Az InfoRádiónak Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség új elnöke azt mondta, ha csak azok kerülnének kórházakba, akiknek erre valóban szükségük van, az állami ellátórendszer egyes részein is lenne figyelem, idő, mint a magánellátásában. Magyarországon is megvan a helye a magánegészségügynek, „az a kérdés, hogy ez a hely hol van, milyen az átjárás az állami és a magánegészségügy között”. Sokakkal, sokat beszélt erről és arra jutott, hogy
ha a magán- és az állami minőségbiztosítási rendszer egy ernyő alatt tudna működni, akkor jól és tisztán lehetne a betegutakat megtervezni és ellenőrizni a végén.
Szerinte gond, hogy most a két rendszer között van olyan átjárás, ami nem ellenőrizhető. A magánellátó bevatkozása előtt állami intézményben történik a kivizsgálás, ha szövődmény, utógondozás van, „az visszaesik az állami rendszerre”. Ez utóbbi a legrosszabb.
Ficzere Andrea a kérdésre, kell-e tudnia az állami rendszernek „pénzért azonnali szolgáltatást” nyújtania, azt mondta, nem csak ez a különbség a két szisztéma között.
A magánegészségügy sem mindenhol azonnal hozzáférhető, és az állami is sok helyen azonnal az.
Időt és figyelmet vesznek a betegek
Aki a magánegészségügybe megy, sokszor a figyelmet, az időt veszi meg; a szakemberek ugyanazok a két rendszerben, de kisebb a hajtás a magánegészségügyben. Ha ez az időfaktor átkerülhetne az állami rendszerbe is, sokkal kiegyenlítettebb lenne a két terep.
Az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója elismerte, ez jelenleg még a saját kórházában sem megvalósítható, bizonyos orvosi területeken még nehezebb ügy, de
ha újra lenne strukturálva a rendszer, hogy valóban csak azok kerüljenek be a kórházakba, akiknek erre szükségük van, akkor olyan teher kerülne le a fekvőbeteg-intézményekről, hogy lehetne miről beszélni.
Ágazati szinten vezetne be olyan indikátorrendszert, amely alapján minősíthető lenne egy kórház. Szerinte olyan adatokat kellene közzétenni, amelyek alapján a beteg el tudja dönteni, hol kap statisztikailag bizonyítottan biztonságos ellátást. Ehhez újra kellene gondolni a betegellátást, hogy egy vezető pontosan tudja, az adott intézményben, kit, mennyi idő alatt, milyen eszközökkel, milyen dolgozói feltételekkel, mennyi pénzből látnak el.
Szerinte előbb-utóbb a finanszírozást az eredményesség határozza meg, a „világ afelé halad”.
Nem lesz ennyire aktív kórház sehol a világon.”
Ficzere Andrea úgy látja, mindez nehéz feladat, de a külföldi példák alapján léteznek olyan paraméterek (betegszám, szövődmények statisztikája, kórházi tartózkodás ideje, elvégzett vizsgálatok), amelyekkel minősíthető a kórházak eredményessége.
Kiemelt kép: MTI/Komka Péter
