat takarja, ahogy fentebb írtuk, a lemorzsolódás következtében ennek a számnak csak egy része tanít majd ténylegesen egy iskolában,
- a Klebelsberg Központ tavaly őszi adatai szerint a fizikatanárok nagy része a 46-55 éves korosztályban van jelenleg.
Semmivel sem jobb a helyzet a kémiatanárok tekintetében, hiszen ahogy az alábbi diagram is mutatja, itt is folyamatos a csökkenés 2016 óta.
Miközben a kémiatanárok zöme is az idősebb korosztály tagja, idén mindössze 61 hallgató kezdte meg tanulmányait kémiatanári szakon. Ez a szám pedig, még egyszer hangsúlyozzuk, jóval több, mint a ténylegesen katedrára álló pedagógusok száma.
Hogy mindez miért alakulhatott így, arról a Pedagógusok Szakszervezetének nemrég publikált adatai is sokat elárulnak. A szakszervezet munkaterhelést mérő kérdőívét mintegy ezerhatszáz pedagógus töltötte ki, többek közt kiderült, hogy a válaszadó pedagógusok
- 68 órát dolgoznak egy héten,
- a múlt tanévben átlagban 44 órát helyettesítették kollégáikat,
- felkészülésre hetente átlagosan 12 órát, dolgozatjavításra és adminisztrációra 5-5 órát fordítottak.
A kérdőívet kitöltők 87 százaléka mentálisan, 81 százaléka pedig fizikailag nagyon elfáradt az elmúlt tanévben. 79 százalékuk szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, és a kitöltők közül senki sem válaszolta azt, hogy elégedett a jelenlegi körülményekkel.
A természettudományos tanári szakokra jelentkezők számát látva pedig egyre érthetőbbé válik, miért vetődik fel időről időre a természettudományos tárgyak összevont oktatása, azonban azt még nem tudni, az új Nemzeti Alaptantervben hogyan jelenik majd meg ezeknek a tárgyaknak az oktatása, hiszen a NAT ugyan elvileg végre elkészült, annak valódi tartalmáról még mindig nincs túl sok információnk.
Kiemelt kép: Photononstop / AFP
