Belföld

Pusztul a Hős utca, vár a Tárna

Pusztul a Hős utca, vár a Tárna

Már szinte biztos, hogy elbontják a hírhedt, drogelosztóvá vált Hős utcai gettót. A kőbányai önkormányzat aprópénzzel szúrná ki a lakástulajdonosok szemét, miközben a milliós tartozásokat kifizetik. A jól fizető bérlőket átirányították egy pusztuló ipartelepre, a semmi közepére.

Egy-két nap és hála istennek végre elhúzok innen a családommal

– mondja a kopasz férfi, fel sem nézve a söprögetésből. „Az önkormányzat csak nyeli a pénzt, ki takarítson, ha nem én?” – mormogja az orra alá, miközben apró kupacokba húz össze szotyihéjat, csikkeket, ételmaradékot. Kényszeres küzdelem ez a Hős utcai szeméttenger közepén.

Mire gondol? Tiszta portát akar maga után hagyni, miközben tudja, hogy amint költözik, már jönnek is az önkormányzat emberei, és befalazzák a lakást? Ráadásul egy olyan házban, amit hamarosan a földdel tesznek egyenlővé.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

A dizájnerdrog-őrület kezdete óta járok a kőbányai Hős utcába. Egészen pontosan a 15/a-b-be, abba a két romos házból álló szegregátumba, ami országosan ismert szimbóluma lett a mélynyomornak. Amit még tovább mélyítettek a kábítószernek csúfolt pancsolt mérgek; ahonnan az iskolába vezetőnél egyenesebb utak visznek a börtönbe; és amivel hosszú fejvakargatás után annyit tud kezdeni a helyi önkormányzat, hogy lerombolja a szimbólumát. A helyén sportpálya épül, a nyomort pedig kicsit távolabb költöztetik a városközponttól.

A hírhedt drogelosztó

Az 1939-ben épült bérházak sorsára 2017 decemberében került pecsét, a belügyminisztérium ekkor adott 2,1 milliárd forintot a kőbányai önkormányzatnak arra, hogy kivásárolja az ott maradt lakókat, s lerombolhassa az épületeket. Mai formájukban nem is fognak hiányozni senkinek, de úgy áll a helyzet, hogy annyira kevés pénzt kaphatnak a tulajdonosok, amiből sokan nem tudják, hová állhatnának tovább.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

A Pongrácz út környéke sosem volt jó hírű, de az idősebbek mégis nosztalgiával mesélnek a hetvenes, nyolcvanas évekről: a kívülállóknak ugyan már akkor veszélyes dzsumbujnak tűnt, az ott lakóknak az összetartó, családi közeg maradt az emlékezetükben.

Viszont a 2010-es évekre a Hős utca nyomorteleppé vált, ahonnan minden lakó menekülni akart, csak nem tudott.

A 150-150 lakásos házakban az önkormányzat körülbelül felerészben volt tulajdonos akkor, amikor néhány éve biztossá vált, hogy nem a rehabilitáció, hanem a szanálás lesz a megoldás. Csakhogy a tulajdonosok kivásárlására egyáltalán nem volt pénzük egészen a Belügyminisztérium milliárdos mentőövéig.

Az önkormányzati bérlőkkel eggyel könnyebb volt a dolog, 2010 óta nem is költöztettek ide senkit. A határozott idejű szerződéssel rendelkezőket kirakták, amint lehetett, a nem fizetőket, tartozást felhalmozókat kilakoltatták. Az üressé váló önkormányzati bérleményeket évek óta befalazták.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

A lakók szerint évek óta kiszorítósdit játszik velük az önkormányzat. A szociális bérleti díj ugyan alacsony, de a vízdíj például nagyon magas, mert vízórák nem nagyon vannak a házban, a közös vécék viszont folynak, úgyhogy a szétdobott csatornadíj több tízezres tétel is lehetett havonta. A közös költség is nagyon magassá vált egy néhány évvel ezelőtti gázrobbanás miatt, aminek a renoválási költségeit szétterítették a lakók között.

Ez a gázrobbanás végzett némi munkát, de nem eleget!

– mondta Marksteinné Molnár Julianna (Fidesz-KDNP) önkormányzati képviselő még 2008 szeptemberében egy képviselő-testületi ülésen. A jelenleg a gazdasági és pénzügyi bizottságot elnöklő képviselőnő arról értekezett:

Előbb-utóbb ezeket a bizonyos kolóniákat csak meg kell szüntetni. (…) Nem tudom, hogy például az Illatos úton is voltak ilyen jópofa kolóniák, biztosan ismeritek. Azok megszűntek, én az 1960-as évek végére gondolok. Azért az mostanra már nem úgy néz ki. Valami olyat kellene csinálni, ami egy picit előbbre mutat. Ugye a Bihari útból ez az egy épület maradt meg szégyenfoltnak, ezzel is most szívunk, mint a torkos borz. Valamit a Hős utcával is kell csinálni, ez szilárd meggyőződésem, mert elég embert próbáló környezet van ott.

Ez utóbbiban igaza van, mert az orrfacsaró húgyszag, az évek óta nem működő lépcsőházi világítás, az omladozó gangok, a rovarok, a patkányok csak a felszín. Annak a felszíne, hogy a Hős utcára senki nem figyel. Hagyták lassan elpusztulni, bízva abban, hogy az emberhez méltatlan körülmények elől elmenekülnek az emberek. Csakhogy a legtöbbjüknek nincs pénze elmenni, viszont a rendes lakók a nyakukba kaptak egy csapat bűnözőt, akik kihasználták, hogy a Hős utcára mindenki magasról tesz.

Fokozatosan berendezték drogelosztónak a romos bérházakat, amelyekben nyugodtan működhettek évekig mindenféle komolyabb razzia nélkül. Pedig boldog-boldogtalan tudta, mi folyik ott, Budapest összes szegény környékéről, sőt még az agglomerációból is jártak ide narkósok: a környéket ellepték a herbáltól, kristálytól izomgörcsbe feszült zombik, Kőbánya-Alsótól az 1-es villamos vonaláig, az Ecseri úttól a Pillangó parkig a látkép részévé váltak a hol agresszívan tomboló, hol félholtan heverő drogosok. Marksteinnével szólva: Kőbánya tényleg szívott a Hős utcával, mint a torkosborz, és a szomszédos kerületeket is szívatták.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Aprópénz, aztán viszlát?

A BM 2,1 milliárdjából bevégzik azt a munkát, amit a gázrobbanás nem tudott. Kérdés, hogy mennyivel humánusabban. Kovács Róbert szerint a lehető leghumánusabban, a X. kerületi fideszes polgármester arról beszélt 2018 nyarán egy sajtótájékoztatón, hogy minden Hős utcainak megnyugtatóan rendezik a sorsát.

Szerinted elfogadom a 9 milliót a két lakásért? Tiszta csempe bent minden, fel van újítva. A hitel több rajta, mint amit az önkormányzat adni akar

– mondja egy kétgyerekes anya, aki egy Zách utca felől megközelíthető, két egybenyitott lakásból álló ingatlanban lakik, ami előtt még egy kis kert is le van választva kerítéssel. A kertben szivárványszínűre festett farkú fehér kiskutya szaladgál, a bejárati ajtó mellé aranyozott láncon lakkridikült lógattak, a nő karján díszes felirat: „Mom”.

Neki még autója is van, a Hős utca elitjéhez tartozik, de ha kisajátítja az önkormányzat a lakását, és csak 9 milliót kap, akkor költözhet két huszonéves nagylánnyal az édesapjához.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Az önkormányzat arra jutott, hogy a saját bérlőivel könnyen tud valamit kezdeni: kilakoltatással, szerződésbontással, a jól fizető bérlőknek cserelakás biztosításával. A tulajokkal viszont nem nagyon, ugyanis kevesen akarják annyira olcsón eladni a lakásukat, mint amennyire az önkormányzatnál gondoltak.

Ekkor jött a gondolat a kerületi vezetésnél: mi lenne, ha kisajátítanák az ingatlanokat? Az önkormányzat ezt megteheti: indok kell hozzá és pénz. Indok egy közérdekű cél lehet, ezek között felsorolja a kisajátításról szóló törvény a „terület- és településrendezést”. Hogy egy Hős utcától nem túl távoli példát hozzunk, ilyesmi akkor merült fel, amikor a Ferihegyi út fejlesztése mellett döntöttek. A Hős utcában egy sportkomplexum építése is elég volt közérdeknek.

A belügy 1,1 milliárd forintot lakásvásárlásra, 200 milliót a megvásárolt ingatlanok terheire, 220 milliót az elmaradt közös költségre, 153 milliót társasházi tartozásokra adott, a további költségekkel együtt 2,1 milliárdnál állt meg a végösszeg.

A tulajdonosok osztottak-szoroztak, és ki is jött, hogy mivel körülbelül 120-an vannak, ezért nagyjából 10 millió forint jut rájuk lakásonként. Ebből nem nagyon vesznek másik ingatlant Budapesten, főleg, hogy hiteltartozása is van a többségnek – de a lakáspiacon sem tudnák ennyiért eladni a lakásaikat. Főleg, miután 2020-ban szinte biztosan eldózerolják azokat.

Aztán jött a feketeleves: az önkormányzat 4,5-5,5 millió forint körüli összegeket ajánlott a lakásokért. Volt olyan, akinek 3 milliót sem. Másrészt viszont a sokszor milliós tartozásokat szó nélkül kifizeti az önkormányzat a belügy pénzéből.

Bárkit kérdeztünk, nem fogadná el az ajánlott összeget. Még ha az utcára kerülés réme nem fenyeget is valakit – sokan rokonokhoz tudnának költözni –, akkor is nagyon nehéz helyzetbe kerülnének, ha a lakásuk helyett egy vékony köteg húszezrest kapnának a zsebükbe.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

Az első kisajátítási határozat nemrég született meg, a fellebbezés folyamatban van. Jöhet a bíróság, ahol több lakó szerint nem születhet őket hátrányosan érintő döntés, mert szerintük nincs olyan bíró, aki rábólintana, hogy ennyi pénzzel földönfutókká teszik őket.

Romos bérház a semmi közepén

Amíg a tulajok harca tart, addig a bérlők már költöznek. Amikor odaérek, pont pakolnak ki egy lakást. „Ezen a héten ez már az ötödik” – mondja az egyik fuvaros, két másik kicsit odébb öklendezik, miután kinyitnak egy szebb napokat látott hűtőt. A házak csendesebbek, mint valaha, csak a már ismerős utcagyerekek csinálják a szokásos műsort.

A kopasz férfi is pakol a söprögetés végeztével:

A Tárna utcában kaptunk lakást, nagyobbat, mint ez. És biztosan jobb is

– mondja, mi meg elindulunk megkeresni a házat, ahová mehetnek a Hős utcai bérlők.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

A Maglódi út és a Jászberényi út között álló barakkszerű épület egy fémtelep és egy lepusztult gyártelep között áll. Nem nehéz megtalálni, nincs más lakóépület a környéken.

A házat még akkor húzták fel, amikor a XIX. században alapított Kőbányai Porcelángyár teljes hatásfokon pörgött. A Drasche-gyárat egykor a Zsolnayval emlegették egy lapon, az államosítás után is sokan dolgoztak ott, aztán szinte teljesen tönkrement a cég, átadta a helyét egy kisebb magyar-német vállalatnak, aminek a régi gyártelep  pár épülete is elég. A többi omladozik.

Ahogy a mellette álló ház is, a kaputelefon gombjai hiányoznak, sok ablak betörve, a lépcsőházak összefirkálva. Szemét jóval kevesebb van, de így se patyolat a környék.

A játszótéren a beton pingpongasztalból majdnem annyi hiányzik, mint amennyi maradt belőle. A hintából is csak a keret maradt meg. A falra mélyvörös festékkel írta valaki: „KŐDOBÁLÁS! DOHÁNYZÁS! SZOTYIZÁS! KÁROMKODÁS!” A „Tilos!” felirat rég lekopott előlük, és gyaníthatóan nem volt hatásos egyébként sem.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

„Legalább csend van”, mondja egy Hős utcából ideköltöztetett nő, aki a gangon ücsörög édesanyjával és egy barátnőjével. A többiek még mind dolgoznak – csak azoknak utalt ki új bérleményt az önkormányzat, akik rendesen fizettek.

A nők szerint a Tárna utca „tiszta vidék”: az Örs vezér tere ugyan 10 perc busszal, de a környéken a fémtelepen, egy padló- és csempenagykeren, az egykori porcelángyáron, egy fitnesztermen kívül szinte semmi nincs. Nem is lakóövezet ez, csak egy lepusztult ipari parkban álló régi bérház.

A régi, főleg nyugdíjas lakók kicsit húzzák a szájukat, de amúgy nincs baj az átköltözőkkel, ezt a ház délutáni szundikálásából felvert gondnoka is megerősíti.

A dizájnerdrogokkal kereskedők nem követték a Hős utcaiakat az isten háta mögé. Ugyanolyan kulisszák közé, amilyenekből évek óta menekülni akartak a Hősből. A Tárnában legalább a tetőre ki lehet mászni, és körbenézni a pusztulaton, aminek a közepébe eldugták őket.

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

A „rendes bérlők” tehát kijjebb szorultak a városból. A nemfizetőkkel, ki tudja, mi lett. A dílerek pedig majd találnak egy újabb helyet, ahová járhatnak hozzájuk a kuncsaftjaik.

A problémát legfeljebb néhány utcával vagy egy kerülettel tolja félre Kőbánya a Hős utca lerombolásával.

Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu

Olvasói sztorik